Visszanézek

Kezdek kifutni az időből, már csak egy hetem van hátra. Meg kell csinálnom 2 teljes vizsgafeladatsort, gépelnem kell, meg mit tudom én mi lesz még. Már nem nézem az X-aktákat, eddig néztem, és imádtam, de rájöttem, hogy ezt pont nekem írták, az ilyen magamfajta megszállottaknak. Ezért inkább nem nézem, mert szeretem és elhiszem amit látok benne. Sikerült pont karácsonyra lebetegedni. 3 karácsonyfát is feldíszítettem (nagymamiét, az enyémet, anyuét), iszonyúan elfáradtam, + megállás nélkül fújtam az orromat. Még most is gyenge vagyok, és nem tudok összefüggően fogalmazni. A betegségtől van, azóta már jobban vagyok. Rossz a billentyűzetem, ezért géplek olyan hibásan. Idén is kaptam ajándékokat, egy pendrive-ot, ruhákat, 1 macit, pizsamát, papucsot, csokit, pénzt... Örültem nagyon. De most kicsit üresnek érzem magam. Hiányzik egy maci ölelés. Lassan egyre üresebb és bunkóbb leszek, úgy fogok összetörni mint egy polcról leejtett üvegváza.

Karácsony, az én "szemüvegemen" keresztül

A karácsony, az ünnepekre való készülődés teljesen megváltozott, már egyáltalán nem olyan mint régen. Az adventet felváltotta a karácsonyi bevásárlás, sokan (főleg gyerekek) nincsenek tisztában az ünnep eredetével. Néhányan azt se tudják, hogy a karácsony vallási ünnep. Szerintük ez az ajándékozás ünnepe. Pontos számadatot nem tudok mondani, a tavalyi közvéleménykutatás adatait elfelejtettem, idén meg még szerintem nem jelent meg. Már ha hihetünk ezeknek az újságcikkeknek. Szerintem sajnos nagyon is valóságos a probléma. Szintén az újságok írták, hogy a karácsonyt igyekeznek összemosni a Mikulással, így akarják a gyerekek fejében elhomályosítani az ünnep eredetét. Ezzel próbálják már a legkisebbek figyelmét elterelni a vallásról.
Az emberek egyre korábban kezdik el a karácsonyi bevásárlást. Ez nem statisztika, ez tény. A karácsony a boltosoknak nagy üzlet: ilyenkor minden ócskaságot el lehet adni, csak éppen díszdobozba kell tenni vagy rárajzolni egy karácsonyi jelet. Jönnek a hatalmas nagy leárazások, a tévében reggeltől estig hitelreklámokat láthatunk. Nem titok: az összes hiteles reklámot leveszik a karácsony eltelte után. Hitelekkel akarják rávenni az embereket arra, hogy minél több és minél drágább ajándékot vegyenek meg. Szintén tény, hogy egyre többen vesznek fel hitelt a karácsonyt megelőző időszakban. A bankok jól járnak, jöhet az adósságbehajtás! A rádióban november elsejétől másról se beszélnek, mint a karácsonyi vásárlásról. Minden zeneszám között megemlítik, állandóan arról beszélnek. De miért jó a korai karácsonyi bevásárlás? Mert ez is egy piszoknagy üzlet. Újabban a bevásáló időszaknak 2 fő hulláma van. Először sokan vesznek ajándékot, hogy időben beszerezzék. Igen ám, csakhogy az általuk megvett ajándél elkallódik, előre odaadják, vagy vesznek még hozzá. Ezért indul el a második hullám, mikor megrohamozzák az üzleteket. Ez megint csak tény, ami nem az én fejemből pattant ki. Kétszer mennek vásárolni, ezért mégegyszer annyi pénzt adnak ki. itt ez a lényeg, hogy az emberek minél többet költsenek, mert boltokban, bevásálóközpontokban annál nagyobb a haszon.
Sok családban nagy gondot jelent ez a bevásárlás. Ajándékot venni muszály, hiszen a családtagoknak, rokonoknak, barátoknak kell valamit venni. Kis hazánkban egyre több a szegény ember, egyre nagyobb teher nekik a vásárlás, nagyon meg kell nézni az árakat, mert minden iszonyat drága. Régen nem voltak ilyen gondok, a gyerekek saját kezükkel barkácsoltak valamit, azt adták testvéreiknek, szüleiknek. Pl. varrtak, vagy a szülők fából faragtak valamit. Ma már sajnos egyre több a követelőző gyerek, akik elvárják a sok, drága ajándékot. A szülők persze megveszik... És már örülhetnek is a bevásárlóközpontok nagyhalai, mert hízik a májuk.
A másik nagy teher a rokonlátogatás. Előtte szintén vásárál mindenkinek, hogy ne kelljen üres kézzel menni. A buszokon, vonatokon tolong a tömeg, azok a rokonok, akikhez mennek, már türelmetlenül várják hogy menjenek már el a látogatók, mert nyugalmat akarnak. A látogatóknak se kellmes a pályaudvarokon fagyoskodni meg ajándékokat cipelni.
Összegzésnek annyi, hogy a karácsony a mai embernek egy nagy teher. Ezt próbáljuk megakadályozni! Még valamit! Szerintem vegyél műfenyőt, mert környezetbarát, sokáig megmarad, akár 10 évig is, kíméli a pénztárcádat és nincsenek lehulló tüskéi. :)

félálomban, félig unalmasan (vagy kedvtelenül?)

Kaptunk 2 hét szünetet az iskolában, és 2 teljes nyelvvizsga feladatsort a szünetre. Szerintem bőven elég lett volna 1 hét is, jövő hétfőn és szerdán igazán mehettünk volna. Mondjuk tanárnőnek nem lett volna valami kellemes estig ott ülni az iskolában. Érdekes, a többiek pont fordítva gondolják, nem mindenki szeret oda járni, sőt van aki nagyon nem. Azt meg utálom ha valaki nyalizós, attól a gyomrom-belem kifordul. Most szombaton az iskolákban mindenhol tanítás van. Mekkora hülyeség! Mikor még fiatalabb voltam, simán megadták a 2 hetet téli szünetnek, sőt még többet is. Gimnáziumi éveim alatt már 1 hetes (!) téli szünet is volt. Régebben még volt hogy 7-én vagy 8-án kellett visszamenni januárban, vagy karácsony előtt volt sok szünetnap. Most meg alig van szünet. De ez már nem az én bajom. Egyéves "szabadságomat" töltöm, és azon töröm a fejem hogyan tovább?! Ha véget ér a tanfolyam (márciusban), akkor visszajutok ugyanoda, ahonnan kezdtem szeptemberben. Na ezt próbálom kikerülni. Nem tudom miért, de megmagyarázhatatlan rossz érzésem van. Vagyis tudom miért, csak nem írhatom le.
Hirtelen lelassult az idő, mintha erőszakkal akarná eltolni a közelgő karácsonyt. Kár, hogy már nem vagyok gyerek, mert akkor aztán szép karácsonyok voltak. Mostanában sokat esik errefelé a hó. Valami csodával határos módon nem félek attól, hogy elesek a jégen. Mintha már semmitől se félnék, ez elég ijesztő. Olyan egykedvű vagyok, lehet ezért nem akar telni az idő. Érdekes módon mindenki pont most veszett össze velem. Akikről azt hittem, szeretnek, kiderült hogy csak unalomból beszélgettek velem, rokonok, akik nem törődnek velem, barátok, akik már a nevem is elfelejtették. Valahogy mindenkinek fontosabb dolga van. Engem meg már rég nem zavar, elvagyok itt félálomban, félig unatkozom, és csak fekszem egész nap vagy bámulom a hóesést. Nem tudom miért, de néha még az én szívembe is belefér egy kis vidámság meg egy kis nyugalom. Ez nagy szó, mert nekem nincs is szívem.

Ma este...

Nem tudok annál jobb bevezetőt, minthogy itt ülök és szarul vagyok. Hát igen, ez van. Tudom hogy bennem van a hiba. és bennem is marad. És ti, emberek, miért vagytok olyan sértődősek?! Miért van az hogy ami az egyiknek ártalmatlan szó, az a másiknak kés a szívébe? Miért csak a rosszra fogékony a fajotok, ti emberek? Mért nem vagytok egy kicsit is megértőbbek???! Végül: miért hazudtok a pofámba? Szerintem csúnyán félreismertetek. Fogalmatok sincs, ki vagyok valójában. Ma pl. marha jó napom volt suliban, annyira jó volt, hogy el se tudjátok képzelni. Végig röhögtem az egészet. Meg is mondom, min. Megkérdezték suliban, mi van egy gyerek Mikulás-csomagjában. Németül nem olyan egyszerű társalogni, mégis jönnek az ötletek. Én nem mondtam meg a sajátomat: dianás cukor. :D :D :D Hangosan nem akartam kimondani, de nagyon röhögtem. Biztos nem értették, min röhögök annyira. Mikor meg visszaültünk a helyünkre, akkor elég rendesen belesüppedtem a székbe. :D Kicserélték a széket, és ez az zöld ez nagyon mély és puha volt. Elég rendesen besüppedt alattam. Akkor meg ezen röhögtem. Nem sokkal később karácsonyfát rajzoltunk, rajta üveggömb, szaloncukor, csillagszóró, stb. A tolltartómban pont ott lapultak a csillagszóró színei: piros, narancssárga és sötét rózsaszín. Így hát eléggé kidekoráltam a karácsonyfámat, meg is mutattam padtársamnak. És röhögtem, míg véget nem ért a németóra. Itthon egy pillanat alatt rosszul lettem, szédültem, vérzett az orrom. Nincs nagy baj, csak... nem értek dolgokat. Nekem ilyen a természetem, bunkó vagyok, veszekedős, szókimondó... hát nem éppen egy aranyos házikedvenc. Fájt a fejem, mindkét kezem az arcomra szorítottam és így ültem néhány percig. Már nagyon magam alatt voltam, és arra gondoltam, miért nem maradhatok ott a suliban, a többiekkel? Velük jó volt, ott elhülyülnék hajnalig is. Itthon meg a kedves internetezőktől függ az életem, akik meg ugye nem állnak velem szóba. Így most olyan egyedül vagyok, mint mikor elindultam. Ma nénzi fogom az X-aktákat, az biztos!

Der Advent

Vier Sonntage vor Weihnachten beginnt die Adventszeit. Das Wort adventus stammt aus dem Lateinischen und bedeutet Ankunft. Der Advent ist als Vorbereitungszeit auf die Anfunft Christi gedacht. Ein typisches Symbol dieser Zeit ist der Adventskranz aus Tannengrün mit vier Kerzen. Den religiösen Bräuchen nach sind es drei lila Kerzen und eine rosa. Jeden Sonntag wird eine Kerze mehr am Kranz angezündet. (Die rosa in der dritten Woche, an dem Freudensonntag.) In den Wohnungen und Kirchen, manchmal auch in den Büros, Geschäften und Fabriken hängen Adventskränze.
Zur Adventszeit gehört auch der Adventskalender für Kinder. Jeden Tag darf ein Fensterchen oder Türchen von den 24 geöffnet werden. Dahinter stecken kleine Schokoladenstücke oder andere Überraschungen. Damit probieren die Eltern ihren Kindern die Wartezeit bis Weihnachten zu verkürzen. In Straßen und Geschäften gibt es viel zu hören und zu sehen: Straßenbeleuchtungen und Auslagendekorationen, Weihnachtsmänner und Weihnachtslieder bzw. -musik, offizielle "Christbäume für alle" und Lichterbäume in Vorgärten und auf Balkonen. Christkindlmärkte und Krippenausstellungen locken die ganze Vorweihnachtszeit hindurch die Besucher an. Weihnachten und der Jahreswechsel sind Anlass für Kartengrüße und Glückwünsche. Man wünscht seinen Verwandten und Freunden auf einer Ansichtskarte "Alles Gute zu Weihnachten und im neuen Jahr!"

érdekes...

Mikor nem tudtam lerázni az öreg nemkívánatos férfi rajongómat, akkor mindig összefutottam vele. Azóta megbeszéltük a dolgot, megmondtam h nem akarok tőle semmit és ő se akarjon tőlem. Fura, már alig látom mostanában, pedig még mindig ugyanoda megyek minden hétköznap. Az az érdekes, hogy mikor nem akartam vele találkozni, mindig előjött, most mikor már mindegy, leráztam, meg nincs sehol. Pedig most már jobban elviselném a szövegét, mint akkor, mert tudom hogy már nem próbálkozhat. A lényeg, hogy ma láttam, pedig kezdtem reménykedni hogy elköltözött vagy lebetegedett és soha többet nem látom. -.- A lényeg hogy most, ebben a pillanatban nincsenek nemkívánatos férfi rajongóim. Ebben a hidegben nem szívesen mennek ki az utcára, és ennek én csak örülni tudok. (Mármint az emberek úgy általában nem mennek ki.)

Rendszerhiba

Ahol annyira ingatag a rendszer, hogy egyetlenegy aprócska szikra (amit akár én is begyújthatnék) szétrobbant mindent, ott talán nem én szúrtam el a dolgokat. Ott a rendszerben van a hiba. Szétrobbanhat felőlem, de az akkora lesz, hogy utána aztán minden élettelen elpusztul és minden élő ellenség lesz. Ha még ezek után én vigyorognék, akkor azt mondanád: képmutató vagyok. Én máshoz fogalmaznék: előrelátó. Azért az nagyon vicces, hogy az ismerősöket egy vékony fonal tartja össze és akkor ez az érzelmi kötelék. Ha én most ráugranék erre a fonalhálóra, úgy szétszakadna az egész, mint ahogy szét is fog majd néhány év múlva. Már csak az nem oén, hogy az emberkéket összekötő fonalak valójában gumiból vannak, és ha elszaggatom őket akkor nagyon-nagyon megcsípnek.

kicsi jótanács -.-

Hát én már nem tudom mi történik velem. Ha tudnám, akkor nem ez lenne a bejegyzés címe. Nagyon valószínű, hogy elárultak engem. Azt sejtem kik, csak azt nem értem miért. Talán azt hitték, olyan kis hülye vagyok és úgyse veszem észre? Én mindig őszinte voltam, és jól rá is csesztem. Nem szabad őszintének lenni, család, barátok előtt meg főleg nem. Nem olyan időket élünk már. Utálok hazudozni, úgy látszik mégis rá leszek kényszerülve. Már az iskolában is azt hitték, hogy csak játszom magam és színészkedek egész délelőtt. Ez csak a fiúk agyszüleménye volt, mégis jól rámászott a tanárokra. Szerintem inkább becsültek volna meg, mennyivel jobb egy titkolózós, hazudozós gyerek? Na mindegy, ha valaki őszinte, akkor abból hatalmas veszekedés lesz. Ha valaki még pletykás is (én nem vagyok), abból meg még nagyobb, örökké tartós veszekedés van. Ezért azt üzenem: Fogd be a szád, és... izé... homályosítsd el a valóságot azért hogy megvédhesd magad. Különben olyan elcseszett életed lesz, hogy még az ördögök is érted sírnak majd. Vállald fel büszkén a hibáidat. Ha mások szóba hozzák, úgy meséld el, mint valami vicces történetet, és ne jöjj zavarba. Az a fontos, hogy megmutasd, itt vagy és már rég túltetted magad rajta. Ne rágódj magadban, mert csak elkeseríted saját magat, és félni fogsz hogy esetleg mindent elrontottál. Akkor fogsz zavarba jönni és a valóságban is minden elszúrni. Ezért csak vicces hülyeségként emlékezz minden dologra, amit elszúrtál, életed minden baklövésére és ciki helyzetére!!! Ha mások is látják, hogy túlvagy rajta, értékelni fogják, hidd el. De ha azt látják hogy befordultál és a történteken rágod magad, akkor úgy néznek rád mint egy szerencsétlen balfékre.
Ennyi volt mára a "szentbeszéd", remélem tanultál belőle és betartod!

Ruhavásárlás felsőfokon

Ma délután elmentem ruhát venni (nem hobbiból, tényleg kellett, mert nincs fekete téli nadrágom). Csak hosszú fekete tornanadrág volt jó rám, egy sima szövetnadrág már nem. Meg úgy általában semmi se. Mert elég kicsi vagyok sajnos. Nézelődés közben az volt az érzésem, hogy az eladók csak a 2 méteres és hiperszuperkövér nőkre tudnak ruhát adni. Az én méretemben csak élénklila (ami már majdnem rózsaszín) téli nadrágot lehetett kapni. Tényleg ilyen nagydarabok az emberek, vagy csak agyon kéne ütni azt aki ezeket a ruhákat egyáltalán megrendeli? Az ízlésficamról még nem is beszéltem. Hogy lehet, hogy mindent padlizsán színben árulnak, mikor az tavaly volt divat? Még mindig az? Fekekte ruhákat akkora nagy méretben lehet kapni, hogy szerintem olyan terebélyes nő nem is él ezen a bolygón. Normál női méretben narancssárga és piros felsőket lehet kapni. Ami még feltűnt, hogy télen-nyáron tele van az üzlet világoskék-fehér pólókkal. Ez a két szín nem is megy egymáshoz, mert a fehérhez inkább sötét kellene, nem pedig olyan ami szintén világos. Egy másik ruhaüzletbe épp hogy csak benéztem, mikor megláttam, hogy minden kötött, csak és kizárólag kötött pulóverek sorakoznak a polcokon... egyszerűen fogtam magam és visszafordultam. Van már elég kötött pulóverem, a vastagon kötött meg nem tetszik. Aztán bementem a kínaiba. Arra gondoltam, biztos nem járok sikerrel, mert nyáron 2 kínai boltban se tudtak olyat adni aminek jó a mérete. Most (láss csodát) tudtak nekem fekete téli nadrágot adni aminek jó a mérete. Még egy rövid fekete szoknyát is tudtam venni. Butikba meg nem járok, mert rohadt drága. Ráadásul cslnak, megveszik az olcsó kínait, és átcímkézik, háromszor/ötször annyiért eladják. A butikos drága ruhák ugyanúgy gyűrődnek, ugyanúgy tönkremennek, még az anyaguk is megyegyezik a kínai ruhák anyagával, csak éppen a butikos az mintás. Mondjuk egy butikban nagyobb a választék és még az én méretemre is tudna adni, de akkor se veszek drága ruhát. Van egy csomó használt ruhám, azokat szeretem mert régiek, és régen sokkal jobb minőségű ruhákat varrtak mint most.
A következő nagy falat a karácsonyi vásárlás lesz. :P Még nem tudom mit vegyek. Semmi ötletem sincs.

Levél

Unokatesóm jótanácsára minden levelet olvasatlanul törlök, amit fiúktól kapok, nem találkozom egyedül senkivel. Most is kaptam 1 levelet, de nem olvasom el mert csak felidegesíteném magam. A fenyegetésektől meg nem félek, mindenki azt csinál az életével amit csak akar. Felőlem. -.- Már csak azt nem értem, miért én kellek a férfiaknak, mikor kicsi is vagyok (alacsony, sovány), csúnya is vagyok. Ráadásul a kommunikációs képességeim is elég gyengék, nem tudom magam jól kifejezni. Mégis én kellek. Hát ez nem igaz. Két hete egy idős korú rajongómat ráztam le. Nekem a gyerekkori barátom kell, fenntartom a helyét még a tűzviharon és jégesőn keresztül is!!!

Német háziiiiiiii

Hétvégére mindig több házit kapunk, mint hétfőről szerdára. Vasárnap el is kezdem megcsinálni. (Ha sok van, akkor akár azonnal nekiállok.) Mégis mindig a legnehezebb részét hagyom hétfőre: a véglelges szöveg megfogalmazását (fordítás, fogalmazás). Ezért kicsit összecsapottnak tűnik néha a házim. De én legalább mindig megírom. Ötkor el kell indulnom otthonról, többször is volt már hogy indulás előtt 5 perccel fejeztem be a fogalmazást. Most is itt ülök és blogolok, ahelyett hogy csinálnám a házimat. :P Amit szerdára kérnek, azt mindig megírom időben. A szavakat jó gyorsan meg tudom tanulni, ez nagy előny, nem kell fél órán keresztül üres szemekkel nézni a szavas papírt. A nyelvtant meg ki tudom nézni a saját tankönyveimből, minden lecke végén van egy nyelvtan oldal. Egyedül a hallott szöveg értése az ami nehézkesen megy. :P Márciusig még azt is lehet gyakorolni. Meghosszabbították a tanfolyamunkat még 30 órával. Ez jó ötlet volt, mert amúgy nem érnénk a végére. Én meg nem blogolok tovább, megyek és befejezem a házit.

Szakközép vagy gimnázium?

Ezt a kérdést a nyelvi iskolában tették fel nekünk. Az lett a közös vélemény, hogy a gimnázium az jobb, mert a szakközépiskola ma már nem ad szakmát, muszály a diákoknak elvégezni az egyetemet. Pl. ha valaki az egészségügyi szakközépiskolába jár, annak csak több egészségtan órája van, de még nem lehet ápolónő. Ez azért nem minden szakra igaz. Pl. akik kereskedő vagy vendéglátó osztályba jártak, simán mehetnek eladónak vagy pincérnek vagy nemtudomminek. A szakközépsulinak van egy hatalmasnagy előnye a gimnáziummal szemben: érettségit ad szakmai tárgyból. Továbbtanulásnál ez nagy előny a felvételinél. Ha bekerülnek az egyetemre/fősulira, akkor is előnyben vannak, mert ők már valamilyen szinten ismerik azt a szakot, amire jelentkeztek. A gimnázium sajnos semmilyen szakmát nem ad. De a gimiben jobb tanulók a diákok, így nekik meg azért nagyobbak az esélyeik a felvételinél. Ez csak az én véleményem, még az is lehet hogy nem jól tudom. :))

Blog -.-

Újra él a blogom. Néhány régi bejegyzést töröltem, de nem baj, nekem mind megvan. :)) Azon gondolkodom, talán visszanyilvánosítom a blogomat. Hadd olvasgassanak az emberkék. Hétvégén fogom frissíteni, most már azért több szabadidőm van. Bevezetőnek ennyi elég is lesz.

Plurk

Átszerveztem a plurk oldalam, sztem tök jó lett. :D

:D :D

Sikerült a nyelvi suli!!!!! Holnap írok, ma dögfáradt vagyok. :)))

-.-

Nem nagyon tudok ide mit írni. Valamit azért muszály, mert ha nem frissítem a blogomat akkor törlöm. Múlt héten hét elején beteg voltam, később anyámnak gépeltem, voltam szüreten, egyszóval jól kidöglöttem. Még megnézem a másik nyelvi sulit. Csak napok múlva mert most a hasammal leszek elfoglalva. :P Már az ebéd óta fáj. Ha ott se indul német, akkor... nem tudom. Lassan valami munkát is kellene nézni. Csak az a baj hogy lassan megy, most mindenki engem nyaggat, hogy legyen már valami. Nyugi, lesz is, csak idő kérdése. Én meg ha folyton lerobbanok, akkor nem tudok csinálni semmit. Magyarul jól elakadtam... -.-

Álmos medve

Most már végre gépelnem kellene, de nem megy. Iszonyú álmos vagyok, nem tudom mitől, mert azért elég jól aludtam. na mindegy, elmegyek a géptől mert még elszédülök. Nem tudom mi van, aludtam én ma már délután egyet. Még fogalmazni se tudok. Tényleg jobb lesz ha elmegyek innen. Biztos fronthatás, nem? Olyan hülye idő van, hirtelen nyári meleg lett. Biztos ezért.
A gépelést meg megcsinálom még ma. (úgyis később felébredek)

Helló-belló

Holnap tollat ragadok. Muszály valamit írni mert... most tudnék. Amúgy sajna nem csinálok semmit. Valahogy nincs kedvem hozzá. Még ide se tudok írni, de majd a papírra... hátha sikerül. Most mindenki haragszik rám mert nem járok suliba. Azt gondolják, "ez a hülye otthon fetreng egész nap miközben én dolgozom/egyetemre/suliba járok". Hidd el, nekem se leányálom az élet. Mondjuk akiknek ez szólt, ők nem olvassák a blogomat. Jobb is. Kapnék a fejemre.
A nyelvi suli nem akar sikerülni, 6 embertől indítanak tanfolyamot, és most csak 3 van. Így az életben nem lesz nyelvvizsgám. Most nem nagyon tudom mit csináljak. Dolgozni meg hiába mennék, nincs szakmám. Jövőre azt akarok tanulni, az biztos. Szerintem nincs sok értelme az egyetemen kínlódni, 5 év múlva se biztos hogy több lesz a munkahely. Meg most már egyre több fiatalnak van diplomája, és ők a munkahelyen sajna versenytársak. Most nem nagyon van ötletem, mit csináljak. És kihúzhatom magam mert senki nem segít.
Még ilyen bizonytalan helyzetben is sokkal jobb otthon, mint a suliban. Tavaly szöryű dolgok történtek, jobb nem is beszélni róla. Itthon nincsenek "döglegyek", nem szivat senki, de akkor is bizonytalan a helyzetem mert nem tudom mi vár rám a jövőben. Szóval nem kéne rám irigykedni senkinek.

6 éve...

Hát, ilyen voltam 6 éve. Most azért ennél egy fokkal jobban nézek ki. :P Sokkal hosszabb a hajam, és már nem olyan gyerekes az arcom.

Törölt bejegyzés

Az előző bejegyzésemet töröltem, mert félek. Sajnos elmondtam otthon, ezért elképzelhető h meg kell mutatnom a blogomat. Mindegy, Ti úgyis emlékeztek mit írtam oda. Megijedni nem fogok, mert... régen volt, és néhány levél még nem a világ vége. Az nem véletlen, h pont 3 napja írt a gyerek haverja. Mert előtte 2 délutánt is azzal töltöttem hogy a belvárosban mászkáltam üzleteket nézegetni. Akkor láttak meg az utcán (sztem), és ezért írtak. Azért fogalmazok többes számban, mert a haver levele kísértetiesen hasonlít a gyerek stílusához. Ráadásul mindketten megnézték az adatlapomat, így már tudom, a haver nem a gyerektől függetlenül írt. reméle még sok ilyen levelet kapok. :D A gyereknek meg a haverjának... sok szerencsét :)))) Egy másik lánnyal.... xDDDD

Régen volt

Ja már elég régen volt, kb 2 hónapja hogy együtt voltunk, otthagytam mert olyan erőszakos volt, kész, el lehetne felejteni, de... írja a hülye leveleit a hülye haverjával h még mindig szeret. Mi van, nem talált másik nyers húst? vagy a következő is dobta, és most épp senkije sincs. Köszönni meg "érdemes" neki, mert nem tudom miért, de a felnőtteknél ez a legnagyobb jó pont.

ez valóság

Anyu lehet megkérdezi a nyelviskolát. Na az nem lesz valami olcsó... Holnap megyek vásárolni. :) Legalább végre imozdulok. Most nagyon fura hogy nem mehetek vissza a suliba. Nem nagyon bánom, mert sok rossz dolog történt, de akkor is meg kell szokni. Örülök ha legalább nem vagyok rosszul. :P Én hozom haza az ebédet, mondjuk egész közelről. Csak nem tudom mi lesz velem, és ez idegesít. Csak elképesztő ötleteket hallok, semmi normális. (most a továbbtanulásra gondoltam). Mindegy, van 1 évem gondolkodni. De azért csinálni is kéne valamit....

e-mail cím

Megváltozott az e-mail címem! Már kb. 2 hete nem kapom meg a leveleimet. Ezért gondoltam hogy kilépek a freemailből. Ha esetleg írtatok és nem válaszoltam, akkor ne haragudjatok, nem kaptam meg. Az új címem: violamedve@gmail.com

itt vagyok újra :)

Most fő az ebéd. :)) Kár hogy rossz a gyomrom :O Ja, már kész is van. Evés után írok valami értlemeset. Próbálom összeszedni magam hogy legalább egy kicsit tudjak enni.

majd írok

most nagyon álmos vagyok, nem nagyon tudok mit írni. de legkésőbb este vissazjövök és mesélek néhány dolgot. elfáradtam nagyon a "cipőkihajigálásba"

tópart

Nyaralni mentem, szerdán (v. csütörtökön) jövök. Mesélek ha megjöttem.

még egyben vagyok :P

A tegnapi átmulatott éjszaka elég kemény volt. A hosszú bejegyzésem... az igen az pontosan tükrözte a hangulatomat. Nem sokat aludtam, pirosak és karikásak a szemeim. Nem baj, majd napközben bepótolom. Töltök le zenét attól sokkal jobban érzem magam. Olyan vagyok mint egy skizofrén. Elméletben élem az életem, közben a nyakamon a valós élet. Lassan már nem fáj, hogy amit kitalálok az nem is úgy van. De akkor is elég szar, hogy nem mehetek vissza a régi sulimba. Barátommal nagy csibészek voltunk mi ketten. Tudta a nevünket az egész suli. Szinte minden nap követtünk el valamilyen csínytevést, közben nagyon vidámak voltunk. Na elméletben még mindig ilyen az életem. A valóság az nagyon keserű. Most megyek, hallgatok zenét attól sokkal jobban vagyok. :))

így vagyok

Azt kérdezed, hogy van a Lettike. Megmodják: megvan. De mit is takar ez a "megvan"? Hát csak azt hogy rémálmaim vannak. Tegnapelőtt azt álmodtam, hogy kinyírom magam egy angolóra elején, tegnap meg azt álmodtam, hogy barátommal kézenfogva futkoznuk a Várkertben és találnuk egy összetört autót a csomagtartóban egy véres hullával. Sajnos nem mondhatom el senkinek, mi okozza ezeket a rémálmokat. Nem szabad, hogy kiderüljenek a tikos vágyaim. Úgyse tudná senki se megérteni a fájdalmamat. Nem is kérem. Mindegy, vasárnaptól csütörtökig nem leszek, mert nyaralni megyünk. Addig is próbáljátok kibírni nélkülem... Menni fog. :(

Néma csend.

Valahogy elintézem hogy ne mondjak egy szót se. Talán némának kéne lennem. Mert addig oké, hogy önfegyelem, de egyszer úgyis elszólom magam. Mindig félreértenek, hátsó szándékot keresnek a legártatlanabb mondataimban. Rám üvöltenek, hogy én ne mondjak semmit, mikor már órák óta meg se szólaltam. Én nagyon szívesen befogom a pofámat, de akkor szerintem te fogsz rosszul járni, mert nem hallod majd a segélykiáltásomat se.
Sokmindenre meg fog tanítani a regényem. Pl.: ami neked egy elejtett rossz szó, az másnak kés a szívébe. Mondjuk az enyémbe. Ok nélkül nem kell velem utálatoskodni. Mert akkor bosszúból közömbös leszek. -.-

álbarátok

"Azért vannak a jó barátok..." már ha létezik ilyen hogy barátság. Mert szerintem nem. Nagyon sok álbarátom volt itt a neten, akik nagyon rendesek, aranyosak voltak, míg egy szép napon magamra nem hagytak. Nem válaszoltak többé. De a való életben se különb a helyzet. Akik évekig a barátaim voltak, nem hívnak fel, nem üzennek... szépen tudomásul vették, hogy másik suli az más társaság. Ki az aki képes elfelejteni a régi jó barátját, csak azért mert talált újakat helyette? Hát mindenki ilyen. Azt nem poénból írtam hogy szépen lassan magamra maradok. Most lehet gúnyolódni, hogy nekem savanyú a szőlő. De nem így van. Tényleg nem létezik barátság, legfeljebb annyi hogy jóban vagy valakivel, aki meghallgat. Az nem barát akivel elmentek a kocsmába és együtt támolyogtok haza. Az se a barátod aki a neten boldog szülinapot kíván, majd megint nem lép be egy hónapig. Fiú-lány barátság azért nincs, mert néhány kivétellel a fiúk csak fogdozni akarják a lányt. Örök barátság? Nevetséges, még örök szerelem se létezik. Na mindegy, nem nyavalygok tovább, úgyse ért meg senki. Még jó hogy itt van ez a blog, aki legalább nem zárkózik el előlem. Megmondjam ki az igazi barátod? A zene. Csak hallgatod, és felvidít. Már ha olyan kedved van, mert sajnos a zene önmagában nem elég. Mikor igazi szar keded van akkor nem hallgatod a zenté, mert csak hangos ricsaj az egész. Mikor ürességet érzel, és várod hogy már legyen végre vége, akkor nincs más választásod... El kell merülni a saját fantáziádban. Vegyél fel valami különleges ruhát, mintha nem is te lennél. Akkor majd máshogy érzed magad. Gondolj valamire amit nagyon el szeretnél érni. Képzeld hogy elérted! Az álomvilágban te írod a szabályokat. Élvezed minden percét, élvezed ahogy elsodor a fantáziaád az álmaidon keresztül. De ha gondolatban nem jó irányba mentél, csak te veszed észre, senki más. Akkor majd szépen megtanulod értékelni az egyedüllétet.

South Park képek :))

Tegnap nagyon ideges voltam, ma nagyon rossz kedvem volt. Mégsem akarok pesszimistának tűnni, mert mindenre van megoldás. Én például a rossz kedvemet azzal oldottam fel, hogy a suli nevezetesebb alakjait megszerkesztettem south park formában. Azon végre jót tudtam röhögni.
http://sp-studio.de
Olcsó játék magamfajta hülyéknek. :))

szabadtéri buli-már akinek

Nem tudom mi a poén abban, hogy egy sűrűn lakott terület mögé szerveznek koncertet. Este fél kilenctől reggel 8-ig. Nem elég hogy egész éjjel, halnaban döngetik a zenét, még reggel se hagyják abba. Ez már a pofátlanság teteje. Tökéletes a kihangosítás, a zene még csukott ablakon keresztül is behallatszik. De nem a teljes zene, csak hangos dübörgés, meg az énekes féktelen ordítása. Most felteszem a bűvös kérdést: Kinek jó ez? Aki bulizni akar az menjen el a városszéli diszkóba, ott nem zavarnak senkit. Csak azért mert hétvége van, nem lehet ekkora hangos mulatozást csinálni. Hagyták volna abba hajnali 2-kor, nem szólok semmit. De reggel 8-kor fejezik csak be, ennek mi értelme van? Hogy semmit ne lehessen aludni? És különben is, van aki hétvégén is (pont vasárnap) dolgozik. Tele van az egész utca öregekkel, meg kisgyerekekkel, nem vágom miért jó ide tenni a parkolóba. Különben sincs semmi értelme a szabadtéri mulatozásnak. Jól berúgnak, aztán meg részegen mennek haza, üvöltöznek az utcán mint a barmok. Csoda hogy most ilyen nem volt. Aki még közelebb lakik, az még jobban "élvezhette". Legközelebb előre szóljanak ha ilyen lesz, aztán mast máshova megyek aludni. Utálom az ilyen éjjeli felfordulásokat.

TÜDŐ :DDDDDDDD

Mivel szórakozik az ember lánya 11. osztály év vége felé? Szétszórja a biológia tanteremben található műanyag ember belső szerveit. :)) Tanárnő mit sem sejtve fölszalad a tanáriba, és kicsi medve fél perccel később már a saját tanterme előtti folyosón dobál egy gumi tüdőt. :DDD A büféből kijövő tanár urak/tanárnők elég rendesen megbotránkoznak. Az osztálytársak azért elröhögnek ezen a hülye medvén. :)) Kicsi medve büszkén felmutatja a tanároknak a jobb tüdőlebenyt, de ők sajna visszazavarják medvét a biosz terembe. Nem sokkal később tanárnő visszaérkezik. Akkor medve visszateszi a tüdőt, és kiveszi helyette a szívet. Majd elhajítja a terem másik végébe. A szív hatalmas csattanással nekirepül egy széknek, majd lepattan róla. A teremben ülő pár ember mind röhög. Később videót néztünk, azalatt szépen ki voltak terítve elém a gumi belek. :))
Egy évvel később komolyan gyakoroltunk a műanyag emberen, de a belső szervek elég gyengén vannak rögzítve, így meg kellett fognom nehogy kidőljenek. :DD Akkor véletlen (tényleg véletlenül!) ejettem rá egy vesét a székre. Egyszer kísérletezés közben beleöntöttem a salétromsavat a tojás sárgájába. :DD Komolyan mondom, megéri biosz fakosnak lenni. :))

Fekete felhő

Én örülök legjobban más boldogságának. Nekem fáj legjobban, ha egy barátom szomorú. Én aggódom legjobban, ha egy ismerősöm beteg. Nekem már mindegy, a saját életemet rég lehúztam a vécén. Nem tudtam befejezni a küldetésem. Engem nem ért meg senki, mintha most jöttem volna a vliágűrből. Egy ufót nem bámulnak meg annyira, mint engem. És nem tudom, mire irigykednek. Igazán nincs mire... Nagyon sok veszekedést hallottam már. Csak az a gond hogy én voltam az egyik kiabáló fél. Nem tudom miért nem ért meg senki. Vajon mit akarhatnak tőlem? Nem leszek aranyos kis mintagyerek, arról lekéstem. Nem voltam bájgúnár, nem voltam jó semmiben. Szerettem a zenét, mások szerint a tanulás rovására. Na és? Mi van akkor? másoknak úgy tűnik, egy idióta panaszos kis elkényeztetett liba vagyok feltűési viszketegséggel. Hát nem bánom, gondolj amit akarsz, csak azt üzenem, nem ismersz ahogy nem ismer engem senki sem. Annyi bajom van hogy belefulladok csak azért mert nem ért meg senki. De nem is várom el. Pont olyan mocskos ez a világ, ahogy a pesszimisták leírják. Ha bajban vagy, mindenki hátat fordít, még a legjobb barátod is. Csak magadra számíthatsz. Elcsépelt közhely, de sajnos mégis igaz. Fekete felhő van a házam fölött, ha elszáll akkor jót röhögök Liliom bejegyzésén vagy olvasom valaki levelét, vagy kivételesen minden rendbn itthon... de most vihafelhőket látok magam fölött.

Felhívom a figyelmed...

A következő eset nem velem történt, de tanulságos.
Az egy dolog, hogy a szülők idősebek és tapasztaltabbak mint mi, de most bebizonyítom: nem ér az semmit. Tegyük fel, a gyereket egy másik kölyök megalázza, piszkálja, tökmindegy hogy fogalmazok. A szülő csak verbálisan (szóban) védi, magyarul nem csinál semmit, elnéz mindent, mert "másnak a gyerekét nem illik megverni". Ezért inkább szívja meg a sajátja. Mondhatom, szép egy felfogás (gúnyos vigyor). Múlnak az évek, az emlék nem tompul, ugyanolyan felkavaró, a gyerekből fiatal fiú lett, mikor a szülők egyik este pletykaszerűen ki akarták beszélni az esetet. A fiú szólt a szüleinek, hogy fejezzék be, beszélgessenek másról. De hát tudjuk milyenek a szülők! A csámcsognivaló az üres beszéd, de a gyerek érez valamit, mert vele művelték és fáj neki. És hát tudjuk hogy a csámcsognivaló az jó zsíros, a fiú szülei le nem szállnak a témáról. Ekkor a fiú elkiáltja magát: "Fejezzétek már be! nem értitek hogy ez nekem fáj?!" Érkezik a megdöbbent válasz: "Még mindig? De hát hogyhogy? Ennyi év után is?" Bizony, mindegy mennyi év után. A gyerek ugyanazt érzi, még akkor is, ha közben később felnő. Az emlékek sajnos beragadnak, leragadnak, ottragadnak, megmaradnak örökre vagy fogalmazzunk ahogy akarunk. A megalázottság, a tudat hogy valaki kihasználta a gyengeségünket... hát valljuk be, nem a legjobb érzés. Idegesít minket a tehetelenség, dühösek vagyunk, nem értjük mért tehet meg mindent a másik, és miért jó neki. Nem értjük, mi öröme van abban másnak, ha minket megkínoz, miért olyan élvezetes. Mindegy, a fiúval megtörtént. Később egy véletlen beszélgetés alatt ki akarták beszélni a szülei. Nem bánom, de ne a fiú előtt!!! És ha mégis, legalább legyen bennük annyi megértés, hogy megpróbálnak együtt érezni a szerencsétlen gyerekkel. Mert ha nem, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon: nem ér semmit a sok éves tapasztalat? Ha egyszer a saját gyerekünket se értjük meg?

Hellóóó-bellóóó

Most nem történt semmi érdekes. csak annyi hgy tegnap vérzett az orrom, pedig nyáron nem szokott. Egész nap álmos vagyok, a kávé nem nagyon használ. na mindegy, pár nap múlva úgyis annyit alszom amennyit csak akarok. Nem ártana rendet rakni, mert már úgy néz ki a szobám mint egy robbantás helyszíne. Tegnap este megittam egy sört, néztem a tévét. Nap közben zenét hallgatok, Tristaniát vagy Theriont. Elég ennyi, nem jutott eszembe semmi értelmes, valamit meg csak kell írni a blogomba.

most nyugi van... :))

Ma délelőtt meg tudtam nézni a ponthatárokat. Nagy nehezen meg tudtam nyitni... hát sajnos nem sok jó hírrel szolgálhatok. Nagyon magasak a ponthatárok, nekem nincs annyi pontom hogy fölvegyenek. Majd nyelvvizsgázok, meg leteszek egy emelt szintű értettségit, akkor talán több pontom lesz. vagy elmegyek szakmát tanulni, csak az a gond hogy most már szerintem késő jelentkezni. Anyu nem volt mérges, engem meg nem érdekel, úgyhogy most nincs nagy gáz. Fáj a szemem, nem tudok többet írni.

éjjeli medve

Most jelentek meg a felvételi ponthatárok. Nem tudom megnyitni a gépemen, de nem is érdekel, anyámmal ellentétben nem vagyok rá kíváncsi. Nem akartam továbbtanulni, mert az egész egyetemen való kínlódás nem ér semmit. Hiába mondják el tízezerszer, hogy miért nincs Pápán fősuli, attól még nem lesz, úgyhogy jobb ha elfogadják, mert ugye még húszezerszer is el lehet mondani, de fölösleges szópazarlás. Elég nagy hülyeség volt jelentkezni, de nem én akartam. Attól nem félek hogy fölvesznek. Én legyek kollégista, mikor még az osztálytársaimmal se tudtam megférni?
Otthon meg akkora káosz van, hogy semmi szellemi "munka" nem lehetséges. (itt a regényemre gondoltam) A kólás tekercsből 1 szem van még. Sajnos fel kellett függesztenem a cukorevést, mert fájt a fogam, mondjuk nem csoda. Na mindegy, megyek innen csak engem hagyjatok békén!!!

Ne bízd el magad!

Eljött az este, késő este, már a blogolást is befejeztem. Olyan fél 12 lehetett. Már az x-et is behúztam abba a bizonyos naptárba, mikor hirtelen veszekedés lett. Rajtam vezetik le a haragjukat. Csak azért mert olyan pici vagyok, azt hiszik mindent megtehetnek velem. Megnézném, így bánnának-e velem, ha mondjuk egy 180 centi magas, 65 kils leány lennék. Már majdnem töröltem az előző két bejegyzést. Azt hittem egy kicsit talán jobb lesz. "Soha ne bízd el magad, ez a történet tanulsága!"

Otthon, "édes" otthon

Mivel tiszteletben tartom a szerzői jogokat, ezért megemlítem, hogy a bejegyzés címe Liliom blogjából való.
A bejegyzés cenzúrázott változat, hogy senkit nem sértsek meg.
Éjjel nem alszom ( régi bejegyzéseim erről szólnak, nem is ragozom tovább), ha szerencsém van délelőtt elalszom. Aztán féktelen ordításra ébredek, vagy a tévé féktelen ordítására ébredek, de szörnyen álmos vagyok, a szemeimet is alig tudom kinyitni. Mozdulatlanul fekszem mire végre összeszedem magam és kikászálódok az ágyból. Mosakodás, felöltözés és délben már ott is állok a másik szoba ajtajában. Persze 7alvónak nevenek. Engem, aki egész éjjel semmit nem alszik!!! Hiába kérdezik meg 5-ször, nem kérek reggelit. Minek egyek, ha kb. fél óra múlva ebédelek? Csak egy jó erős kávét kérek. Napi 1x vagy 2x. Jól tönkrevágta az emésztésemet, de nem akarom érezni hogy álmos vagyok. Kávé után bevonulok a szobámba, de még mindig ott visszhangzik a fejemben a reggeli v. délelőtti v. előző nap esti ordítás. Vagy ideülök és gépezek, vagy mp3-at hallgatok. Ebédnél világosan megmondm miből mennyit kérek, de attól még 5-ször beleszólnak. Mindig egyedül eszem, mert ha 2 embernél több van a konyhában, akkor a helyhiány kellemetlen tüneteit érzékelem. Később vagy veszekedés, vagy csend, vagy zenét hallgatok, vagy itt ülök egyszóval nem valami változatos. Mióta 3-an vagyunk azóta napi 3 kiló szemetet viszek le. Az étel vagy a budiba, vagy a kukába megy. Vagy én eszem meg, minthivatásos házi disznó.
Egész délután extra hangerőn bömböl a tévé, még az én zsobámba is teljesen áthallatszik. Azért este írok ide is, mert már ők lefeküdtek. De amíg ébren vannak, 25-ször megzavarnak. Mindig kell valamit csinálnom, egy rohadt mondatot alig tudok leírni. Ez főleg a kora délutáni órákra jellemző. A tévé bömbölése alatt végig a szobámban vagyok, ilyenkor nem szívesen megyek át a szobámba. Nem nagyképűségből mondom, de én az igénytelen műsorokat nem vagyok hajlandó végignézni. Csak akkor lehetek kettesben anyuval, mikor eszünk, vagy mosogat, mert különben cirkuszközeli helyzet alakul ki.
Nehezen és unalmasan el is telik a délután. Sajnos sokszor van mit idegeskedni. A magánéletem, a "pasim",... Az egész napot a szobámba zárkózva töltöm. Aztán 11-től éjfélig nézem a tévét. Akkor azért eszem valamit. Aztán utána mp3 a fülbe, egész este zenét hallgatok. Mikor már nem tudok figyelni a dalszövegre, az az első jele hogy álmos vagyok. Sajnos akkor már világos van a szobámban. Délelőtt alvás, cirkusz, mikor mi...
Az a jó, ha van sör. :)) Egyedül akkor jól érzem magam. :D
Ui.:Bocs a gépelési hibákért, a bal kézfejem gépelés közben nem tudom miért, de teljesen merev, nem tudom az ujjaimat mozgatni. Így erről a kezemről csak egy ujjam használható. Még jó hogy a másik kezem legalább ép... :P

Zenebona

Helló, mostanában nem nagyon írok. Inkább plörkölök, az elveszi minden erőmet. Megmondom mit hallgass: Children of Distance-t. A dalszövegeikben minden érezhető dolog le van írva. Többet nem mondok. Sajnálattal közlöm, hogy fajunk hímjei bátrabbak és pofátlanabbak minden eddiginél. Hogy mi történt azt privátba megírom, ha érdekel. Itthon meg hallgatom a dühöngést, veszekedést. "Mikor lesz már ennek vége?" Meg éhes is vagyok. Mindig este, nemám napközben, mikor még lehetne is valamit enni. Zsírkrétával firkálgattam mint egy óvodás kislány, ráadásul Enyát hallgatok... mi baj van velem? És miért nincs itt egy felnőtt aki tudna segíteni? Miért nem tudnak a szüleim megérteni? Legszívesebben mennék a Holdra. Nyugis csend, mást nem akarok. Messziről úgy néz ki mintha nyafognék, de én már lassan tényleg nem bírok magammal. nem vagyok mindig ilyen, csak ma (is) rossz napom volt. Egy fiú megalázott és pénzt kért (nem adtam neki). Ez a párkapcsolat? Mert ha igen akkor egyedül akarom leélni az életem. Azt hittem kapok egy kis nyári szünetet ezért a sok szenvedésért cserébe. Erre kapom ezt... Mióta együtt voltam azzal a fiúval egy perc nyugtom sincs. Meg ami otthon van... arról jobb nem is beszélni. Anyu letolt, amiért nem készültem rendesen az érettségire. Most visszavágok: akkor nyugi volt, nyár volt, szabadság volt. Azóta se volt ilyen és nem is lesz többet. Holnap írok szépet és jót, most nem tudok. Ennyi.

Nem alszik.

Kicsi medve nem tud éjjel aludni. Ha vihar van, akkor méginkább nem. Éjjel fekszem abban a *** ágyban, és ahelyett hogy álmos lennék, egyre éberebb vagyok. Még feküdni is nehéz. Reggel valamikor felébredek, úgy fáj a szemem, hogy nem tudom nyitva tartani. De ami ma volt, az... visszamentem reggel a szobámba, mit veszek észre? Nem látok rendesen a jobb szememmel, fáj a fejem. A szememben kihagyások voltak a látott képben, mintha kezdenék medvakulni. Mikor a fény felé néztem, akkor szikrázást láttam mint valami csillagszóró. nem aludtam később sokat, de elmúlt. Napközben is próbáltam aludni, de csak rosszabbul lettem. Úgy nézek ki mint egy részeg ember. Nem bírok megállni a lábamon, egyik falról a másikra csapódok, nem bírok ülve maradni mert nekidőlök valaminek, könnyezik és fáj a szemem, stb. Egyszer majd elájulok, az lesz a vége. Most rengeteg kávét iszom, hogy ne érzezzem hogy álmos vagyok. Attól jobban vagyok. Éjjel nem tudok aludni, délelőtt meg nem hagynak. Hangosan beszélnek, tévéznek, szól a telefon, akár rólam is beszélnek... egxszóval nem hagynak. Anyám azt mondja, este a tévétől nem tudok aludni. De ez marhaság. Mikor nem tévézek, akkor se alszom, és különben is nem szoktam idegborzoló filmeket nézni, főleg nem lefekvés előtt. Most megint gyógyszerrel akarnak tömni, hátha attól elalszom. Akkor sok szerencsét... de szerintem jobb lenne engem lelőni, mert így kialvatlanul hisztis vagyok, és dühöngök, stb. Na mentem (de nem aludni). :@

én és a kicsi belsőm

Barna sörön keresztül szép ez a világ. Vodkán keresztül bűnös, alkoholmentesen unalmas, boron keresztül rejtélyes, a pezsgőtől félelmetes és vicces, a likőrtől enyhén boldogabb, az engedély nélkül megivott piától mocskos, minden egyéb, amit nem ittam, attól különleges... ez az élet. Nem szeretem ha mások rajtam vezetik le a haragjukat. Mindig rajtam csattan az ostor. De én elviselem, hidd el, elég jól megvagyok. Tartom magam, állom a sarat, érted... csak hát nem szeretem ha énrám mérgesek másnak a hülyeségei miatt. Én igyekeztem senkinek se ártani... senkinek az égvilágon. Mások mégis a föld alá kívántak csak azért mert nem vagyok olyan mint ők. Aztán engem tolnak le... meg állítólag lesz valami érzelmi kitörés... na akkor legyek házon kívül!!! Engem hagyjatok ki! Nem érint és nem érdekel semmi olyan! És ne rám legyél mérges, ne rajtam vezesd le a haragod, ha megkérhetlek. Ha már végképp nem bírod idegekkel, akkor törj össze valamit, csak ne rajtam töltsd ki a bosszúdat!
Kicsi mecve sört ivott, (1 barnát) és még ki tudja mit fog lenyelni. Én megmondom: semmit! Ez egy rendes medve, nem pedig egy vedelő vadállat.

acélkemény kislány

Most nem rólam van szó, hanem minden nőnemű egyedről, aki nem finnyás és nem kényes. Na, az ilyeneket verik át a leggyakrabban. És miért? Csak mert nem panaszkodnak, nem nyafognak mint a kis libák. A fiú egyből kiszúrja, melyik a hisztis cukorbaba és melyik az igénytelenebb fajta. A kiskényes libát kényeztetik, igyekeznek a kedvében járni. Ezzel szemben a keményebb fajta az mindent kibír és mindent eltűr. Az ilyet szereti a férfi, mert tudja, a leány úgyse fog panaszkodni, úgyis talpraáll és esetleg még vissza is megy hozzá. Tegyük fel, van egy acélkemény kislány, aki nem sokra becsüli az életét, nincs vesztenivalója, ezért semmitől nem riad vissza. Jön egy férfi, aki egyből rányomul, a kislány belemegy mert még nem volt együtt senkivel és szeretné kipróbálni, milyen egy párkapcsolat. A férfi csak azt akarja, de a lány van elég erős ahhoz, hogy kimondja, az őt nem érdekli. A kislány követi a fiút, mindent megtesz érte, de nem azért mert szereti, hanem csak egyszerűen ilyen bátor. A kalandvágya hajtja bele minden közös szórakozásba. De később hirtelen rosszra fordulnak a dolgok, a fiú nem akarja elengedni a lányt, akár az életét is kész tönkretenni. Fenyegetőzik, hogy kinyírja magát, de az acélkemény kislány nem ijed meg. Ő már sokmindent megtapasztalt, nem fél, hogy csődbe megy az élete. Egyszerűen csak szarul érzi magát, és nem akar elmúlni. De nem panaszkodik, nem mondja el senkinek se. Még a blogjának se. Mert nem is történt semmi, talán azért. És nem nyafogós fajta, azért.

Medve álmodik

Vannak kivételek, mikor medve mégis elalszik, olyankor szörnyű rémálmai vannak. Medve egész nap a hatása alatt van, igyekszik továbbfejleszteni, átírni. Ez nem jó így. De minden szünetben ez van. Aztán ha elkezdődik a suli, akkor vége lesz. Csak az a gond hogy már nem vagyok iskolás. Majd túlélem, ahogy túléltem már minden mást. Lásd régebbi bejegyzéseim.
Azt hittem, elvesztettem a sörnyitómat. Megijedtem, hogy elkevertem valahova, és az életben nem fogom megtalálni. De szerencsémre ott volt az íróasztalomon a kupiban. Nem mintha kellene, de mi van, ha majd egy hétvégén csak üveges sört tudnak adni?
Kiütéses a nyakam. Rohadt allergia, a Medve egész nap náthás, fáj neki ha orrfújás után levegőt kell venni, viszket a füle, kidörzsöli a szemét, tele van kiütésekkel (ezek viszkető vagy fájdalmas jó nagy piros vagy kicsi, barnás piros foltok). Ez van. Nekem nem fog elmúlni, csak van olyan év mikor nem nagyon érzem a tüneteket.
Na, most se írtam semmi értelmeset. Nem mindig sikerül... :P

Rómeó és Júlia

A drámával ellentétben Rómeó és Júlia nem szeretik egymást. Júlia még mindig a gyerekkori barátját szereti, rá vár míg ki nem szárad a szíve. Rómeó saját állítása szerint szereti Júliát, de a valóságban csak Júlia teste kell neki. Különböző családból származnak, míg Júliát szigorúan és erkölcsösen nevelik, addig Rómeónak mindent megengednek, egész nap lődöröghet az utcán ha olyan kedve van. Ha Rómeó egyet füttyent, Júliának ki kell állni az erkélyre, és végighallgatni szerelmes szöveget. A fiú azt állítja, Júlia neki az első, de a valóságban együtt volt Julcsival, Jucival, Julival, és még fene tudja kikkel. Rómeót csak férfi nemi vágyak érdeklik, de Júlia igazából lelki szerelmet akar. A fiú már az első randin a lényegre tért. A fiú erős és nagydarab, Júlia kicsi és gyenge, magyarul kiszolgáltatott. Sajnos itt már nem Júlia mondja meg hogy mi történjen. Ahhoz túl késő. Beleesett egy nagy sazakadékba, ahonnan vagy kijön, vagy nem. Majd holnap kiderül.
Kicsi medvét csak ne merje senki se kritizálni. Könnyű valakit egyfolytában cseszegetni, de kihúzni a szarból... azt már nem. Medve nem önként ugrott bele, hanem beletaszították. Megkérem a kedves szülőket, hogy figyelmeztessék már a kicsi leányukat, hogy minden férfi disznó és már az első randin csak és kizárólag azt akarják. (iszonyú mérges szemek)

unott medve

Kicsi medvének nem volt rossz kedve. Ma egész jól elvolt. Nem is nagyon tudok ide mit írni. Elég fura. ha szarul érzem magam, akkor dől belőlem a szó, de ha nincs semmi rossz, akkor nehéz bármi értelmeset is leírni. Most végre én is nyugodtan hátradőlhetek.
Hétfőn elmegyek ecsetet venni, mert csak 2 van. Mikor még picike medvebocs voltam, akkor az erkélyre ültettek ki, nehogy összefestékezzem a lakást. Egyből megjelentek a kékszínű pöttyök az erkély frissen festett fehér falán (persze nem szándékosan, csak leráztam a vizet az ecsetről és akkor lett olyan a fal). Vagy néha a konyhába ültem ki (a konyhaasztalt beborították újságpapírral). Azóta már tudok a szobámban is festeni. Egyszer be is küldtem egy képet, kaptam érte oklevelet. Most nem dicsekedni akartam, csak meg akarom mutatni, hogy a medve, aki semmihez se ért, mégis fel tud valamit mutatni. Nem voltam jó tanuló, ezért úgy néztek rám mint egy holdról iderepült csodabogárra. Csak az számított, hányast kapok. Na tessék, az iskolában nem, de az életben megbuktam.

áll a bál

Na itthon aztán áll a bál. Nem törődöm vele. Végre kezd rendeződni a magánéletem. Ami enyém, az az enyém, ami nem enyém, azért nembánkódom. Élem az életem, hol vidáman, hol nyakig érő szarban. Körülöttem dühöngenek, el kell viselnem, nem érdekel. Majd jobb lesz. Csak minden másnapom borzalom.

esti vegyes

A mai napig nem hagynak békén mert nem lett jó az érettségim. Muszály mindig engem kritizálni? Blogomat is érte megjegyzés, pedig csak a címeket olvastam fel neki (azt se mindet). "Van valami értelmes ott a blogodban? Ha egyszer már ország-világ azt olvassa..." Elismétlem, amit egy korábbi bejegyzésemben már leírtam. Demokrácia van. Mindenki azt tesz fel a blogjára amit akar. A bejegyzéseimnek igenis van értelme!!! És az az ország-világ csak 3 ember, több nem olvssa a blogomat. Én vagyok itt a házi disznó. Szerencséjük van hogy nem azt szeretem mint ők (itt ételről van szó). Szívesen megettem a hagymás krémlevest, ettem a babfőzelékből, és egyebekből (most nem sorolom, nem ez a lényeg). Nélkülem egy csomó drága kaja ment volna a vécébe. Úgy hozunk ebédet, nekem semmi kifogásom ellene. Szerintem finom és jól fűszerezték.
Felteszem ország-világnak. ÉS MÉGIS KINEK TEGYEM FEL HA SENKI NEM KÍVÁNCSI RÁM ÉS NEM AKAR MEGHALLGATNI???????? Legalább a blogomnak hadd meséljem el mi történik velem, ha egyszer már hús-vér ember nem kíváncsi rá. Most megnyugtatlak, ha egyedül lennék is ugyanilyen szarul érezném magam. Minden nyáron ez van. Két netes barátomon kívül nem is segít senki, hogy feldolgozzam. Egymagamban morgok meg puffogok, az senkit nem zavar. A blogom se sért meg senkit. Vagy ha igen, ne olvassa. Képzeld el, minden konkrét dolgot kihúztam innen. Vagy 4-5 sort, nehogy valakit is megsértsek. Pedig a lényeg ott volt. Na tessék, itt egy puha szöveg, a kihúzások miatt már nem is értelmes. Felhívom az emberek figyelmét, hogy egyszer majd elfogy a kólás tekercs. Csak azért, mert finom, még nem marad meg örökké. Nem lehet mindig jó kedvem. Az túl szép volna.

nyugodt medve

Medve végigolvasta az előző bejegyzést, de nem talált semmi olyat, amitől azt törölni kellene. :)) Most megnyugodott, a fejében alakítja regénye leendő főszereplőit. Ma már biztos hogy festeni fog. Vagy rajzolni. A lényeg hogy megnyugodott és végre jobb kedve van. Talán a sör utóhatása... :D

söröző medve :)

Láttatok már medvét egy üveg sörrel a mancsában? Legfeljebb csak a banketten. Ja, meg volt egy olyan képernyővédőm, ahol egy jegesmedve iszogatta a sört. :)) Üveges söröm az ugyan nincsen, de van helyette dobozos. Végül is, mindegy miben van, a lényeg hogy itt van előttem. Sajnos csak egy. :D A dobozosat azt jobban szeretem, mert azt könnyebben elhozom a boltból (gyenge medve). A finnyás emberkékkel szemben medve a magyar sört is szereti. Nem rosszabb az semmivel a német sörnél. Most nem kell nagy alkoholizálásra gondolni, csak most itt van előttem a sör, és megnyugszom miközben iszogatom. Hétvégén van két sör, de ki tudja milyen programok leszenk hétvégén (vendégek jönnek), úgyhogy medve kivételesen most iszogat. Jó sovány, kialvatlan a medve, ezért jobban megárt neki. De ő ezt nem bánja. :D Most végre nagyon jól érzi magát. lassan már piros lezs a monitor és medve elfelejt szóközt ütni... :))) Hetek óta először most végre vidám a medve. :D Most örül, mert tudja, rosszabb lesz holnap és holnapután, de az most nem érdekli őt. Nagyokat mosolyog magában, végre elhatározza mit csinál másnap. De az még ráér... medve most érzi jól magát. Most, és lehet hogy shoa többet... De erre nem gondol, csak örül a sörnek.

kicsi medve álmos

Kicsi medve kávézik, mert attól sokkal jobban érzi magát. Éjjel nem tud/nem hagyják aludni, nappal se hagyják aludni, ezért kialvatlan szemeivel "értelmesen" bámul a világba. Hangzavarban nem is akar aludni a kicsi medvém. Élvez minden percet mikor nem szól a tévé vagy nem beszélgetnek. Félálomban éli világát, mint egy robot. Tavaly is ez volt, csak akkor lakásfelújítás miatt. Reggel jöttek a szakemberek, kalapáltak, fúrtak, zörögtek, akkor se lehetett aludni. Előtte éven nyáron az allergiától nem tudott aludni. Ez van, a medvék télen alszanak, nem nyáron. :))

Vagy mégsem jó így?

Eléggé unalmas napom volt. Pedig én nem szoktam unatkozni. Talán nem is ez a legjobb szó. Egyszerűen csak nem volt kedvem semmihez. Délelőtt nagyon meleg volt. Azt hittem már felolvad a kólás tekercs, és kóla lesz belőle. Egész nap az ágyban feküdtem, mérges voltam mindenért, ami csak ebben a lakásban történik. Sikerült levennem a rajztömböt anélkül hogy leestem volna a székről. És én se döntöttem le semmit. Csak ez történt egész nap. Most aztán tényleg szarul éreztem magam. Remélem többet ilyen napom nem lesz. Nincs sok értelme a gépet bekapcsolni. Nincs suli, nem kell semminek se utánanézni. Játszani meg nem akarok, azzal sok idő elmegy. Nem tudom mit akarok. Az érettségi előtt három héttel, péntek este egymagamban "buliztam". Besötétítettem a szobámban, ittam sört, előtte nap töltöttem le zenét, amit aztán a "buliban" hallgattam. A világítást egy fenyőfa formájú karácsonyi asztali dísszel oldottam meg. Többféle színt váltogat, miközben világít. Egyedül is nagyon jól éreztem magam. Akkor elképzeltem, milyen jó lesz nekem a banketten. Csak éljem túl az érettségit. Hát túléltem. Most mégis hiányzik valami. A szóbeli előtt még tele voltam tervekkel, hogy majd az érettségi után ezt csinálom, meg azt csinálom, most nem mert tanulnom kell. De ha majd meglesz a kemény papír, akkor végre szabad leszek, azt csinálok amit akarok. Hát meg is lett. Sikerült. És most? Nem érdekel semmi, csak zenét hallgatok, vagy itt ülök és ide írok, de nem tudom van-e értelme. Az írásbeli után visszaadtam/eltettem azokat a könyveket, papírokat, amiből aznap éppen érettségiztem. Ennek jelképes értelme is volt, hogy sikerült és megszabadulhatok tőle. De a szóbeli után legalább egy hétbe telt, mire rászántam magam hogy összeszedjem a felkészülős papírjaimat. Valahogy ez sem érdekelt. Néhány veszekedés, aztán jött a fiú ügy, és most itt vagyok. Nem baj, egyszer én is elfogyok mint az a kólás tekercs, amit minden nap lelkesen fogyasztok. Arra gondoltam, talán megint "bulizatnék" egymagamban. Lehet hülyén hangzik, mégis olyankor érzem magam a legjobban. Zene, sör, sötét van... ez egy picit feldob. Mert olyankor elfelejtem minden bajomat. Ha esetleg valakinek nem tetszik amit írok, azt üzenem neki: Demokrácia van. Nem baj, ha az ember gyereke arra használja a blogját, hogy kedvére kinyavalyogja magát.
Lehetne végre szürke az ég. Kicsi medve még egész jól állja a sarat. De meddig?

Medve eszik

Kicsi medve nyáron nem nagyon tud enni, mert nagyon meleg van. A hőség elveszi az étvágyát. Csak késő este eszik sokat. Medve ilyenkor kidöcög a konyhába, behozza az ételt, nem melegíti meg, nehogy felébressze a szüleit, leteszi a tányért az ágyára, vagy az ölébe veszi tévézés közben, és teleeszi magát. Ez egy ilyen igénytelen medve. :D Tegnap behozott magának egy pohár kefirt, és Erős Pistát tett bele (gusztustalan medve :D), és még meg is ette. Csodával határos módon nem lett neki gyomorrontása. Az egy dolog, hogy medve kísérletezős kedvében volt, de te ne próbáld ki! Evés után desszertként még egy fél kanál Erős Pistát megevett (félig élvezte, félig fájdalmas volt). :)) Ebéd után majd előveszi a kólás tekercsét a konyhából, és megint eszik majd egyet. :) De nemcsak a tekercs lapul a konyhaszekrényben. Van ott csipsz, vitaminos cukor, mini gyümölcsös cukor, zöldalma ízű cukorbab, töltött cukorka, keksz... Nem zugevő a kicsi medve, csak a saját szobájában nem tudja hova rakni azt a sok élelmiszert.
Medve nemcsak tegnap volt kísérletezős kedvében. Lyukas órája volt, egyedül mászkált egy üres tanteremben. Vett magának egy kávét, elővette az energiaitalát, és megitta mind a kettőt. Kíváncsi volt, melyik győz. Az energiaitaltól elálmosodik, a kávétól meg felébred. Az energiaital győzött, medve féllálomban ülte végig a következő órát. Matek volt... :D Ezt szintén ne próbáld ki! Amivel medve kísérletezik, az másoknak hashajtó hatású lehet. :)))))

jó így...

Kicsi medve ül a gépe előtt, és zenét hallgat vagy videókat néz. Minden egyes alkalommal, ahányszor be- vagy kikapcsolja a gépét, megnézi az e-mailjeit (0 olvasatlan üzenet), megnézi a blogbejegyzéseit (0 megjegyzés). Felteszi a költői kérdést: "Netfüggő vagyok, vagy csak a többi ember nem gépez mert meleg van és egy működő számítógép melegíti és büdösíti a levegőt? Vagy elmentek nyaralni, és nyalogatják a jégkrémeket. Törölte magát myvipről, mert a volt fiúja öngyilkossággal fenyegetőzött. Lehet nem jól tette, mert ott legalább tudott beszélgetni a klubokban. Így hát szegény kicsi medve "megszűnt felhasználó" lett. Medve festeni akar, de a rajztömb a szekrény tetején van (medve nem éri fel a kis 160 centijével). Majd később behoz egy konyhaszéket, és leveszi azokat a rajztömböket anélkül, hogy mappák és papírok esnének a fejére. Kicsi medve nem érez lelkifurdalást. Ha elkezdesz egy párkapcsolatot, akkor nem az a célod, hogy azonnal lefektesd a másikat. Vagy ha igen, akkor nem fog menni. Az udvarlás, ismerkedés alatt meg kell kérdezned, mivel tölti a szabadidejét. Abból megtudhatod, hogy otthon ülős, vagy bulizós típus. Kérdezz rá a szüleire. Ha otthon baj, veszekedés van, akkor a partner ejti a témát, zavarba jön. Nem mondja meg kik a szülei. Sokat kell vele beszélgetned, hogy ellenőrizd, tényleg hozzád való-e? Kérdezd meg, mi a hobbija. Az sokmindent elárul. A legfontsabb: kérdezd meg, komolyan járni akar-e veled, vagy időt kér? Na, ez nlálunk mind elmaradt. Nem is csoda hogy szétszakadtunk. Kérlek téged, ne az legyen a partnered, aki azt a zenét szereti, mint te. Menj egy kicsit messzebbre. Különben nem fog menni.
Nekem jó így, a párkapcsolatban élnék akkor nem tudnék verseket írni és festeni/rajzolni. Nekem ezért kell élnem. Szépen lassan elmaradnak mellőlem az emberek, de nem zavar. Jó így. Mindig letolnak, semmi se jó nekik, ha valami rossz, akkor rám fogják hogy én rontottam el. A legkisebb ürüggyel nekem esnek, mint a kiéhezett vadállatok. Összehasonlítanak saját magukkal, és kihozzák azt a végeredményt, hogy sokkal rosszabb vagyok náluk. Ez igaz is, csak néha gondolj rá, vajon miért. Mindent elrontok, nem csinálok értetek semmit, nem vagyok jó semmire. Ezt akarjátok velem elhitetni. Még szerencse hogy nem láthattok a fejembe, különben jól pofára esnétek hogy több vagyok nálatok. Ezt most nem részletezem.
A lényeg hogy talpra álltam minden szarból. Kimásztam a legmélyeb gödörből. Most is ki fogok, nyugi.

értem...

2 napig voltunk együtt. Nem tudtuk egymást megismerni. Túl gyors volt. Ez okozta a vesztét. Ha több időt kapok, megmondom hogy ne kezdjük el, mert én az irodalomnak élek, senki másnak. Szóval elszakítottam amit ő megkötött, erre jön egy levél hogy öngyilkos lesz. Nem ijedek meg a fenyegetésektől, annál azért keményebb vagyok. Na, mi lesz a következő? Egyre gyorsabban haladunk. Három nap múlva kések potyognak az égből. Öt nap múlva vérfolyó önti el a városunkat. Egy hét múlva elszenesedett csontvázak táncolnak a pincében. Mi lesz itt még... Jobb lenne ha eltűnnék a netről. De olyat nem csinálok, nem vagyok félős kislány.

kólás tekercs

Magyarországon nem lehet kapni, egy nagy műanyag dobozban van, kólaízű, nagyon vékony rúdból van feltekerve, mint egy csigaház. Ez az én kólás tekercsem, amiből naponta kettőt-hármat meg is eszem. Tök finom. :) Kérdezte anyu tegnap, hogy "van még abban a bödönben?" Van még, elég sok van benne, nem leet azt csak úgy eltüntetni. :))
Az érettségi után visszaadtam neki a könyveit, amiket kölcsönadott. Egy héttel később anyu benyitott a szobámba, kezében az egyik törikönyve, kinyitotta, mi volt benne? Egy vicckönyv. :D Jó kis könyvjelző. A törikönyv az önkormányzatok működésénél volt nyitva, egy "Rendőr viccek" könyvecskével jelöltem meg hol tartok. Hát igen, olyan fárasztó a tanulás... xD
Még a ballagás előtt történt amit most mesélek. Éppen takarítottunk anyuval, mikor előkerült egy karton zacskó, benne mindenfélék: édességek, ruhák, írószerek... szóval úgy mindent beletettem, ami nem fért be a polcokra. Ezeket akartam elpakolni, ruhákat a szekrénybe, kajákat a konyhába, minden egyebet a polcra. A szatyor alján ott hevert egy üres sörösdoboz. xD Mikor elővettem, majdnem szétesett a fejem a röhögéstől. :)) Anyu persze minden volt, mérges, megbotránkozott, felháborodott, de... nem tudott szóhoz jutni, annyira röhögtem (szerencsémre). :D Emlékeztem is, mikor több sört vettem mint amennyit bevallottam volna. Az üres sörösdobozokat nem akartam kidobni, mert azt anyu észrevette volna. Ezért egy teli szatyor aljára tettem a dugisöröket. Kettőt ki is dobtam később, nem tudtam hogy van ott egy régebbi is. :))
Hogy visszatérjek a címhez, megmutatom mennyire nem kólás tekercs az élet errefelé. Nem hagynak aludni (éjjel kifutkoznak, hangos beszéd, hangos tévé), szóval elég szarul vagyok. Rémálmaim is vannak, nem tudom meddig lehet bírni ezt az alváshiányos állapotot. Remélem csak minden második éjjelem lesz ilyen. Tök homályosan látok, nehezebben mozgok... de majd helyre jövök. Majd. :))

Kinek írjak, ha senki nem kíváncsi rá(m)?

Eddig is azt írtam, nem értem mi történik. Most változtatok, azt mondom: nem értem mi történik VELEM. Az emlékeim egyre halványulnak. Már alig emlékszem a történtekre, mintha valamikor évekkel ezelőtt éltem volna át ezeket. Remélem érted mit írok. El tudnám mondani a részleteket, de nem tudom beleélni magam. Teljesen közömbös, mintha nem is az én emlékem lenne. Jobb is így. Mami nagyon aranyos, most vele akarok foglalkozni. Olyan vicces beszólásai vannak, hogy ezeket írni kéne. Még hat év múlva is röhöghetnék a poénokon. Ha a rossz emlékeim teljesen elmúlnának, még jól is érezném magam. De néha váratlanul törtnek elő bennem képek, mintha új emlékek lennének. Nagy erő és félelem van ezekben a jelenetekben. Nem törődöm vele, összeszedem magam, és próbálom menteni a bőröm. Olyan nagyon nincs is miért. Lehet, nehezen olvasod amit írtam, mert konkrét dolgokat nem említek. De gondolom észervetted, hogy teljesen hiteles amit mondok. Veled is biztos történt valami rossz, akkor beleélheted magad a szövegbe. Akkor igazán érted amit írok. Csakhogy fogalmam sincs kinek írok. Olvassa-e valaki? Talán egy megjegyzést biztos végig olvas egy ismerős vagy ismeretlen. Talán a blogok között egy ismeretlen érdeklődő figyeli, miket teszek ide ki. Csak nem a láthatatlan embernek írok? (önirónikus vigyor) Van-e értelme fejleszteni ezt a blogot, vagy fogjam és töröljem? (nyugi, nem fogom) Egyetlen blogom az én igazi barátom. Megőrzi amit mondok, mindig meghallgat, mindig van rám ideje, annyi, amennyit csak akarok. Mindig kíváncsi, mit érzek, hogy töltöttem a napot... De hát ő csak egy blog. Te nem vagy rám kíváncsi, ő igen. Már türelmetlenül várja a következő bejegyzést. :D

Mi van itt????????????

Minden nap történik velem valami. Valami rossz. Valami durva. Valami, amit nem akarok. Mire jó ez a túlzott büntetés? "Istenem mondd miért kínzol, de remélem hogy élvezed!" Nem fogok itt közhelyeket pazarolni, dühös vagyok, egyre dühösebb. Nem tűröm hogy boxzsáknak nézzenek és megfogdozzanak mások szeme láttára. Ha akarsz tőlem valamit, akkor légyszi előtte kérdezz meg, ne utána. És ne jelents ki dolgokat, amíg nem mondtam rá igent. Legalább mamám itt van. Ez is valami. Majd segítek rá vigyázni, beszélgetek vele, és talán akkor minden más bajt elfelejtek. Holnaptól sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Összeszedem magam, voltam már sokkal nagyobb bajban, mégis kimásztam. EGYEDÜL!!!!!

kicsi medve

Kis medve most valahogy nagyon túllőtt a célon. Mindegy, medve, aki félig ártatlan, megpróbálja elfelejteni a történteket. Nem érti, miért fordul a rosszról még rosszabbra az élete. Ráadásul egy fél nap alatt. Becsületét, nőiességét, ártatlanságát lehúzta a vécén. Most már csak az maradt, hogy szegény medvénk próbálja viccesen felfogni a történteket. Felvesz majd egy "büszke vagyok magamra, nagy a pofám" féle szerepet. Medvémet már nem érdekli semmi, már nem akar küzdeni, nincs miért. Még emlékszik egy vastag hídra, a híd két oldalán zöld fűre, messze esik az eső, hallja ahogy dörög az ég, medve mégsem fél. A híd alatt biztonságban van. Nagyon fáj neki, már tizsta sebhely, de nem medvémet bántották. Medve bántotta saját magát. És nem érti. A mai napig nem érti hogy lehet egy aranyos maciból fél nap alatt egy menekülésre kényszerülő medve, aki még a saját lelkiismeretétől is fél. Talán attól a legjobban. Most az kérdezi tőlem: Minek kell hátba szúrni egy olyan medvét, aki már amúgyis (erkölcsi) halott???

Harry Potter a gépemen is :)

Na ki az, aki a gépe előtt játszadozva pazarolja a drága idejét? Violettácska, ki is lehetne más. :P :)Tegnap telepítettem a Potter 3-at, 2 pályán is végigmentem. A nyuszis pálya a kedvencem, ahol Hermione egy szürke nyuszit csinál magából, és úgy megy végig a pályán. gyönyörű, színes virágos kerteken keresztül megyek, zöld fű, barna földkupacok... és csak fel kell szedni a cukrokat amiket megnyertem. Imádom, olyan jó játék. Szeretem a zenéjét, szeretem nézni a videójeleneteket, egy csomó angol feliratot tudok is fejből. na jó, nem dicsőítem a játékot, még a végén azt hiszed, függő vagyok. Pedig nem vagyok az, csak néha nagyon unatkozom. A Potter 2-t sikerült is végigvinni. Ott a párbajozást szerettem nagyon. A 3-ban a hippogriffes pályán repülni is tudtam, meg a nyuszis pálya végén én voltam egy pici sárkány aki a kert fölött repülve szedi fel a cukrokat. A 4-gyel nem sokat játszottam. Az 5-öt is szerettem, de az már nincs meg. Ott a Griffendél klubhelyiségében varázsoltam a tárgyakat, pl. egy piros fotelt röptettem a gyerekek feje fölött. :D Ennyi elég, még a végén azt hiszed, beleszerettem a gépembe.

pingponglabda

Olyan vagyok mint egy pingponglabda. Egyik ütőről a másikra pattanok. Ha jobb egy kicsit, egyből átpattanaok a rossz oldalra. Így szabályosan, felváltva. És jó gyorsan. Most már nem írom, hogy meglátjuk mi lesz, mert úgyis tudom, hogy fog végződni. Túl sokszor ismétlődött meg, mire megértettem, hogy csak egy pingponglabda vagyok. Egyszer összetörik a labdám a nagy dobálózásban. Ez van.

köszi :)

Barátaimnak köszi mindent!!!!! :) Most tényleg nagyon nehéz volt nekem, megviselt a sok otthoni veszekedés, de segítettetek nekem. Ezzel jó hoszú időre megmentettetek. :) Nem akarok nyálas lenni, de egyedül nem ment volna. :D Már tudom, nem haragudtatok meg rám. :)

majd később jobb lesz

Hidd el, jobban leszek nemsokára. Most nagyon megviselt az érettségi, az otthoni veszekedések, jött a bankett ami túl jól sikerült, mert fulladoztunk a sörben. Egyszer én is lenyugszom. Most már elkezdtem összeszedni a kidolgozott tételeket, amit tudtam vissza is adtam. Sok olyan emlék van a fejemben, amit nem bírok el. Próbálom elfelejteni, sikerül is, csak hát olyan bizonytalan vagyok. Amit rég elfelejtettem, az néha előjön, ha meg emlékezni akarok akkor nem jut eszembe semmi. Igazából örülnöm kellene a nyárnak. Élveznem kellene, hogy végre felszabadultam. Igazából nem nagyon értem most mi van. Nem panaszkodni akarok, nincs baj, csak... elég fura, hogy teljesen magamra maradtam, ilyen hirtelen. Majd meglátjuk, mi lesz. Lehet, már egy fél óra múlva is sokkal jobban leszek. Ki tudja? :) Éjjel nem nagyon alszom, akkor is gépnél vagyok, vagy nézem a tévét. Igyekszem nappal minél többet aludni. Akkor valahogy nem érzem magam olyan jól mint éjjel. Minden nyáron ez van. Valaki mérges rám mert csak zenét hallgatok. De ha egyszer azt szeretem? :( Éjjel is hallgatom, van saját mp3 lejátszóm. Ha akarom, feltelepítem imádott gépemre az első 4 Harry Potter játékot. :D Az 5. az nincs meg, törlődött mikor tönkrement a gépem. Ha akarom, nyugodtan olvashatok, rajzolhatok, írogathatok... és majd sokkal jobb lesz nekem is. :) Most olyan üres vagyok, mint a pénztárcád. :P De meddig? :)))

elfelejtenek...

Tudom, nemsokára feledésbe merülök. Ott van H., aki mindig írt, most már lassan azt se tudja, ki vagyok. Pár ember megnézi az adatlapomat myvipen, egyre kevesebb, csoda hogy még nem töröltek. Nem nagyon kapok leveleket, tudom már nem szeretnek... :( Nem is hiányzom senkinek. Nem baj, jó lesz egyedül a gépemmel itt a szobám sarkában. Nem értem miért nem írnak nekem talán kiégett a gépjük vagy van fontosabb dolguk mint hogy rólam érdeklődjenek. Én nem nagyon tudok mit írni, otthon vagyok majdnem egész nap, ebben a panellakásban nem történik semmi érdekes. Nincsenek élményeim amiket megoszthatnék veled. Biztos mindenki megharagudott rám. Az talán jogos. vagy nem jogos. nem felejtük el a másikat. Főleg nem egy barátot. Nem érzem magam egyedül, csak nem értek dolgokat.

nem értelek...

Komolyan mondom, nem lehet rajtad kiigazodni. Amit ma mondaz, holnap az ellenkezőjét ismételgeted. Letagadod amit tegnap mondtál, helyette valami egészen más szöveget ismételgetsz. Az a baj, hogy amit kiejtesz a szádon az nem mindig felel meg a valóságnak. Nem szép tulajdonság. Mindegy, azért örülök hogy kibékültünk, sokkal rosszabbul is elsülhetett volna.
Tudom, te hiszel benne, hogy mérgében bármit mondhat az ember, később megbánja és visszavonja. de ez nem így van a sértegetésre, meg durva beszólásokra nincs mentség. Nem lehet egy másnapi "bocsi"-val elintézi. Mert amit ilyenkor kap az ember azt egy életre megjegyzi. Érted már? Legközelebb ne mondj nekem semmi olyat, amíg be nem bizonyítod, hogy igaz-e. Vagy legalább nekem engedd meg, hogy megmutassam, igazam van. Felteszek egy találós kérdést: Miért hiszed azt, hogy gyengébb, rosszabb vagyok a többi ismerősünknél????

bankett

Akkora bankett volt, hogy durrrrr!! Túl jól sikerült. Volt gombás lepény, sok sör, sok pezsgő, zene... Mi kell még? Csak azt nem értem a tanárok miért ilyen kevesen jöttek. Ja, meg szivaroztunk is. :DD Éjjel fél egykor hazatámolyogtunk. Az edzettek két lábon, a kevésbé edzettek négykézláb. :D Másnap az erősek élték tovább az életüket, a kevésbé erősek hányingerről és fejfájásról panaszkodtak. A bátrak bevallották otthon, hogy másnaposak, a kevésbé bátrak gyomorrontásról beszéltek. A vidámak és a kevésbé jókedvűek is azt mondtak, jól sikerült. :)) Túl jól... :P :)

szóbeli

Na hát mit mondjak? Elég sokmindent tudtam, esett az eső, idegesített hogy túl közel van a felelőasztal a tanári asztalhoz. Idegesített hogy bámulnak a tanárok miközben felelek. Még az is idegesített hogy jókat röhögtek a rossz megoldásokon. A tanulást gyakran éjjelre hagytam, de megérte fönnmaradni, a magyart pont előtte éjjel néztem át. A felkészülési idő alatt összevissza írtam ami éppen eszembe jutott. Aztán felelet közben nem találtam meg semmit. :P Kihúztam babits Mihály Jónás könyvét. Először elfelejtettem hátra menni a kötetért, csak kicsit később jutott eszembe. Nagy segítség volt, sokmindent ki lehet olvasni a szövegből. A bevezetőben nem beszéltem Babitsról általában, mert semmi nem jutott eszembe az életrajzáról. Egyből rátértem a műre, de szerintem nem volt baj, mert elég sok pontot kaptam. Nyelvtanból kihúztam a mássalhangzó törvényeket. Előtte nap tanultam meg. :) Ja, meg az általános suliban 6 évig ezt gyakoroltuk. Csak azt nem tudtam, hogy kezdjem a feleletet. Nem térhetek rá egyből a szavakra. Azt mondtam, metanyelvi szöveg, de vagy az volt, vagy nem az, de tanár úr nem szólt semmit. Akkor csak jót mondtam. Csak egy szót rontottam el, összetévesztettem az összeolvadást az írásban jelölt teljes hasonulással. Jött a töri. Könnyű tételt húztam, de megint az volt a baj, hogy nem találtam semmit a felkészülős lapomon. Túl hamar elhallgattam. Akkor majdnem minden tanár bent volt, és idegesített hogy néznek. A forrás utolsó sorait nem értettem. Hiába olvastatta fel velem a tanár, akkor se tudtam felfogni, mit akar kérdezni. Szerintem csak arra volt jó a felolvasás, hogy jól leégessen, hogy hallják a tanárok is mit nem tudok. Lehet hogy egyszerű volt, sajnálom, nem tudtam felfogni. Bioszból növényhatározást húztam, ott csak azt nem tudtam, hova kell írni a megoldásokat, melyik kérdéshez melyik válasz tartozik, mert szerintem egy helyre többminden is jó volt. A tétel másik fele az emésztőrendszer volt, a tanár kérdezgetett, mert magamtól valahogy nem nagyon tudtam beszélni. Nagyon rosszul voltam, nem tudtam koncentrálni. Német előtt kimentem egy kicsit, örültem hogy eddig minden megvan. Az elejéről akartam szituációt húzni, mert azok jobban mentek. Kihúztam másodikat. :) Jól kiröhögtek a tanárok mikor mondtam hogy GPS-em van. :D A kifejtős feladatban nem jót választottam szerintem. A nyelvismeretről többet tudtam volna beszélni, mint az orvosos témáról. kicsit irónikus volt, hogy pont ezt a témát húztam. De ez is meglett, irány haza, alvás, tévézés, megint alvás. Van valamim ami kék színű, kemény, a belseje papírból van, és számok vannak beleírva. :D

sikerült :D

Van érettségim. Részletek holnap ...

nem netezek :D

Kérem szépen, én nem netezek az érettségi előtti éjjelen. :D Csak utánanéztem a tananyagnak. :))
Holnap ilyenkor már nézem otthon a tévét. ...

újra itt van...

Heló, de régen voltam itt. Bocs még várnod kell hétfő éjjelig, akkor majd írok.

rossz gép

Elromlott a gépem, és még a szóköz billentyű is kifordult a helyéből :@

megérdemlem

Így jár az, aki elszórakozza a drága idejét. Ma 6 töri tételt tanulok meg, holnap 5 magyart, holnpután 6 németet... kemény idők jönnek errefelé. De aki tévénézésre pazarolja az idejét (mint én), az megérdemli. Még van 3 hetem. Jövő hétfőn megyek be gyakorolni a biológa kísérleteket. Kedden megnézhetem az írásbeli feladatlapokat. Nagyon izgulok, fogalmam sincs hányas a töri, a magyar és a német.

mi lenne ha aludnék

Egyszer elalszom, akkor is felébresztenek. :/ Meg tök ideges vagyok. Na most ne bosszants fel! :P :)

Kösz :(

Tudod, ha megígérem, hogy elmegyek hozzád, megmondom melyik nap és hány órakor, akkor BIZTOS HOGY ELMEGYEK HOZZÁD. Nem felejtem el, biztosan ráérek, nem alszom el, nem jön közbe semmi. Ja, bocs ez én vagyok. Örülök hogy másoknak ilyen "fontos" vagyok.

június 22-e

Na most már naponta 5 tételt tanulok meg. A szabadidőm egyre csökken és az időm fogy. Biztos sikerülni fog az érettségi, de azért félek. A felkészülési idő rövid, azalatt sokat kell gondolkodni. Elmondani is nehéz lesz, de nem baj, majd csak meglesz az a "keménypapír". :)

Szalagavató

Most nem a szalagavatós műsorról szeretnék mesélni. Attól megkíméllek. Csak egy izgalmas kérdést vetek fel. Az iskolában volt étel, ital, süti... akkor miért kellett egy szál kivággott, diszkóba való felsővel beünli egy bárba? Mi, négyen úgy döntöttünk, inkább a suliban maradunk. Egyszerre 2 tanár urat szórakoztattam a kicsit morbid humorommal. Jókat nevettünk, tényleg jól éreztem magam velük. Előtte az evés is elég poénosan sült el. Már a harmadik tányéromat tölöttem meg (ez nagy szó, hiszen csak 38 kiló vagyok), egy tányérra pakoltam a húst meg a sok savanyúságot. Bementem a terembe, a tanári asztalon ettünk, én, egy fiú és az osztályfőnököm. Beleszúrtam a villámat egy zödségdarabba, és kiröptettem. Nem baj, felvettem a földről, letöröltem a foltot az asztalról, és ettem tovább. De ugyanezt a hibát másodszor is elkövettem. A savanyúság levétől csúszós volt a tányérom. Ismét beleszúrtam a villát egy zöldségbe. Az étel mecsúszott a lében, és elég nagy mennyiségű savanyúságot sikerült magamra döntenem. :)) De jutott a padlóra és a tanári asztalra is. Mindenki odanézett, én meg csak röhögtem. :D Tényleg vicces volt. XD Megszólalt az osztályfőnököm: Most már nem tudom, melyik a rosszabb, ha eszik a Violetta, vagy ha nem eszik a Violetta. :)) Felszedtem az ételdarabokat, a ruhám szerencsére nem lett foltos. A mai napig röhögök ezen. Evés után jött a beszélgetés, amiről a szöveg elején írtam. Egyszóval egész jól sikerült a szalagavató. :D

Lopások 8. osztályban (rájöttem ki volt a tettes)

Öt évvel ezelőtt, tavasszal, a nyolcadikos ballagásunk előtt nem sokkal kifosztották az osztályunkat. A tettes ráérős és magabiztos volt, nem ugyanazon a napon lopta el a dolgokat. Különböző tárgyak tűntek el, mint pl.: cipő, sapka, CD. Nálunk az általános iskolában kötelező volt a váltócipő használata. Délelőtt papucsban voltunk, addig az utcai cipőnket a folyosón a fogas alatti szekrényben tároltuk. Egy közönséges hétköznap, osztályfőnöki órán tanárnő bejelentette, hogy egy otársamnak ellopták a tízezer fornitos cipőjét. Még rögtön aznap, hogy elhozta. Felmerünt a kérdés: Az osztályunkból való a tettes??? Én biztos voltam benne, hogy igen. De akkor még fogalmam se volt, hogy ki az. Hallottam, hogy egy otársam felvetette (nevezzük mondjuk Gergőnek), biztos egy cigánygyerek kifigyelte és ellopta. Erre megmondtam az egész osztály füle hallatára, hogy nincs az a cigánygyerek, aki egyből kifigyel és ellop egy cipőt. Mondtam otthon anyunak, biztos vagyok benne, hogy az osztályunkból való a tettes, de minden otársam tiltakozik. A válasz megdöbbentő volt: "A tettesnek érdeke, hogy elhitesse a többivel, biztos kívülálló gyerek lopott." Anyunak igaza volt! Nemsokkal később tudtam meg a többi lopást. Barátnőmmel együtt törtük a fejünket (nevezzük mondjuk Tamarának). Még év elejéről eszembe jutott egy jelenet, mikor megláttam Gergőt ahogy a pad alatt számol egy elég vastag köteg pénzt. Biztos nem a szülei adtak neki ekkora összeget, hiszen a sulinkban olyan rossz a közbiztonság, hogy még a menzapénzt is féltünk behozni. Anyu nem akarta hogy nyomozzak, mert félt hogy bántanak. De én nem féltem, nem vittem magammal semmi értékeset, és meg tudom magam védeni.
Rájöttünk, hogy mindenki, akit meglotak, Gergő körül ült. Gergő megúszta, pedig az összes lopás az ő helye körül történt. Még a saját padtársától is ellopták a cipőjét. Ez nem volt logikus, hiszen Gergő volt az osztályban a leggazdagabb gyerek. Az a fiú, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták, Gergő esküdt ellensége volt. Már egész kiskoruk óta nem bírták egymást, többször is verekedtek. Nyolcadik év végén biztonságos a lopás, hiszen ha lebukik valaki, akkor sem tudják már nagyon megbüntetni, nem lehet kiközösíteni, mert amúgy is elballagunk. Ezért volt Gergő olyan magabiztos. Nekem csak egy radírom tűnt el, és Gergőnek pont lett egy ugyanolyan. Tamara azonban az osztály nyomására többször is ellenkezett velem. Mindenki ezt mondta: "Nem az osztályunkból volt. Kiről feltételeznéd?" Azóta volt több osztályfőnöki óra, ahol igyekeztem meggyőzni az ofőt és atöbbieket arról, hogy igenis a mi közösségünkből kerül ki a tolvaj. Nem értettem hogy lehetnek ilyen hülyék. Lassan, nem egyszerre, részleteiben kifosztják az osztályt, és egy kivülálló a tettes? Egy külsős nem is tudja, milyen értékek vannak a teremben. A CD-t a lány táskájából lopták ki. Egy idegen meg nem mondja, hogy ott hátul abban a piros táskában egy CD van. A leghangosabban Gergő tiltakozott, mindenáron el akarta nyomni a véleményemet. Ez gyanús volt, hiszen akitől nem loptak, nem mindegy neki, hogy kivülálló a tettes vagy sem? Inkább örülnie kellett volna, hogy nyomozok, nem pedig ijedten tiltakozni. Ezzel elárulta magát. Szóltam az osztályfőnöknek, hogy legközelebb ha eltűnik valami, kutassa át a táskákat. Ehhez joga van a tanárnak, ha lopás történik. Egy másik iskolában meglett a tettes, mert a táskájában minden eltűnt tárgyat megtaláltak. De tanárnő azt válaszolta, nem kutatja át, mert az kellemetlen. Hoppá! Kinek kellemetlen? Hát a tettesnek. Ez a megjegyzés felháborított, tudtam, hogy csak magamra számíthatok. Biztos voltam, benne, hogy Gergő volt a tolvaj, mert csak fiúknak tűnt el a ruhája. Gergő együtt töltötte a délelőttött a fiúkkal, jól tudta, kinek hány órája van, mikor megy ebédelni. Drága cipőt lányoktól nem tudott volna lopni, mert ránk nem volt jellemző a drága cipő, és Gergő nem ismerte annyira a lányok szokásait, mint a fiúkéit.
A döntő bizonyíték egy beszélgetés volt. Pont ott ültem, ahol Gergő beszélgetett a fiúval, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták. Ő egy baseballütőt mutogatott Gergőnek. Meghallottam, hogy Gergő rá akarja beszélni a fiút, hogy a hittantanára lopta el a cipőjét. Ettől kettéállt a fülem! Egy hitoktató, aki a kereszténységet hirdeti, mikor lopna? Hát soha. És Gergő miért beszélt hirtelen a lopásról, mikor az már hetekkel korábban történt? Előjött a lelkiismerete, félt hogy lebukik, ezért hirtelen ráfogta az első személyre, aki eszébe jutott. Gyanúsan viselkedett, végig zavarban volt, mint akinek magyarázkodnia kell. Nem viccből mondta, hogy a tanára lopta meg. Rá akarta beszélni, hogya baseball ütőjével kérje vissza a cipőjét. Tamara közben belátta hogy igazam van. Próbáltuk terjeszteni, hogy mire jutottunk, de nem nagyon hittek nekünk. Továbbra is tagadták, hogy az osztályból van a tettes, de Gergő neve hallatán azért elbizonytalanodtak. Szóltam az ofőnek, elmondtam neki mire jutottam. Ő erre mérgesen rámförmedt, hogy nem mondhatok nevet. Aztán kinyögte, hogy szerinte is Gergő volt. De mérges lett mert a Tamarának is mondtam hogy Gergő volt. Az ofő nem intézkedett semmit, mégis büszke vagyok magamra hogy megoldottam a rejtélyt. Tudtam, nincs elég erőm ahhoz, hogy közvetlenül bizonyítsam az állításomat. Tanári segítség kellett volna, de azt nem kaptam meg.
A sok lopás miatt iskolánk összes folyosójára rejtett kamerákat szereltek fel. Nemcsak miattunk, a fogasokról kabátok tucatjai tűntek el, amit az iskolának ki kellett fizetni. A tanárok a lopósok mellett álltak. "Ha nincs rá pénze szegény gyereknek, hát ellopja." Mindig mondták nekünk, hogy semmi értékeset ne hozzunk az iskolába. De akinek tanszerei tűntek el, azt sem fizették ki, megpróbálták bizonyítani, hogy a gyerek hanyag volt és elvesztette. Mindig a tolvajokat védték az áldozatokkal szemben. Nagy hiba volt. A rejtett kamerák sokat segítenek a tulajdon védelmében. De nem minden iskola engedheti meg magának, hogy százezrekért kamerákat szereljenek be az épületbe.

nem vészes...

Jajj, tudod te, hogy féltem én tavaly ilyenkor? Féltem az érettségitől, féltem a ballagástól, legszívesebben átugrottam volna az egész negyedik tanévet. Néztem ahogy elballagnak a végzősök, és arra gondoltam, nem szívesen lennék a helyükben. Láttam az egyenruhában gyülekező érettségizőket, és próbáltam elhitetni magammal, hogy az még messze van. Az egész nyarat próbáltam kiélvezni, mint akinek a következő tanévben nem sok szabadideje lesz. Ahhoz képest egy kicsit lazán vettem a dolgokat a végén. Nem volt vészes az utolsó tanév, nem volt rosszabb mint az előző három. A ballagástól nem féltem, otthon is és a mamánál is csak mosolyogtam mindenkire, válaszoltam mindenre, ahhoz meg nem kell semmi más, csak egy kis türelem. És nem tudom megérteni azokat akik sírtak a ballagáson. Annyira azért nem volt szép ez a 4 év. Nem mondom hogy rossz volt, mert ... az túlzás, hogy szerettem ide járni, de ha mások lettek volna a körülmények, akkor tényleg jobb lett volna. Úgy összességében volt benne jó is. Az érettségitől valami "hiba" miatt nem féltem. Eleget féltem tőle három és fél évig. Most, közvetlenül előtte haláli nyugalommal mentem vizsgázni, mint akinek nem sok vesztenivalója van. A lényeg, hogy sikerültek az írásbelik. Most a szóbelire kellene tanulni, és nem ide írogatni. :D Na mindegy, szóval azt üzenem, hogy ne félj, mert nem vészes. Tényleg nem. :)

A piros tornanadrág

Haverom, nevezzük mondjuk Gézunak, kivett a szekrényből egy piros tornanadrágot, hogy a töritanárnak a székére tegye. Egy szép márciusi reggelen látom, hogy a nadrág fel van kötve a madzagjánál fogva a táblai világításra. A tanár, aki minket nem tanított, de a termünkben volt első órája, megjegyezte:"Meglehetősen gusztustalan!" Hát, elég extrém, egy neoncsőről lelógó piros rövidgatya. :DDDD Egy háttel később Gézu felkötötte a nadrágot, de rengeteg csomót kötött rá, nehogy le lehessen szedni. :)))) Aztán megijedt, hogy le kéne szedni, mert előző alkalommal is ráfogták, hogy ő kötötte fel. De az nem ő volt, hanem a haverja. De én megnyugtattam, mondtam neki, hogy csak szigorúan becsengetésre érjen a terembe, akkor nem tudják bántani őt az osztálytársaink. Külnben sem tudta leszedni a sok csomó miatt, hát tovább kötözte. Majd elment ebédelni, én meg hazagyalogoltam. Nekem nulladik órám volt, tesi, ezért nem féltem hogy az otársaim letolnak. Mindent rám fogtak... (megértést kereső mosoly) ... és valljuk be, félig jogosan! :DD XD Bementem az osztályba, a nadrág ott lógott. Ekkor majdnem elröhögtem magam. Gézu nem volt sehol. Egy otársam, nevezzük mondjuk Zolinak, észrevette a tesi gatyát. Elég hangosan felüvöltött: "Már megint ott van az a nadrág!" Tanár úr nem sokkal becsengetés után odaért az osztályba. Kicsit később észrevette a nadrágot. Zoli mondta, hogy egyszer már leszedte onnan a gatyát, és majdnem biztos hogy a Gézu volt. Már mióta a terembe értem, azóta kérdezgették, hogy én kötöttem-e fel a nadágot. Én persze tagadtam, mondtam, hogy nem érem fel, nem tudnem felkötni. De közben nevetnem kellett. :DD Egyedül én röhögtem a lelógó gatyán, és a tettest kereső osztályon. Többen is mondták, hogy igen huncutul mosolygok, biztos én voltam. De tovább tagadtam, Gézut is védtem, mondtam, hogy nem ő volt, én már hazamentem mikor felkötötték a tornanadrágot, nem láttam ki volt. Persze nem nagyon hittek nekem mert végig röhögtem, alig tudtam a nevetéstől megszólalni. :)) Ekkor mondta a Gézu haverja, hogy versenyen van. A tanár iszonyú mérges lett, mert Gézu témazárót írt volna. Nekem se szólt, hogy nem lesz. Akkor nem mondtam volna neki, hogy csak becsengetésre érjen ide. De akkor is vicces volt az egész. Nagy voltál, Gézu! XD :D Zoli persze nem tudta eloldani Gézu csomóit. "Nem tudom kikötni, ötvenezer csomó van rajta!" De Zoli hamar feltalálta magát, Julitól kölcsönkért egy bicskát, és azzal vágta el a nadrág madzagját. :DD
Később Gézu többször is a tanári székre tette a nadrágot. A földrajztanár viszont nem örült a tornagatyának. Felvette, és jó magasra feldobta a nadrágot. Ekkor Zoli beszólta, hogy Gézu és Violetta szórakoznak mindig azzal a nadrággal. Már pont visszaszóltam volna Zolinak, mikor a földrajztanár odaszólt: "Ránézésre nem Violettáé." :DD Tényleg elég nagy, egy fiú nadrágja. Rólam leesne. :)) Ekor a földrajztanár ismét megszólalt: "Akkor én most véget vetek ennek." Mi nem értettük, minek akar véget vetni, de mikor elindult a kuka felé a nadrággal, akkor már tudtuk mit akar. Kidobta a piros tornanadrágot. XD A kukába dobott egy rövidgatyát XDD

Fazekaskorong

A következő történetet viccnek szánom. A jelenet elég humoros. :D Tavaly, év vége felé történt amit most mesélek. Volt a termünkben egy pörgethető fa korog, aminek kb. 60 cm volt az átmérője, és két ujjnyi vastagságú volt. A korong szeptember óta kallódott a termünkben, azóta sokmindent csináltak vele. Összefirkálták, ráültek, úgy forogtak rajta, rááltak, sőt haverom még a tanári székre is odatette. tanár úr is ráült egy kis pörgésre... :D Kár hogy azt én nem láttam, nem velünk volt órája. Az osztálytársaim felvették azt a pimasz szokást, hogy minden vacakot a padomra tesznek. Két éve már a földhöz vágtam egy esernyőt, a tulajdonosa legnagyobb felháborodására. Tavaly a fazekaskorong volt a padom állandó vendége. Egy júniusi reggelen beléptem a terembe, a padomhoz mentem és rátettem a táskámat. Ahogy megláttam a korongot, egyből elborult az agyam. Láttam magam előtt ahogy földhöz vágom a fa korongot. Egy másodpercnyi időm nem volt gondolkodni, egyből megtettem. Nem szándékosan, csak ösztönösen. Talán a hirtelen elképzelt jelenetről hittem azt hogy valóság. De mindegy, a korong enyhén jobbra repült a föld felé. Egy hangos csattanást hallott mindenki. a fiúk hátul kártyáztak, volt közülük egy az alsóbb évfolyamból. Ők mind hátranéztek. :D Aztán a következő másodpercben lábujjhegyre áltam, hogy kilássak az iskolatáskám mögül. Csak egy pillanatra láttam, hogy a korong két darabban van. XD Egy lány, aki a szekrényben keresgélt, megkérdezte: "Violetta, engem akartál megdobni?" Csak egy halk nemet tudtam kinyögni. Engem jobban meglepett a tettem mint bármelyik másik osztálytársamat. Egy másik lány megkérdezte, miért törtem össze a fazekaskorongot. De csak azt tudtam mondani amit előtte évben az esernyőnél: "Mert a padomon volt." Odajött egy fiú, és felemelte a törött korongot. Három darabban volt, mert az alapjáról is lejött a gumi. De azt még vissza lehetett tenni. "Nem vagy normális!" -mondta nekem. Én meg mit tehettem mást, egyetértettem vele. :D
Aztán arra gondoltam, jobb lesz ha eltűnök a teremből, és nem jövök vissza becsengetésig. Az emeletre mentem, a maradék időt a tanári melletti lépcsőn töltöttem. Az volt az egyetlen csendes hely, és én iszonyúan féltem az osztálytársaimtól. Ha visszamegyek közéjül, megölnek. Erre gondoltam. Lassan becsengettek, én lementem. A fizikaóra elmaradt, de én ezt nem tudtam, még a többiek sem. Bementem a termünkbe, az osztályfőnök megkérdezte, hogy én voltam-e. Nem válaszoltam, csak a fejemet ráztam. Azt gondoltam megúszom. Mivel lyukas óra következett, mászkálni kezdtem a folyosón. Egyszer csak hallom, hogy az ofőm néhány otársammal beszélget. Hallottam a nevemet, ebből tudtam hogy beárultak. Kérdezte az ofő, hogy hol vagyok, mire a többiek megmondták hogy valahol a folyosón mászkálok. Sajnos túl közel voltam hozzájuk, és megláttak. Odamentem a fizika terem elé és odaálltam a lányok közé mintha beszélgetnek velük. Jött az ofő, én meg mosolyogva hallgattam a letolást. Igazából azért volt mérges mert letagadtam, és nem azért mert megtettem. Jogos, jogos. Egy pillanatra megpróbáltam bűnbánó pofit vágni a tanár úr kérésére. Aztán ismét mosolyogtam ami röhögést váltott ki a lányokból. Belőlem is. Hát igen, őszinte ember voltam, a bűnbánó tekintet hamar mosollyá alakult.
Aztán kicsengettek, szünetben az otársaim igencsak poénos kedvükben voltak. Szerencsémre. Tettemet viccnek vették, és sokat kérdezgettek:"hogy tudtad eltörni?" Hát igen a 38 kilóm... :D Milyen fából lehet ez, hogy még a Violetta is eltudta törni?", "Ejnye Violetta, vaddisznó!" XDDD Meg még nem tudom mit akart otársam, a fizikazseni kiszámolni, mert mondta, hogy tudnia kellene, mekkora erővel dobtam el. :) Szóval senki se volt mérges, így utólag az egész egy jó poén. :D
Aztóa kidobtam az ablakon néhány dolgot, ami a padomon landolt. Sajnos csak a földszinten volt a termünk. De miket vágtam ki az ablakon? Mi is volt? Egy JóReggelt-es papír, egy kicsi nejlonzacsó tele szeméttel, egy műanyag vállfa, néhány papír hirdetés és egy táblai filctoll. :DD Kösz, hogy velem együtt röhögtél. :) Azóta a korongot megragasztotta az osztályfőnök, de nem tette vissza az osztályba. (Szerencséjére, mert ahogy az otársaimat ismerem, megint összetörették volna velem.) :D