mi lenne ha aludnék

Egyszer elalszom, akkor is felébresztenek. :/ Meg tök ideges vagyok. Na most ne bosszants fel! :P :)

Kösz :(

Tudod, ha megígérem, hogy elmegyek hozzád, megmondom melyik nap és hány órakor, akkor BIZTOS HOGY ELMEGYEK HOZZÁD. Nem felejtem el, biztosan ráérek, nem alszom el, nem jön közbe semmi. Ja, bocs ez én vagyok. Örülök hogy másoknak ilyen "fontos" vagyok.

június 22-e

Na most már naponta 5 tételt tanulok meg. A szabadidőm egyre csökken és az időm fogy. Biztos sikerülni fog az érettségi, de azért félek. A felkészülési idő rövid, azalatt sokat kell gondolkodni. Elmondani is nehéz lesz, de nem baj, majd csak meglesz az a "keménypapír". :)

Szalagavató

Most nem a szalagavatós műsorról szeretnék mesélni. Attól megkíméllek. Csak egy izgalmas kérdést vetek fel. Az iskolában volt étel, ital, süti... akkor miért kellett egy szál kivággott, diszkóba való felsővel beünli egy bárba? Mi, négyen úgy döntöttünk, inkább a suliban maradunk. Egyszerre 2 tanár urat szórakoztattam a kicsit morbid humorommal. Jókat nevettünk, tényleg jól éreztem magam velük. Előtte az evés is elég poénosan sült el. Már a harmadik tányéromat tölöttem meg (ez nagy szó, hiszen csak 38 kiló vagyok), egy tányérra pakoltam a húst meg a sok savanyúságot. Bementem a terembe, a tanári asztalon ettünk, én, egy fiú és az osztályfőnököm. Beleszúrtam a villámat egy zödségdarabba, és kiröptettem. Nem baj, felvettem a földről, letöröltem a foltot az asztalról, és ettem tovább. De ugyanezt a hibát másodszor is elkövettem. A savanyúság levétől csúszós volt a tányérom. Ismét beleszúrtam a villát egy zöldségbe. Az étel mecsúszott a lében, és elég nagy mennyiségű savanyúságot sikerült magamra döntenem. :)) De jutott a padlóra és a tanári asztalra is. Mindenki odanézett, én meg csak röhögtem. :D Tényleg vicces volt. XD Megszólalt az osztályfőnököm: Most már nem tudom, melyik a rosszabb, ha eszik a Violetta, vagy ha nem eszik a Violetta. :)) Felszedtem az ételdarabokat, a ruhám szerencsére nem lett foltos. A mai napig röhögök ezen. Evés után jött a beszélgetés, amiről a szöveg elején írtam. Egyszóval egész jól sikerült a szalagavató. :D

Lopások 8. osztályban (rájöttem ki volt a tettes)

Öt évvel ezelőtt, tavasszal, a nyolcadikos ballagásunk előtt nem sokkal kifosztották az osztályunkat. A tettes ráérős és magabiztos volt, nem ugyanazon a napon lopta el a dolgokat. Különböző tárgyak tűntek el, mint pl.: cipő, sapka, CD. Nálunk az általános iskolában kötelező volt a váltócipő használata. Délelőtt papucsban voltunk, addig az utcai cipőnket a folyosón a fogas alatti szekrényben tároltuk. Egy közönséges hétköznap, osztályfőnöki órán tanárnő bejelentette, hogy egy otársamnak ellopták a tízezer fornitos cipőjét. Még rögtön aznap, hogy elhozta. Felmerünt a kérdés: Az osztályunkból való a tettes??? Én biztos voltam benne, hogy igen. De akkor még fogalmam se volt, hogy ki az. Hallottam, hogy egy otársam felvetette (nevezzük mondjuk Gergőnek), biztos egy cigánygyerek kifigyelte és ellopta. Erre megmondtam az egész osztály füle hallatára, hogy nincs az a cigánygyerek, aki egyből kifigyel és ellop egy cipőt. Mondtam otthon anyunak, biztos vagyok benne, hogy az osztályunkból való a tettes, de minden otársam tiltakozik. A válasz megdöbbentő volt: "A tettesnek érdeke, hogy elhitesse a többivel, biztos kívülálló gyerek lopott." Anyunak igaza volt! Nemsokkal később tudtam meg a többi lopást. Barátnőmmel együtt törtük a fejünket (nevezzük mondjuk Tamarának). Még év elejéről eszembe jutott egy jelenet, mikor megláttam Gergőt ahogy a pad alatt számol egy elég vastag köteg pénzt. Biztos nem a szülei adtak neki ekkora összeget, hiszen a sulinkban olyan rossz a közbiztonság, hogy még a menzapénzt is féltünk behozni. Anyu nem akarta hogy nyomozzak, mert félt hogy bántanak. De én nem féltem, nem vittem magammal semmi értékeset, és meg tudom magam védeni.
Rájöttünk, hogy mindenki, akit meglotak, Gergő körül ült. Gergő megúszta, pedig az összes lopás az ő helye körül történt. Még a saját padtársától is ellopták a cipőjét. Ez nem volt logikus, hiszen Gergő volt az osztályban a leggazdagabb gyerek. Az a fiú, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták, Gergő esküdt ellensége volt. Már egész kiskoruk óta nem bírták egymást, többször is verekedtek. Nyolcadik év végén biztonságos a lopás, hiszen ha lebukik valaki, akkor sem tudják már nagyon megbüntetni, nem lehet kiközösíteni, mert amúgy is elballagunk. Ezért volt Gergő olyan magabiztos. Nekem csak egy radírom tűnt el, és Gergőnek pont lett egy ugyanolyan. Tamara azonban az osztály nyomására többször is ellenkezett velem. Mindenki ezt mondta: "Nem az osztályunkból volt. Kiről feltételeznéd?" Azóta volt több osztályfőnöki óra, ahol igyekeztem meggyőzni az ofőt és atöbbieket arról, hogy igenis a mi közösségünkből kerül ki a tolvaj. Nem értettem hogy lehetnek ilyen hülyék. Lassan, nem egyszerre, részleteiben kifosztják az osztályt, és egy kivülálló a tettes? Egy külsős nem is tudja, milyen értékek vannak a teremben. A CD-t a lány táskájából lopták ki. Egy idegen meg nem mondja, hogy ott hátul abban a piros táskában egy CD van. A leghangosabban Gergő tiltakozott, mindenáron el akarta nyomni a véleményemet. Ez gyanús volt, hiszen akitől nem loptak, nem mindegy neki, hogy kivülálló a tettes vagy sem? Inkább örülnie kellett volna, hogy nyomozok, nem pedig ijedten tiltakozni. Ezzel elárulta magát. Szóltam az osztályfőnöknek, hogy legközelebb ha eltűnik valami, kutassa át a táskákat. Ehhez joga van a tanárnak, ha lopás történik. Egy másik iskolában meglett a tettes, mert a táskájában minden eltűnt tárgyat megtaláltak. De tanárnő azt válaszolta, nem kutatja át, mert az kellemetlen. Hoppá! Kinek kellemetlen? Hát a tettesnek. Ez a megjegyzés felháborított, tudtam, hogy csak magamra számíthatok. Biztos voltam, benne, hogy Gergő volt a tolvaj, mert csak fiúknak tűnt el a ruhája. Gergő együtt töltötte a délelőttött a fiúkkal, jól tudta, kinek hány órája van, mikor megy ebédelni. Drága cipőt lányoktól nem tudott volna lopni, mert ránk nem volt jellemző a drága cipő, és Gergő nem ismerte annyira a lányok szokásait, mint a fiúkéit.
A döntő bizonyíték egy beszélgetés volt. Pont ott ültem, ahol Gergő beszélgetett a fiúval, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták. Ő egy baseballütőt mutogatott Gergőnek. Meghallottam, hogy Gergő rá akarja beszélni a fiút, hogy a hittantanára lopta el a cipőjét. Ettől kettéállt a fülem! Egy hitoktató, aki a kereszténységet hirdeti, mikor lopna? Hát soha. És Gergő miért beszélt hirtelen a lopásról, mikor az már hetekkel korábban történt? Előjött a lelkiismerete, félt hogy lebukik, ezért hirtelen ráfogta az első személyre, aki eszébe jutott. Gyanúsan viselkedett, végig zavarban volt, mint akinek magyarázkodnia kell. Nem viccből mondta, hogy a tanára lopta meg. Rá akarta beszélni, hogya baseball ütőjével kérje vissza a cipőjét. Tamara közben belátta hogy igazam van. Próbáltuk terjeszteni, hogy mire jutottunk, de nem nagyon hittek nekünk. Továbbra is tagadták, hogy az osztályból van a tettes, de Gergő neve hallatán azért elbizonytalanodtak. Szóltam az ofőnek, elmondtam neki mire jutottam. Ő erre mérgesen rámförmedt, hogy nem mondhatok nevet. Aztán kinyögte, hogy szerinte is Gergő volt. De mérges lett mert a Tamarának is mondtam hogy Gergő volt. Az ofő nem intézkedett semmit, mégis büszke vagyok magamra hogy megoldottam a rejtélyt. Tudtam, nincs elég erőm ahhoz, hogy közvetlenül bizonyítsam az állításomat. Tanári segítség kellett volna, de azt nem kaptam meg.
A sok lopás miatt iskolánk összes folyosójára rejtett kamerákat szereltek fel. Nemcsak miattunk, a fogasokról kabátok tucatjai tűntek el, amit az iskolának ki kellett fizetni. A tanárok a lopósok mellett álltak. "Ha nincs rá pénze szegény gyereknek, hát ellopja." Mindig mondták nekünk, hogy semmi értékeset ne hozzunk az iskolába. De akinek tanszerei tűntek el, azt sem fizették ki, megpróbálták bizonyítani, hogy a gyerek hanyag volt és elvesztette. Mindig a tolvajokat védték az áldozatokkal szemben. Nagy hiba volt. A rejtett kamerák sokat segítenek a tulajdon védelmében. De nem minden iskola engedheti meg magának, hogy százezrekért kamerákat szereljenek be az épületbe.

nem vészes...

Jajj, tudod te, hogy féltem én tavaly ilyenkor? Féltem az érettségitől, féltem a ballagástól, legszívesebben átugrottam volna az egész negyedik tanévet. Néztem ahogy elballagnak a végzősök, és arra gondoltam, nem szívesen lennék a helyükben. Láttam az egyenruhában gyülekező érettségizőket, és próbáltam elhitetni magammal, hogy az még messze van. Az egész nyarat próbáltam kiélvezni, mint akinek a következő tanévben nem sok szabadideje lesz. Ahhoz képest egy kicsit lazán vettem a dolgokat a végén. Nem volt vészes az utolsó tanév, nem volt rosszabb mint az előző három. A ballagástól nem féltem, otthon is és a mamánál is csak mosolyogtam mindenkire, válaszoltam mindenre, ahhoz meg nem kell semmi más, csak egy kis türelem. És nem tudom megérteni azokat akik sírtak a ballagáson. Annyira azért nem volt szép ez a 4 év. Nem mondom hogy rossz volt, mert ... az túlzás, hogy szerettem ide járni, de ha mások lettek volna a körülmények, akkor tényleg jobb lett volna. Úgy összességében volt benne jó is. Az érettségitől valami "hiba" miatt nem féltem. Eleget féltem tőle három és fél évig. Most, közvetlenül előtte haláli nyugalommal mentem vizsgázni, mint akinek nem sok vesztenivalója van. A lényeg, hogy sikerültek az írásbelik. Most a szóbelire kellene tanulni, és nem ide írogatni. :D Na mindegy, szóval azt üzenem, hogy ne félj, mert nem vészes. Tényleg nem. :)

A piros tornanadrág

Haverom, nevezzük mondjuk Gézunak, kivett a szekrényből egy piros tornanadrágot, hogy a töritanárnak a székére tegye. Egy szép márciusi reggelen látom, hogy a nadrág fel van kötve a madzagjánál fogva a táblai világításra. A tanár, aki minket nem tanított, de a termünkben volt első órája, megjegyezte:"Meglehetősen gusztustalan!" Hát, elég extrém, egy neoncsőről lelógó piros rövidgatya. :DDDD Egy háttel később Gézu felkötötte a nadrágot, de rengeteg csomót kötött rá, nehogy le lehessen szedni. :)))) Aztán megijedt, hogy le kéne szedni, mert előző alkalommal is ráfogták, hogy ő kötötte fel. De az nem ő volt, hanem a haverja. De én megnyugtattam, mondtam neki, hogy csak szigorúan becsengetésre érjen a terembe, akkor nem tudják bántani őt az osztálytársaink. Külnben sem tudta leszedni a sok csomó miatt, hát tovább kötözte. Majd elment ebédelni, én meg hazagyalogoltam. Nekem nulladik órám volt, tesi, ezért nem féltem hogy az otársaim letolnak. Mindent rám fogtak... (megértést kereső mosoly) ... és valljuk be, félig jogosan! :DD XD Bementem az osztályba, a nadrág ott lógott. Ekkor majdnem elröhögtem magam. Gézu nem volt sehol. Egy otársam, nevezzük mondjuk Zolinak, észrevette a tesi gatyát. Elég hangosan felüvöltött: "Már megint ott van az a nadrág!" Tanár úr nem sokkal becsengetés után odaért az osztályba. Kicsit később észrevette a nadrágot. Zoli mondta, hogy egyszer már leszedte onnan a gatyát, és majdnem biztos hogy a Gézu volt. Már mióta a terembe értem, azóta kérdezgették, hogy én kötöttem-e fel a nadágot. Én persze tagadtam, mondtam, hogy nem érem fel, nem tudnem felkötni. De közben nevetnem kellett. :DD Egyedül én röhögtem a lelógó gatyán, és a tettest kereső osztályon. Többen is mondták, hogy igen huncutul mosolygok, biztos én voltam. De tovább tagadtam, Gézut is védtem, mondtam, hogy nem ő volt, én már hazamentem mikor felkötötték a tornanadrágot, nem láttam ki volt. Persze nem nagyon hittek nekem mert végig röhögtem, alig tudtam a nevetéstől megszólalni. :)) Ekkor mondta a Gézu haverja, hogy versenyen van. A tanár iszonyú mérges lett, mert Gézu témazárót írt volna. Nekem se szólt, hogy nem lesz. Akkor nem mondtam volna neki, hogy csak becsengetésre érjen ide. De akkor is vicces volt az egész. Nagy voltál, Gézu! XD :D Zoli persze nem tudta eloldani Gézu csomóit. "Nem tudom kikötni, ötvenezer csomó van rajta!" De Zoli hamar feltalálta magát, Julitól kölcsönkért egy bicskát, és azzal vágta el a nadrág madzagját. :DD
Később Gézu többször is a tanári székre tette a nadrágot. A földrajztanár viszont nem örült a tornagatyának. Felvette, és jó magasra feldobta a nadrágot. Ekkor Zoli beszólta, hogy Gézu és Violetta szórakoznak mindig azzal a nadrággal. Már pont visszaszóltam volna Zolinak, mikor a földrajztanár odaszólt: "Ránézésre nem Violettáé." :DD Tényleg elég nagy, egy fiú nadrágja. Rólam leesne. :)) Ekor a földrajztanár ismét megszólalt: "Akkor én most véget vetek ennek." Mi nem értettük, minek akar véget vetni, de mikor elindult a kuka felé a nadrággal, akkor már tudtuk mit akar. Kidobta a piros tornanadrágot. XD A kukába dobott egy rövidgatyát XDD

Fazekaskorong

A következő történetet viccnek szánom. A jelenet elég humoros. :D Tavaly, év vége felé történt amit most mesélek. Volt a termünkben egy pörgethető fa korog, aminek kb. 60 cm volt az átmérője, és két ujjnyi vastagságú volt. A korong szeptember óta kallódott a termünkben, azóta sokmindent csináltak vele. Összefirkálták, ráültek, úgy forogtak rajta, rááltak, sőt haverom még a tanári székre is odatette. tanár úr is ráült egy kis pörgésre... :D Kár hogy azt én nem láttam, nem velünk volt órája. Az osztálytársaim felvették azt a pimasz szokást, hogy minden vacakot a padomra tesznek. Két éve már a földhöz vágtam egy esernyőt, a tulajdonosa legnagyobb felháborodására. Tavaly a fazekaskorong volt a padom állandó vendége. Egy júniusi reggelen beléptem a terembe, a padomhoz mentem és rátettem a táskámat. Ahogy megláttam a korongot, egyből elborult az agyam. Láttam magam előtt ahogy földhöz vágom a fa korongot. Egy másodpercnyi időm nem volt gondolkodni, egyből megtettem. Nem szándékosan, csak ösztönösen. Talán a hirtelen elképzelt jelenetről hittem azt hogy valóság. De mindegy, a korong enyhén jobbra repült a föld felé. Egy hangos csattanást hallott mindenki. a fiúk hátul kártyáztak, volt közülük egy az alsóbb évfolyamból. Ők mind hátranéztek. :D Aztán a következő másodpercben lábujjhegyre áltam, hogy kilássak az iskolatáskám mögül. Csak egy pillanatra láttam, hogy a korong két darabban van. XD Egy lány, aki a szekrényben keresgélt, megkérdezte: "Violetta, engem akartál megdobni?" Csak egy halk nemet tudtam kinyögni. Engem jobban meglepett a tettem mint bármelyik másik osztálytársamat. Egy másik lány megkérdezte, miért törtem össze a fazekaskorongot. De csak azt tudtam mondani amit előtte évben az esernyőnél: "Mert a padomon volt." Odajött egy fiú, és felemelte a törött korongot. Három darabban volt, mert az alapjáról is lejött a gumi. De azt még vissza lehetett tenni. "Nem vagy normális!" -mondta nekem. Én meg mit tehettem mást, egyetértettem vele. :D
Aztán arra gondoltam, jobb lesz ha eltűnök a teremből, és nem jövök vissza becsengetésig. Az emeletre mentem, a maradék időt a tanári melletti lépcsőn töltöttem. Az volt az egyetlen csendes hely, és én iszonyúan féltem az osztálytársaimtól. Ha visszamegyek közéjül, megölnek. Erre gondoltam. Lassan becsengettek, én lementem. A fizikaóra elmaradt, de én ezt nem tudtam, még a többiek sem. Bementem a termünkbe, az osztályfőnök megkérdezte, hogy én voltam-e. Nem válaszoltam, csak a fejemet ráztam. Azt gondoltam megúszom. Mivel lyukas óra következett, mászkálni kezdtem a folyosón. Egyszer csak hallom, hogy az ofőm néhány otársammal beszélget. Hallottam a nevemet, ebből tudtam hogy beárultak. Kérdezte az ofő, hogy hol vagyok, mire a többiek megmondták hogy valahol a folyosón mászkálok. Sajnos túl közel voltam hozzájuk, és megláttak. Odamentem a fizika terem elé és odaálltam a lányok közé mintha beszélgetnek velük. Jött az ofő, én meg mosolyogva hallgattam a letolást. Igazából azért volt mérges mert letagadtam, és nem azért mert megtettem. Jogos, jogos. Egy pillanatra megpróbáltam bűnbánó pofit vágni a tanár úr kérésére. Aztán ismét mosolyogtam ami röhögést váltott ki a lányokból. Belőlem is. Hát igen, őszinte ember voltam, a bűnbánó tekintet hamar mosollyá alakult.
Aztán kicsengettek, szünetben az otársaim igencsak poénos kedvükben voltak. Szerencsémre. Tettemet viccnek vették, és sokat kérdezgettek:"hogy tudtad eltörni?" Hát igen a 38 kilóm... :D Milyen fából lehet ez, hogy még a Violetta is eltudta törni?", "Ejnye Violetta, vaddisznó!" XDDD Meg még nem tudom mit akart otársam, a fizikazseni kiszámolni, mert mondta, hogy tudnia kellene, mekkora erővel dobtam el. :) Szóval senki se volt mérges, így utólag az egész egy jó poén. :D
Aztóa kidobtam az ablakon néhány dolgot, ami a padomon landolt. Sajnos csak a földszinten volt a termünk. De miket vágtam ki az ablakon? Mi is volt? Egy JóReggelt-es papír, egy kicsi nejlonzacsó tele szeméttel, egy műanyag vállfa, néhány papír hirdetés és egy táblai filctoll. :DD Kösz, hogy velem együtt röhögtél. :) Azóta a korongot megragasztotta az osztályfőnök, de nem tette vissza az osztályba. (Szerencséjére, mert ahogy az otársaimat ismerem, megint összetörették volna velem.) :D

mindent elfelejtek :P

Olyan feledékeny vagyok, hogy lassan már a saját nevemet is elfelejtem. Tudom, hogy testnevelésből felmérés lesz, de elfelejtek tornaruhát vinni. Mivel az utolsó órám van tesiből, ezért megpróbálok tesicuccot szerezni egy osztálytársamtól. Egyedül vagyok a teremben, elvennék egy tornazsákot, de hátha mérges lesz a lány ha megtudja. Ezért inkább otthagyom. Elindulok a Sportcsarnokba. Félúton eszembe jut, hogy a teremben felejtettem a hajgumimat. De nem fordulok vissza, mert az ciki, mások megláthatják az ablakból. Bemegyek a csarnokba, kicsit később visszamegyek a hajgumiért. Összekötöm a derékig érő hajamat, majd visszamegyek a csarnokba. Később a folyosón találkozom tesitanárnővel, aki szól hogy öltözzek át. Mondom neki, hogy nem hoztam tornaruhát, de nem baj, mert attól még tesizek. Óra alatt tanárnő leosztályoz, nagyon rendes mert sokat segít, és enyhén osztályoz. Óra után megyek vissza a suliba, de félúton eszembejut, hogy a lány akinek a tesipólóját kölcsön akartam kérni, nem is jön ma suliba. Így nem derült volna ki hogy köcsönvettem a tesicuccát. Még történt aznap valami, de arra már nem emlékszem. :D

hova tovább?!

Hát tudod ez jó kérdés. Most már meggondoltam magam, nem szeretnék továbbtanulni. Vannak ismerőseim, akik talán el tudnának engem helyezni. Na jó, itt nem vezérigazgatói állásra gondoltam. Csak valami kis egyszerű muntát, tudod, amit még elbírok. Szerintem kitartó vagyok, meg tudnám csinálni. Veszteni valóm meg nincs, legfeljebb kirúgnak. :D Igazából az a gond hogy ha én 5 évet töltök el az egyetemen, akkor mire kijövök, már nem marad semmi munkahely. Most még el lehet helyezkedni. Vannak 1-2 éves tanfolyamok, ahol lehet szakmát tanulni. Egy ilyenre biztos beiratkozok. Meg nem ártana egy nyelvvizsgát is szerezni. Majd attól függ, milyen az egészségi állapotom. Nem szeretnék mégegy olyan évet, mint az idei volt. Na jó, nem ezen töröm a fejem, inkább megyek tételeket tanulni. Mert ha nincs érettségi, akkor a fenti szövegből semmi sincs. :P

nem tudok aludni

Vegyünk egy anyát aki egész éjjel nézi a tévét. Legalábbis ezt állítja. De az igazság az, hogy bekapcsolja, jól felhangosítja, majd elalszik rajta. Jómagam meg fekszem a párnámon és hallgatom ahogy átüvölt a tévé a szomszéd szobából. vagy ha anyu nem, akkor a szomszédok biztosan tévéznek... gondolom maximum hangerővel, mert szinte remeg az ágyam a hangoktól. Tisztán hallom a zenét vagy amit néznek. Néha a saját tévémmel nem tudom túlüvölteni. Ennél jobban már csak azt szeretem mikor fölöttünk futkoznak mint az idióták. Hajnaltól éjfélig. Bútordöngetés vagy földhöz vágnak valamit... egyremegy. De ha mindez nem lenne elég, 2 úttest között lakunk. Az ididóta motorosok berregését hallgathatom egész este. De ha motoros nincs, az ablakunk alá parkoló, hajnalban berregő autó szintén ébren tart mindenkit. Ha még autó sincs, akkor se érezzük magunkat biztonságban! Házunktól nem messze állandóan építkeznek. Hajnalok hajnalán hallgathatjuk a gépek berregését és a munkások "színvonalas" társalgását. Ha meg építkezés nincs, akkor füvet nyírnak. Kora reggel. Miért jó kéthetente füvet nyírni?-kérdem én. A választ nem tudom.
Kutyaugatás a másik kedvencünk ugye? Mikor az ebek úgy zengenek (tőlünk három háztömbnyire), hogy a zajtól már képtelenség elaludni. De tegyük fel, hogy semmi zaj nincs. Kikapcsoltál mindent, telefont, fűtést... vagy bármit ami zavar. De túl hideg/meleg van ahhoz, hogy aludni tudjál. Vagy egy szúnyog zümmög neked egész éjjel, és nem tudod lecsapni. Vagy az allergiád miatt vagy fönn egyész éjjel mert álandóan fújod az orrod, éskapargatod a kiütéseidet, dörzsölöd a szemedet.
Vagy kényelmetlen az ágyad, fel kell kelni megigazítani. Kemény a párna, hova lett a takaró? vagy ha puha meleg ágyban fekszel, akkor sem tudsz elaludni, mert ideges vagy a suli/munkahely miatt. Sok megoldatlan gond nem hagy aludni. Még éjjel is a megoldáson töröd a fejed. Álmodban látod ahogy megoldódik minden, és túlvagy rajta amitől féltél. De sajnos jön az ébredés. Vagy esetleg rémálmaid vannak? Akkor sem tudsz egyhamar megnyugodni.
Ezek után már csak azt mondhatom: Szép álmokat! Jó éjt!

érettségiiiiííííí

Szia.
Bocs, az érettségi nevű fertőző betegség miatt ritkán írok. Ez a különös kór elkap minden 12. évfolyamos diákot, aki gimibe vagy szakközépbe jár. Nem tehetünk ellene semmit, a tanárok tanácstalanul gyógyítják a beteget az érettségit fertőtlenítő elnök szeme láttára. Majd az érettségi bizonyítvány kézbe adásával gyógyulttá nyilvánítják a beteget. Na erre várok már három és háromnegyed éve. Szóval június 22-én újra egészséges meberré válok. Adiig is megértéseteket és türelmeteket kérem.