Lila pulóver

Most végre teljesen nyugi van. El se hiszem!!! Olyanhihetetlen, mintha nem is velem történne, de tök jó. Na, hát úgy látszik nem tudok normálisan fogalmazni. Ezért térek a lényegre.
Volt egy vizsga a tanfolyam végén, egy írásbeli, és egy szóbeli. Nem volt olyan régen, a szóbeliről ma délelőtt értem haza, előtte nap meg az írásbelit éltem túl. Tiszta iged voltam, mert nem tudtam, folytatódik-e a tanfolyam, vagy nem. És ha igen, akkor mikortól? Na, ez eldőlt, jövő hétfőn már megyek is, magyarul nincs kihagyás. A vizsgára visszatérve, egy lila pulóver volt rajtam, olyan félig ünnepi, félig melegítőfelső. Most egy csomó ideig ezt fogom hordani. Hétfőn kaptuk meg a tételeket, azóta szinte csak tanulással teltek a délutánok. Most azonban végre kifújhatom magam. Olyan hihetetlen. Nincs semmi gáz, nem kell idegeskedni, mintha a tengerparton ülnék, napszemüvegben, jéghideg narancslével a kezemben. Hátradőlhetek végre én is. Ilyet csak nagyon ritkán érzek, úgyhogy kiélvezem. :)))

Jó kérdés...

Mért van az, hogy csak rossz híreket kapok? Kellene valami szűrő, hogy mások veszekedését, ismerősök, barátok problémáját, meg egyéb rossz dolgokat NE halljak meg. Mondjuk érdekes, hogy nekem mi bajom van azt nem veszi észre senki. Miért kell 5-ször a pofámba üvölteni, hogy ne fogadjak el semmit? Mikor már eddig se kellett nekem az ismerőseimtől semmi. Amúgy is elutasítottam még a segítő szándékot is, mert gyanakvó voltam. Suliban meg béna vagyok, a viselkedésem erőltetett és színházias. Ma kétszer is kiröhögtek, ilyen még nem fordult elő velem. Egyre inkább úgy érzem, hogy a többiek (már az idősebbek) kezdenek lehagyni. Néha nem is értem mit mondanak. Ma nem szóltam hozzá tanárnőnöz, nem szándékosan, csak... nem tudtam követni azt a feladatot, én csak elolvastam a szövegértést, de nem jelöltem be hogy hol vannak a válaszok. A másik kérdést meg nem úgy értettem, nem akartam megszólalni, mert hülyeséget mondtam volna. Igazam is lett. Az a baj, hogy kezdek kifogyni a sikerélményekből, és egyre több veszekedésnek vagyok a tanúja. Most meg nyakamon a felvételi, de nem nagyon tudom eldönteni hova jelentkezzek. Nem hiszem, hogy lenne értelme jelentkezni, mert képesek NEM fölvenni, akkor meg megint mi értelme volt? A tanfolyamunkat vagy meghosszabbítják, vagy nem. Olyan bizonytalan a jövőm, mintha kötélen táncolnék. Nekem ez valahogy nem tetszik. Nem tudom a viselkedésemet természetessé varázsolni. Ez nem megy. Addig meg nem fogok csodálkozni, hogy minden sarkon kiröhögnek.

Újra itt :)

Végre, nagy nehezen meggyógyultam. Sajnos nem volt időm a blogomat frissíteni. Már jól vagyok, csak ideges is, mert a betegség miatt elhanyagoltam iskolai teendőimet.
A szilvesztert otthon töltöttem (mint mindig), jó volt hogy végre valaki meglátogatott minket. Szerintem nagyon jó ötlet volt gyerekpezsgőt hozni, mert még én is tudtam velük koccintani.
ma már vége a szünetnek, megy minden úgyanúgy, ahogy eddig. Most megyek, nem blogolgatok, sok dolgom van még. Remélem ebben az új évben több időm lesz a gépemre.