Panaszgépek

Tök fura, hogy nem beszélhetek senkivel, mert mindenki csak panaszkodik. Nem mondom, hogy rossz, csak olyan... furcsa, szokatlan. Szerintem körülöttem minden gyerek elkényeztetett, már semmi se jó nekik. Elhiszem hogy szar, de most megvigasztalok mindenkit: a diákéveknél már csak sokkal szarabb lesz, bármikor az életben. Majd megtudjátok, és emlékezni fogtok ezekre a szavakra. Most még úgy néztek rám mint valami nem idevaló földönkívülire. Jó, én se úgy terveztem, hogy egy szűk kis panellakásban fogok megaszalódni. De hát nem mehetek a városszéli erdőbe aludni. Úgyhogy maradok, itt fogom eltölteni a hátralevő 40 évemet, ugyanezen 4 fal között. Nem direkt csináltam magam körül a káoszt, és nem én intéztem el hogy senki ne álljon velem szóba. Csak azért hiányzik valaki, akinek elmondhatom mit álmodtam, akinek vicceket mesélhetek, akivel megoszthatom a legapróbb észrevételeimet is. De én csak tizenéves panaszládákkal vagyok körülvéve. Meg is utáltam az interneten való beszélgetést, engem nem érdekelnek a hazug hízelgő szavak, és a kétségbeesett siránkozások. Úgyse tudom átérezni más baját. Biztos bennem van a hiba, de én csak saját magammal törődök, annyit foglalkozok másokkal, mint amennyit ők énvelem. Kölcsönös nagy semmi. De így a jó, mert a keserű méreg monitorról monitorra terjed, kiömlik a képernyőn, és megfertőzi azt, aki éppen ott ül és netezik. Akkor neked is szar kedved lesz, ha elolvasod, és te is szomorú dolgokat írsz miatta. A másik olvassa a tiédet, és ő is követi a példádat. Rosszabb mint a pestis, de komolyan. Gyorsabban terjed és fertőzőbb. Ezért inkább a gépen való játékot ajánlanám, ha már unatkozol, és nem a csetelést. Erről ennyit, megyek is zenét hallgatni.

megírom

Meg tudom írni a házimat, csak kések, szerdán fogom leadni. Addig rendesen feltorlódnak a házik, meg még gépelnem is kell, a regényt is be akarom fejezni... egyszóval nem lesz ez egy könnyű menet. Nem baj, már megtanultam beosztani az időmet, nem úgy, mint az érettségi idején. De azóta már sokkal gyorsabb vagyok. Péntek meg pihenőnap. Hogy most is az lesz-e, azt nem tudom, mert szombaton is suli. Mert tudod, milyen vagyok én: csakazértis megírom. Előttem ne legyen akadály, nem akarom feladni. Egy fura levél még nem a világvége. Most suliban se bénáztam annyira, az igaz, hogy előre meghallgattam a hallásértés szövegét. Eszembe se jutott volna, de tanárnő múlt órán megkérdezte, hogy hallgattam-e már. Még nem. Hát ezért ma délután suli előtt belehallgattam. Jól is sikerült a hallásértésem. Mondjuk ennyi sikerélmény azért igazán rám fért. Végre van valami kis eredménye a tanulásnak.

Félálomban, teljesen kedvtelenül

A félálom itt nem azt jelenti, hogy unatkozom, hanem hogy kezdek elálmosodni mert éjjel fél 12 felé jár. Igen, megvacsoráztam. Még meg is melegítettem félig, pedig olyat sose csinálok. Mire felmelegszik, én feleannyi idő alatt belapátolom. Nem fogok melegítgetéssel szórakozni. Gyümölcsleves volt, amit még ha akarnék, akkor se tudnám megmelegíteni, a főzelékeket meg sűrűbb kajákat nem lehet. Így meg olyan volt a gyümölcsleves, mint valami puding, mert be is sűrűsödött rendesen, és hideg volt. Még 2 cseresznyemag is volt benne. Muszály volt megennem, különben a vécében végezte volna szegény. De minket most nem ez érdekel, hanem hogy nem csináltam házit. Mert nem fekszik a mostani téma, nem tudnék 140 szót írni. Megírom majd valamikor, de nem adom le, mert már itt és most tudom, hogy rövid lesz. Félmunkát nem adok ki a kezemből, értelmetlen zagyvaságot szintén nem adok oda senkinek. Nem is tudtam rászánni magam, csak olvasgattam egész vacsoráig. Holnap még ha akarnám se tudnám megírni, negyed 6-kor indulok este a suliba. Majdnem mindig kész volt a házim, sokkal többet tanultam mint a többiek. Most meg tudom, hogy ezek után elvárják tőlem, hogy legyen házim. Megírnám én, de ez önálló fogalmazás, olyan témáról, amiről magyarul se tudnék 4 mondatnál többet írni. Ha tudnád, mennyire utálom ilyenkor magamat. Megírjam szerdára? Ha most nem sikerült, akkor holnap se fog menni. Úgyse tudok már egész éjjel aludni, írjam meg most? Megírnám, ha tudnám. Senki nem tanul annyit, mint én, ezt biztosan kijelenthetem. Jól tudom mennyit tanul a többi. De akkor hol az eredmény?

Tanulás előtt...

Hellóbelló, de rég írtam ide. Most itt vagyok. A továbbtanulós dolgokat már nagyrészt elintéztem. Hétfő délelőtt csináltattam fényképet, délután suliban voltam. Kedden reggel hivatalos telefon, délután félig baráti, de félig hivatalos látogatás, azután okmányiroda, onnan a posta és megint az okmányiroda. Most van ideiglenes személyim, 3 hét múlva becserélik az igazira. Az interneten való jelentkezés elég időigényes volt, sztem a jelentkezési lapos sokkal gyorsabb. Na mindegy, múlt héten megcsináltam, szerdán elküldtem a hitelesítő levelet. Délután suliban voltam. :)) Már csak az nem tetszik, hogy lassan haladok a tanulással, pedig tényleg nagyon igyekszem. A többiek már szinte csak röhögnek, mikor nekem egyedül van házim. Nem túl gyakran, de ilyen is van. :D :D Lesz mit gyakorolni április végéig. Van jópár német könyvem, és igyekszem minél több szót megtanulni. Még 1 könyvet is el kell olvasnom, amit a vizsgán elemezni fogok (németül). Nem lesz nehéz, csak találnom kell egy megfelelő könyvet. Ami ugye időigényes "szórakozás"... Mert hát nem beszélhetek a nyelvvizsgán a Harry Potterről, meg még kiröhögnek. :D Készülgetek még az alkalmassági vizsgára is. Majd a nyelvvizsga utáni nap mehetek... na az még izgalmas lesz.
A jelenről csak annyit, hogy most viszonylag nyugi van, az áprilisi vizsgákon kívül sztem nem kell semmitől se félni. Próbálom kiélvezni és hasznosan tölteni a következő 2 hónapot.