2009. szeptember 28., hétfő

:D :D

Sikerült a nyelvi suli!!!!! Holnap írok, ma dögfáradt vagyok. :)))

2009. szeptember 22., kedd

-.-

Nem nagyon tudok ide mit írni. Valamit azért muszály, mert ha nem frissítem a blogomat akkor törlöm. Múlt héten hét elején beteg voltam, később anyámnak gépeltem, voltam szüreten, egyszóval jól kidöglöttem. Még megnézem a másik nyelvi sulit. Csak napok múlva mert most a hasammal leszek elfoglalva. :P Már az ebéd óta fáj. Ha ott se indul német, akkor... nem tudom. Lassan valami munkát is kellene nézni. Csak az a baj hogy lassan megy, most mindenki engem nyaggat, hogy legyen már valami. Nyugi, lesz is, csak idő kérdése. Én meg ha folyton lerobbanok, akkor nem tudok csinálni semmit. Magyarul jól elakadtam... -.-

2009. szeptember 16., szerda

Álmos medve

Most már végre gépelnem kellene, de nem megy. Iszonyú álmos vagyok, nem tudom mitől, mert azért elég jól aludtam. na mindegy, elmegyek a géptől mert még elszédülök. Nem tudom mi van, aludtam én ma már délután egyet. Még fogalmazni se tudok. Tényleg jobb lesz ha elmegyek innen. Biztos fronthatás, nem? Olyan hülye idő van, hirtelen nyári meleg lett. Biztos ezért.
A gépelést meg megcsinálom még ma. (úgyis később felébredek)

2009. szeptember 13., vasárnap

Helló-belló

Holnap tollat ragadok. Muszály valamit írni mert... most tudnék. Amúgy sajna nem csinálok semmit. Valahogy nincs kedvem hozzá. Még ide se tudok írni, de majd a papírra... hátha sikerül. Most mindenki haragszik rám mert nem járok suliba. Azt gondolják, "ez a hülye otthon fetreng egész nap miközben én dolgozom/egyetemre/suliba járok". Hidd el, nekem se leányálom az élet. Mondjuk akiknek ez szólt, ők nem olvassák a blogomat. Jobb is. Kapnék a fejemre.
A nyelvi suli nem akar sikerülni, 6 embertől indítanak tanfolyamot, és most csak 3 van. Így az életben nem lesz nyelvvizsgám. Most nem nagyon tudom mit csináljak. Dolgozni meg hiába mennék, nincs szakmám. Jövőre azt akarok tanulni, az biztos. Szerintem nincs sok értelme az egyetemen kínlódni, 5 év múlva se biztos hogy több lesz a munkahely. Meg most már egyre több fiatalnak van diplomája, és ők a munkahelyen sajna versenytársak. Most nem nagyon van ötletem, mit csináljak. És kihúzhatom magam mert senki nem segít.
Még ilyen bizonytalan helyzetben is sokkal jobb otthon, mint a suliban. Tavaly szöryű dolgok történtek, jobb nem is beszélni róla. Itthon nincsenek "döglegyek", nem szivat senki, de akkor is bizonytalan a helyzetem mert nem tudom mi vár rám a jövőben. Szóval nem kéne rám irigykedni senkinek.

2009. szeptember 11., péntek

6 éve...


Hát, ilyen voltam 6 éve. Most azért ennél egy fokkal jobban nézek ki. :P Sokkal hosszabb a hajam, és már nem olyan gyerekes az arcom.

2009. szeptember 6., vasárnap

Törölt bejegyzés

Az előző bejegyzésemet töröltem, mert félek. Sajnos elmondtam otthon, ezért elképzelhető h meg kell mutatnom a blogomat. Mindegy, Ti úgyis emlékeztek mit írtam oda. Megijedni nem fogok, mert... régen volt, és néhány levél még nem a világ vége. Az nem véletlen, h pont 3 napja írt a gyerek haverja. Mert előtte 2 délutánt is azzal töltöttem hogy a belvárosban mászkáltam üzleteket nézegetni. Akkor láttak meg az utcán (sztem), és ezért írtak. Azért fogalmazok többes számban, mert a haver levele kísértetiesen hasonlít a gyerek stílusához. Ráadásul mindketten megnézték az adatlapomat, így már tudom, a haver nem a gyerektől függetlenül írt. reméle még sok ilyen levelet kapok. :D A gyereknek meg a haverjának... sok szerencsét :)))) Egy másik lánnyal.... xDDDD

Régen volt

Ja már elég régen volt, kb 2 hónapja hogy együtt voltunk, otthagytam mert olyan erőszakos volt, kész, el lehetne felejteni, de... írja a hülye leveleit a hülye haverjával h még mindig szeret. Mi van, nem talált másik nyers húst? vagy a következő is dobta, és most épp senkije sincs. Köszönni meg "érdemes" neki, mert nem tudom miért, de a felnőtteknél ez a legnagyobb jó pont.

2009. szeptember 1., kedd

ez valóság

Anyu lehet megkérdezi a nyelviskolát. Na az nem lesz valami olcsó... Holnap megyek vásárolni. :) Legalább végre imozdulok. Most nagyon fura hogy nem mehetek vissza a suliba. Nem nagyon bánom, mert sok rossz dolog történt, de akkor is meg kell szokni. Örülök ha legalább nem vagyok rosszul. :P Én hozom haza az ebédet, mondjuk egész közelről. Csak nem tudom mi lesz velem, és ez idegesít. Csak elképesztő ötleteket hallok, semmi normális. (most a továbbtanulásra gondoltam). Mindegy, van 1 évem gondolkodni. De azért csinálni is kéne valamit....