acélkemény kislány

Most nem rólam van szó, hanem minden nőnemű egyedről, aki nem finnyás és nem kényes. Na, az ilyeneket verik át a leggyakrabban. És miért? Csak mert nem panaszkodnak, nem nyafognak mint a kis libák. A fiú egyből kiszúrja, melyik a hisztis cukorbaba és melyik az igénytelenebb fajta. A kiskényes libát kényeztetik, igyekeznek a kedvében járni. Ezzel szemben a keményebb fajta az mindent kibír és mindent eltűr. Az ilyet szereti a férfi, mert tudja, a leány úgyse fog panaszkodni, úgyis talpraáll és esetleg még vissza is megy hozzá. Tegyük fel, van egy acélkemény kislány, aki nem sokra becsüli az életét, nincs vesztenivalója, ezért semmitől nem riad vissza. Jön egy férfi, aki egyből rányomul, a kislány belemegy mert még nem volt együtt senkivel és szeretné kipróbálni, milyen egy párkapcsolat. A férfi csak azt akarja, de a lány van elég erős ahhoz, hogy kimondja, az őt nem érdekli. A kislány követi a fiút, mindent megtesz érte, de nem azért mert szereti, hanem csak egyszerűen ilyen bátor. A kalandvágya hajtja bele minden közös szórakozásba. De később hirtelen rosszra fordulnak a dolgok, a fiú nem akarja elengedni a lányt, akár az életét is kész tönkretenni. Fenyegetőzik, hogy kinyírja magát, de az acélkemény kislány nem ijed meg. Ő már sokmindent megtapasztalt, nem fél, hogy csődbe megy az élete. Egyszerűen csak szarul érzi magát, és nem akar elmúlni. De nem panaszkodik, nem mondja el senkinek se. Még a blogjának se. Mert nem is történt semmi, talán azért. És nem nyafogós fajta, azért.