Előzmények

Ha azzal kezdem, sokminden történt a nyáron, unalmas vagyok. Mégis, muszály néhány részletre visszautalnom, különben nem érthető hol tartok most. 
Kezdődött a vizsgáknál. Időben elkezdtem a felkészülést, egész jó időpontokra fel tudtam venni a vizsgákat. Ezért (részben) nem érthető, miért voltak olyan durva rémálmaim, mikor arra ébredtem, hogy kaparom az arcomat. Ha persze logikus akarok lenni, akkor ráfogom a túlterheltségre és a szorongásra, ami ugyebár vizsgák előtt teljesen természetes. Valahogy éreztem, itt rossz dolgok fognak történni. Csak egy ócska, homályos megérzés volt, de valóra vált. Három héten keresztül olyan fura érzelmek öntöttek el, amilyet soha többet az életben nem akarok átélni. 
Olyan volt, mintha kiszívták volna belőlem a boldogságot, beleértve a legapróbb kis vidámságot is. Egy árva pillanatig se volt jó kedvem. Úgy éreztem, kezd megszűnni a lelkem, nem éltetett semmi, nem tudtam örülni semminek. A legrosszabb az volt, ahogy nem vettem észre magam körül senkit. Már annyira befordultam, hogy nem érdekelt, mikor megbántottam olyanokat, akiket szeretek. Önző voltam, csak a saját fájdalmam érdekelt. El  tudod képzelni, mit élhettem át. Állandó rossz közérzet, sötét jövőkép, apátia. Nem tudom hogyan, de KILÁBALTAM belőle. Vége! Lehet, hogy csak a stressz, vagy vitaminhiány okozta, ezért kérlek titeket, hogy egyetek rendesen, ügyeljetek a változatos étrendre. Akkor elkerültök egy olyasmit, amit itt tömören, elég gyengén összefoglaltam.