Kicsi medve ül a gépe előtt, és zenét hallgat vagy videókat néz. Minden egyes alkalommal, ahányszor be- vagy kikapcsolja a gépét, megnézi az e-mailjeit (0 olvasatlan üzenet), megnézi a blogbejegyzéseit (0 megjegyzés). Felteszi a költői kérdést: "Netfüggő vagyok, vagy csak a többi ember nem gépez mert meleg van és egy működő számítógép melegíti és büdösíti a levegőt? Vagy elmentek nyaralni, és nyalogatják a jégkrémeket. Törölte magát myvipről, mert a volt fiúja öngyilkossággal fenyegetőzött. Lehet nem jól tette, mert ott legalább tudott beszélgetni a klubokban. Így hát szegény kicsi medve "megszűnt felhasználó" lett. Medve festeni akar, de a rajztömb a szekrény tetején van (medve nem éri fel a kis 160 centijével). Majd később behoz egy konyhaszéket, és leveszi azokat a rajztömböket anélkül, hogy mappák és papírok esnének a fejére. Kicsi medve nem érez lelkifurdalást. Ha elkezdesz egy párkapcsolatot, akkor nem az a célod, hogy azonnal lefektesd a másikat. Vagy ha igen, akkor nem fog menni. Az udvarlás, ismerkedés alatt meg kell kérdezned, mivel tölti a szabadidejét. Abból megtudhatod, hogy otthon ülős, vagy bulizós típus. Kérdezz rá a szüleire. Ha otthon baj, veszekedés van, akkor a partner ejti a témát, zavarba jön. Nem mondja meg kik a szülei. Sokat kell vele beszélgetned, hogy ellenőrizd, tényleg hozzád való-e? Kérdezd meg, mi a hobbija. Az sokmindent elárul. A legfontsabb: kérdezd meg, komolyan járni akar-e veled, vagy időt kér? Na, ez nlálunk mind elmaradt. Nem is csoda hogy szétszakadtunk. Kérlek téged, ne az legyen a partnered, aki azt a zenét szereti, mint te. Menj egy kicsit messzebbre. Különben nem fog menni.
Nekem jó így, a párkapcsolatban élnék akkor nem tudnék verseket írni és festeni/rajzolni. Nekem ezért kell élnem. Szépen lassan elmaradnak mellőlem az emberek, de nem zavar. Jó így. Mindig letolnak, semmi se jó nekik, ha valami rossz, akkor rám fogják hogy én rontottam el. A legkisebb ürüggyel nekem esnek, mint a kiéhezett vadállatok. Összehasonlítanak saját magukkal, és kihozzák azt a végeredményt, hogy sokkal rosszabb vagyok náluk. Ez igaz is, csak néha gondolj rá, vajon miért. Mindent elrontok, nem csinálok értetek semmit, nem vagyok jó semmire. Ezt akarjátok velem elhitetni. Még szerencse hogy nem láthattok a fejembe, különben jól pofára esnétek hogy több vagyok nálatok. Ezt most nem részletezem.
A lényeg hogy talpra álltam minden szarból. Kimásztam a legmélyeb gödörből. Most is ki fogok, nyugi.
2009. július 5., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése