Hellóóó-bellóóó

Most nem történt semmi érdekes. csak annyi hgy tegnap vérzett az orrom, pedig nyáron nem szokott. Egész nap álmos vagyok, a kávé nem nagyon használ. na mindegy, pár nap múlva úgyis annyit alszom amennyit csak akarok. Nem ártana rendet rakni, mert már úgy néz ki a szobám mint egy robbantás helyszíne. Tegnap este megittam egy sört, néztem a tévét. Nap közben zenét hallgatok, Tristaniát vagy Theriont. Elég ennyi, nem jutott eszembe semmi értelmes, valamit meg csak kell írni a blogomba.

most nyugi van... :))

Ma délelőtt meg tudtam nézni a ponthatárokat. Nagy nehezen meg tudtam nyitni... hát sajnos nem sok jó hírrel szolgálhatok. Nagyon magasak a ponthatárok, nekem nincs annyi pontom hogy fölvegyenek. Majd nyelvvizsgázok, meg leteszek egy emelt szintű értettségit, akkor talán több pontom lesz. vagy elmegyek szakmát tanulni, csak az a gond hogy most már szerintem késő jelentkezni. Anyu nem volt mérges, engem meg nem érdekel, úgyhogy most nincs nagy gáz. Fáj a szemem, nem tudok többet írni.

éjjeli medve

Most jelentek meg a felvételi ponthatárok. Nem tudom megnyitni a gépemen, de nem is érdekel, anyámmal ellentétben nem vagyok rá kíváncsi. Nem akartam továbbtanulni, mert az egész egyetemen való kínlódás nem ér semmit. Hiába mondják el tízezerszer, hogy miért nincs Pápán fősuli, attól még nem lesz, úgyhogy jobb ha elfogadják, mert ugye még húszezerszer is el lehet mondani, de fölösleges szópazarlás. Elég nagy hülyeség volt jelentkezni, de nem én akartam. Attól nem félek hogy fölvesznek. Én legyek kollégista, mikor még az osztálytársaimmal se tudtam megférni?
Otthon meg akkora káosz van, hogy semmi szellemi "munka" nem lehetséges. (itt a regényemre gondoltam) A kólás tekercsből 1 szem van még. Sajnos fel kellett függesztenem a cukorevést, mert fájt a fogam, mondjuk nem csoda. Na mindegy, megyek innen csak engem hagyjatok békén!!!

Ne bízd el magad!

Eljött az este, késő este, már a blogolást is befejeztem. Olyan fél 12 lehetett. Már az x-et is behúztam abba a bizonyos naptárba, mikor hirtelen veszekedés lett. Rajtam vezetik le a haragjukat. Csak azért mert olyan pici vagyok, azt hiszik mindent megtehetnek velem. Megnézném, így bánnának-e velem, ha mondjuk egy 180 centi magas, 65 kils leány lennék. Már majdnem töröltem az előző két bejegyzést. Azt hittem egy kicsit talán jobb lesz. "Soha ne bízd el magad, ez a történet tanulsága!"

Otthon, "édes" otthon

Mivel tiszteletben tartom a szerzői jogokat, ezért megemlítem, hogy a bejegyzés címe Liliom blogjából való.
A bejegyzés cenzúrázott változat, hogy senkit nem sértsek meg.
Éjjel nem alszom ( régi bejegyzéseim erről szólnak, nem is ragozom tovább), ha szerencsém van délelőtt elalszom. Aztán féktelen ordításra ébredek, vagy a tévé féktelen ordítására ébredek, de szörnyen álmos vagyok, a szemeimet is alig tudom kinyitni. Mozdulatlanul fekszem mire végre összeszedem magam és kikászálódok az ágyból. Mosakodás, felöltözés és délben már ott is állok a másik szoba ajtajában. Persze 7alvónak nevenek. Engem, aki egész éjjel semmit nem alszik!!! Hiába kérdezik meg 5-ször, nem kérek reggelit. Minek egyek, ha kb. fél óra múlva ebédelek? Csak egy jó erős kávét kérek. Napi 1x vagy 2x. Jól tönkrevágta az emésztésemet, de nem akarom érezni hogy álmos vagyok. Kávé után bevonulok a szobámba, de még mindig ott visszhangzik a fejemben a reggeli v. délelőtti v. előző nap esti ordítás. Vagy ideülök és gépezek, vagy mp3-at hallgatok. Ebédnél világosan megmondm miből mennyit kérek, de attól még 5-ször beleszólnak. Mindig egyedül eszem, mert ha 2 embernél több van a konyhában, akkor a helyhiány kellemetlen tüneteit érzékelem. Később vagy veszekedés, vagy csend, vagy zenét hallgatok, vagy itt ülök egyszóval nem valami változatos. Mióta 3-an vagyunk azóta napi 3 kiló szemetet viszek le. Az étel vagy a budiba, vagy a kukába megy. Vagy én eszem meg, minthivatásos házi disznó.
Egész délután extra hangerőn bömböl a tévé, még az én zsobámba is teljesen áthallatszik. Azért este írok ide is, mert már ők lefeküdtek. De amíg ébren vannak, 25-ször megzavarnak. Mindig kell valamit csinálnom, egy rohadt mondatot alig tudok leírni. Ez főleg a kora délutáni órákra jellemző. A tévé bömbölése alatt végig a szobámban vagyok, ilyenkor nem szívesen megyek át a szobámba. Nem nagyképűségből mondom, de én az igénytelen műsorokat nem vagyok hajlandó végignézni. Csak akkor lehetek kettesben anyuval, mikor eszünk, vagy mosogat, mert különben cirkuszközeli helyzet alakul ki.
Nehezen és unalmasan el is telik a délután. Sajnos sokszor van mit idegeskedni. A magánéletem, a "pasim",... Az egész napot a szobámba zárkózva töltöm. Aztán 11-től éjfélig nézem a tévét. Akkor azért eszem valamit. Aztán utána mp3 a fülbe, egész este zenét hallgatok. Mikor már nem tudok figyelni a dalszövegre, az az első jele hogy álmos vagyok. Sajnos akkor már világos van a szobámban. Délelőtt alvás, cirkusz, mikor mi...
Az a jó, ha van sör. :)) Egyedül akkor jól érzem magam. :D
Ui.:Bocs a gépelési hibákért, a bal kézfejem gépelés közben nem tudom miért, de teljesen merev, nem tudom az ujjaimat mozgatni. Így erről a kezemről csak egy ujjam használható. Még jó hogy a másik kezem legalább ép... :P

Zenebona

Helló, mostanában nem nagyon írok. Inkább plörkölök, az elveszi minden erőmet. Megmondom mit hallgass: Children of Distance-t. A dalszövegeikben minden érezhető dolog le van írva. Többet nem mondok. Sajnálattal közlöm, hogy fajunk hímjei bátrabbak és pofátlanabbak minden eddiginél. Hogy mi történt azt privátba megírom, ha érdekel. Itthon meg hallgatom a dühöngést, veszekedést. "Mikor lesz már ennek vége?" Meg éhes is vagyok. Mindig este, nemám napközben, mikor még lehetne is valamit enni. Zsírkrétával firkálgattam mint egy óvodás kislány, ráadásul Enyát hallgatok... mi baj van velem? És miért nincs itt egy felnőtt aki tudna segíteni? Miért nem tudnak a szüleim megérteni? Legszívesebben mennék a Holdra. Nyugis csend, mást nem akarok. Messziről úgy néz ki mintha nyafognék, de én már lassan tényleg nem bírok magammal. nem vagyok mindig ilyen, csak ma (is) rossz napom volt. Egy fiú megalázott és pénzt kért (nem adtam neki). Ez a párkapcsolat? Mert ha igen akkor egyedül akarom leélni az életem. Azt hittem kapok egy kis nyári szünetet ezért a sok szenvedésért cserébe. Erre kapom ezt... Mióta együtt voltam azzal a fiúval egy perc nyugtom sincs. Meg ami otthon van... arról jobb nem is beszélni. Anyu letolt, amiért nem készültem rendesen az érettségire. Most visszavágok: akkor nyugi volt, nyár volt, szabadság volt. Azóta se volt ilyen és nem is lesz többet. Holnap írok szépet és jót, most nem tudok. Ennyi.

Nem alszik.

Kicsi medve nem tud éjjel aludni. Ha vihar van, akkor méginkább nem. Éjjel fekszem abban a *** ágyban, és ahelyett hogy álmos lennék, egyre éberebb vagyok. Még feküdni is nehéz. Reggel valamikor felébredek, úgy fáj a szemem, hogy nem tudom nyitva tartani. De ami ma volt, az... visszamentem reggel a szobámba, mit veszek észre? Nem látok rendesen a jobb szememmel, fáj a fejem. A szememben kihagyások voltak a látott képben, mintha kezdenék medvakulni. Mikor a fény felé néztem, akkor szikrázást láttam mint valami csillagszóró. nem aludtam később sokat, de elmúlt. Napközben is próbáltam aludni, de csak rosszabbul lettem. Úgy nézek ki mint egy részeg ember. Nem bírok megállni a lábamon, egyik falról a másikra csapódok, nem bírok ülve maradni mert nekidőlök valaminek, könnyezik és fáj a szemem, stb. Egyszer majd elájulok, az lesz a vége. Most rengeteg kávét iszom, hogy ne érzezzem hogy álmos vagyok. Attól jobban vagyok. Éjjel nem tudok aludni, délelőtt meg nem hagynak. Hangosan beszélnek, tévéznek, szól a telefon, akár rólam is beszélnek... egxszóval nem hagynak. Anyám azt mondja, este a tévétől nem tudok aludni. De ez marhaság. Mikor nem tévézek, akkor se alszom, és különben is nem szoktam idegborzoló filmeket nézni, főleg nem lefekvés előtt. Most megint gyógyszerrel akarnak tömni, hátha attól elalszom. Akkor sok szerencsét... de szerintem jobb lenne engem lelőni, mert így kialvatlanul hisztis vagyok, és dühöngök, stb. Na mentem (de nem aludni). :@

én és a kicsi belsőm

Barna sörön keresztül szép ez a világ. Vodkán keresztül bűnös, alkoholmentesen unalmas, boron keresztül rejtélyes, a pezsgőtől félelmetes és vicces, a likőrtől enyhén boldogabb, az engedély nélkül megivott piától mocskos, minden egyéb, amit nem ittam, attól különleges... ez az élet. Nem szeretem ha mások rajtam vezetik le a haragjukat. Mindig rajtam csattan az ostor. De én elviselem, hidd el, elég jól megvagyok. Tartom magam, állom a sarat, érted... csak hát nem szeretem ha énrám mérgesek másnak a hülyeségei miatt. Én igyekeztem senkinek se ártani... senkinek az égvilágon. Mások mégis a föld alá kívántak csak azért mert nem vagyok olyan mint ők. Aztán engem tolnak le... meg állítólag lesz valami érzelmi kitörés... na akkor legyek házon kívül!!! Engem hagyjatok ki! Nem érint és nem érdekel semmi olyan! És ne rám legyél mérges, ne rajtam vezesd le a haragod, ha megkérhetlek. Ha már végképp nem bírod idegekkel, akkor törj össze valamit, csak ne rajtam töltsd ki a bosszúdat!
Kicsi mecve sört ivott, (1 barnát) és még ki tudja mit fog lenyelni. Én megmondom: semmit! Ez egy rendes medve, nem pedig egy vedelő vadállat.

acélkemény kislány

Most nem rólam van szó, hanem minden nőnemű egyedről, aki nem finnyás és nem kényes. Na, az ilyeneket verik át a leggyakrabban. És miért? Csak mert nem panaszkodnak, nem nyafognak mint a kis libák. A fiú egyből kiszúrja, melyik a hisztis cukorbaba és melyik az igénytelenebb fajta. A kiskényes libát kényeztetik, igyekeznek a kedvében járni. Ezzel szemben a keményebb fajta az mindent kibír és mindent eltűr. Az ilyet szereti a férfi, mert tudja, a leány úgyse fog panaszkodni, úgyis talpraáll és esetleg még vissza is megy hozzá. Tegyük fel, van egy acélkemény kislány, aki nem sokra becsüli az életét, nincs vesztenivalója, ezért semmitől nem riad vissza. Jön egy férfi, aki egyből rányomul, a kislány belemegy mert még nem volt együtt senkivel és szeretné kipróbálni, milyen egy párkapcsolat. A férfi csak azt akarja, de a lány van elég erős ahhoz, hogy kimondja, az őt nem érdekli. A kislány követi a fiút, mindent megtesz érte, de nem azért mert szereti, hanem csak egyszerűen ilyen bátor. A kalandvágya hajtja bele minden közös szórakozásba. De később hirtelen rosszra fordulnak a dolgok, a fiú nem akarja elengedni a lányt, akár az életét is kész tönkretenni. Fenyegetőzik, hogy kinyírja magát, de az acélkemény kislány nem ijed meg. Ő már sokmindent megtapasztalt, nem fél, hogy csődbe megy az élete. Egyszerűen csak szarul érzi magát, és nem akar elmúlni. De nem panaszkodik, nem mondja el senkinek se. Még a blogjának se. Mert nem is történt semmi, talán azért. És nem nyafogós fajta, azért.

Medve álmodik

Vannak kivételek, mikor medve mégis elalszik, olyankor szörnyű rémálmai vannak. Medve egész nap a hatása alatt van, igyekszik továbbfejleszteni, átírni. Ez nem jó így. De minden szünetben ez van. Aztán ha elkezdődik a suli, akkor vége lesz. Csak az a gond hogy már nem vagyok iskolás. Majd túlélem, ahogy túléltem már minden mást. Lásd régebbi bejegyzéseim.
Azt hittem, elvesztettem a sörnyitómat. Megijedtem, hogy elkevertem valahova, és az életben nem fogom megtalálni. De szerencsémre ott volt az íróasztalomon a kupiban. Nem mintha kellene, de mi van, ha majd egy hétvégén csak üveges sört tudnak adni?
Kiütéses a nyakam. Rohadt allergia, a Medve egész nap náthás, fáj neki ha orrfújás után levegőt kell venni, viszket a füle, kidörzsöli a szemét, tele van kiütésekkel (ezek viszkető vagy fájdalmas jó nagy piros vagy kicsi, barnás piros foltok). Ez van. Nekem nem fog elmúlni, csak van olyan év mikor nem nagyon érzem a tüneteket.
Na, most se írtam semmi értelmeset. Nem mindig sikerül... :P

Rómeó és Júlia

A drámával ellentétben Rómeó és Júlia nem szeretik egymást. Júlia még mindig a gyerekkori barátját szereti, rá vár míg ki nem szárad a szíve. Rómeó saját állítása szerint szereti Júliát, de a valóságban csak Júlia teste kell neki. Különböző családból származnak, míg Júliát szigorúan és erkölcsösen nevelik, addig Rómeónak mindent megengednek, egész nap lődöröghet az utcán ha olyan kedve van. Ha Rómeó egyet füttyent, Júliának ki kell állni az erkélyre, és végighallgatni szerelmes szöveget. A fiú azt állítja, Júlia neki az első, de a valóságban együtt volt Julcsival, Jucival, Julival, és még fene tudja kikkel. Rómeót csak férfi nemi vágyak érdeklik, de Júlia igazából lelki szerelmet akar. A fiú már az első randin a lényegre tért. A fiú erős és nagydarab, Júlia kicsi és gyenge, magyarul kiszolgáltatott. Sajnos itt már nem Júlia mondja meg hogy mi történjen. Ahhoz túl késő. Beleesett egy nagy sazakadékba, ahonnan vagy kijön, vagy nem. Majd holnap kiderül.
Kicsi medvét csak ne merje senki se kritizálni. Könnyű valakit egyfolytában cseszegetni, de kihúzni a szarból... azt már nem. Medve nem önként ugrott bele, hanem beletaszították. Megkérem a kedves szülőket, hogy figyelmeztessék már a kicsi leányukat, hogy minden férfi disznó és már az első randin csak és kizárólag azt akarják. (iszonyú mérges szemek)

unott medve

Kicsi medvének nem volt rossz kedve. Ma egész jól elvolt. Nem is nagyon tudok ide mit írni. Elég fura. ha szarul érzem magam, akkor dől belőlem a szó, de ha nincs semmi rossz, akkor nehéz bármi értelmeset is leírni. Most végre én is nyugodtan hátradőlhetek.
Hétfőn elmegyek ecsetet venni, mert csak 2 van. Mikor még picike medvebocs voltam, akkor az erkélyre ültettek ki, nehogy összefestékezzem a lakást. Egyből megjelentek a kékszínű pöttyök az erkély frissen festett fehér falán (persze nem szándékosan, csak leráztam a vizet az ecsetről és akkor lett olyan a fal). Vagy néha a konyhába ültem ki (a konyhaasztalt beborították újságpapírral). Azóta már tudok a szobámban is festeni. Egyszer be is küldtem egy képet, kaptam érte oklevelet. Most nem dicsekedni akartam, csak meg akarom mutatni, hogy a medve, aki semmihez se ért, mégis fel tud valamit mutatni. Nem voltam jó tanuló, ezért úgy néztek rám mint egy holdról iderepült csodabogárra. Csak az számított, hányast kapok. Na tessék, az iskolában nem, de az életben megbuktam.

áll a bál

Na itthon aztán áll a bál. Nem törődöm vele. Végre kezd rendeződni a magánéletem. Ami enyém, az az enyém, ami nem enyém, azért nembánkódom. Élem az életem, hol vidáman, hol nyakig érő szarban. Körülöttem dühöngenek, el kell viselnem, nem érdekel. Majd jobb lesz. Csak minden másnapom borzalom.

esti vegyes

A mai napig nem hagynak békén mert nem lett jó az érettségim. Muszály mindig engem kritizálni? Blogomat is érte megjegyzés, pedig csak a címeket olvastam fel neki (azt se mindet). "Van valami értelmes ott a blogodban? Ha egyszer már ország-világ azt olvassa..." Elismétlem, amit egy korábbi bejegyzésemben már leírtam. Demokrácia van. Mindenki azt tesz fel a blogjára amit akar. A bejegyzéseimnek igenis van értelme!!! És az az ország-világ csak 3 ember, több nem olvssa a blogomat. Én vagyok itt a házi disznó. Szerencséjük van hogy nem azt szeretem mint ők (itt ételről van szó). Szívesen megettem a hagymás krémlevest, ettem a babfőzelékből, és egyebekből (most nem sorolom, nem ez a lényeg). Nélkülem egy csomó drága kaja ment volna a vécébe. Úgy hozunk ebédet, nekem semmi kifogásom ellene. Szerintem finom és jól fűszerezték.
Felteszem ország-világnak. ÉS MÉGIS KINEK TEGYEM FEL HA SENKI NEM KÍVÁNCSI RÁM ÉS NEM AKAR MEGHALLGATNI???????? Legalább a blogomnak hadd meséljem el mi történik velem, ha egyszer már hús-vér ember nem kíváncsi rá. Most megnyugtatlak, ha egyedül lennék is ugyanilyen szarul érezném magam. Minden nyáron ez van. Két netes barátomon kívül nem is segít senki, hogy feldolgozzam. Egymagamban morgok meg puffogok, az senkit nem zavar. A blogom se sért meg senkit. Vagy ha igen, ne olvassa. Képzeld el, minden konkrét dolgot kihúztam innen. Vagy 4-5 sort, nehogy valakit is megsértsek. Pedig a lényeg ott volt. Na tessék, itt egy puha szöveg, a kihúzások miatt már nem is értelmes. Felhívom az emberek figyelmét, hogy egyszer majd elfogy a kólás tekercs. Csak azért, mert finom, még nem marad meg örökké. Nem lehet mindig jó kedvem. Az túl szép volna.

nyugodt medve

Medve végigolvasta az előző bejegyzést, de nem talált semmi olyat, amitől azt törölni kellene. :)) Most megnyugodott, a fejében alakítja regénye leendő főszereplőit. Ma már biztos hogy festeni fog. Vagy rajzolni. A lényeg hogy megnyugodott és végre jobb kedve van. Talán a sör utóhatása... :D

söröző medve :)

Láttatok már medvét egy üveg sörrel a mancsában? Legfeljebb csak a banketten. Ja, meg volt egy olyan képernyővédőm, ahol egy jegesmedve iszogatta a sört. :)) Üveges söröm az ugyan nincsen, de van helyette dobozos. Végül is, mindegy miben van, a lényeg hogy itt van előttem. Sajnos csak egy. :D A dobozosat azt jobban szeretem, mert azt könnyebben elhozom a boltból (gyenge medve). A finnyás emberkékkel szemben medve a magyar sört is szereti. Nem rosszabb az semmivel a német sörnél. Most nem kell nagy alkoholizálásra gondolni, csak most itt van előttem a sör, és megnyugszom miközben iszogatom. Hétvégén van két sör, de ki tudja milyen programok leszenk hétvégén (vendégek jönnek), úgyhogy medve kivételesen most iszogat. Jó sovány, kialvatlan a medve, ezért jobban megárt neki. De ő ezt nem bánja. :D Most végre nagyon jól érzi magát. lassan már piros lezs a monitor és medve elfelejt szóközt ütni... :))) Hetek óta először most végre vidám a medve. :D Most örül, mert tudja, rosszabb lesz holnap és holnapután, de az most nem érdekli őt. Nagyokat mosolyog magában, végre elhatározza mit csinál másnap. De az még ráér... medve most érzi jól magát. Most, és lehet hogy shoa többet... De erre nem gondol, csak örül a sörnek.

kicsi medve álmos

Kicsi medve kávézik, mert attól sokkal jobban érzi magát. Éjjel nem tud/nem hagyják aludni, nappal se hagyják aludni, ezért kialvatlan szemeivel "értelmesen" bámul a világba. Hangzavarban nem is akar aludni a kicsi medvém. Élvez minden percet mikor nem szól a tévé vagy nem beszélgetnek. Félálomban éli világát, mint egy robot. Tavaly is ez volt, csak akkor lakásfelújítás miatt. Reggel jöttek a szakemberek, kalapáltak, fúrtak, zörögtek, akkor se lehetett aludni. Előtte éven nyáron az allergiától nem tudott aludni. Ez van, a medvék télen alszanak, nem nyáron. :))

Vagy mégsem jó így?

Eléggé unalmas napom volt. Pedig én nem szoktam unatkozni. Talán nem is ez a legjobb szó. Egyszerűen csak nem volt kedvem semmihez. Délelőtt nagyon meleg volt. Azt hittem már felolvad a kólás tekercs, és kóla lesz belőle. Egész nap az ágyban feküdtem, mérges voltam mindenért, ami csak ebben a lakásban történik. Sikerült levennem a rajztömböt anélkül hogy leestem volna a székről. És én se döntöttem le semmit. Csak ez történt egész nap. Most aztán tényleg szarul éreztem magam. Remélem többet ilyen napom nem lesz. Nincs sok értelme a gépet bekapcsolni. Nincs suli, nem kell semminek se utánanézni. Játszani meg nem akarok, azzal sok idő elmegy. Nem tudom mit akarok. Az érettségi előtt három héttel, péntek este egymagamban "buliztam". Besötétítettem a szobámban, ittam sört, előtte nap töltöttem le zenét, amit aztán a "buliban" hallgattam. A világítást egy fenyőfa formájú karácsonyi asztali dísszel oldottam meg. Többféle színt váltogat, miközben világít. Egyedül is nagyon jól éreztem magam. Akkor elképzeltem, milyen jó lesz nekem a banketten. Csak éljem túl az érettségit. Hát túléltem. Most mégis hiányzik valami. A szóbeli előtt még tele voltam tervekkel, hogy majd az érettségi után ezt csinálom, meg azt csinálom, most nem mert tanulnom kell. De ha majd meglesz a kemény papír, akkor végre szabad leszek, azt csinálok amit akarok. Hát meg is lett. Sikerült. És most? Nem érdekel semmi, csak zenét hallgatok, vagy itt ülök és ide írok, de nem tudom van-e értelme. Az írásbeli után visszaadtam/eltettem azokat a könyveket, papírokat, amiből aznap éppen érettségiztem. Ennek jelképes értelme is volt, hogy sikerült és megszabadulhatok tőle. De a szóbeli után legalább egy hétbe telt, mire rászántam magam hogy összeszedjem a felkészülős papírjaimat. Valahogy ez sem érdekelt. Néhány veszekedés, aztán jött a fiú ügy, és most itt vagyok. Nem baj, egyszer én is elfogyok mint az a kólás tekercs, amit minden nap lelkesen fogyasztok. Arra gondoltam, talán megint "bulizatnék" egymagamban. Lehet hülyén hangzik, mégis olyankor érzem magam a legjobban. Zene, sör, sötét van... ez egy picit feldob. Mert olyankor elfelejtem minden bajomat. Ha esetleg valakinek nem tetszik amit írok, azt üzenem neki: Demokrácia van. Nem baj, ha az ember gyereke arra használja a blogját, hogy kedvére kinyavalyogja magát.
Lehetne végre szürke az ég. Kicsi medve még egész jól állja a sarat. De meddig?

Medve eszik

Kicsi medve nyáron nem nagyon tud enni, mert nagyon meleg van. A hőség elveszi az étvágyát. Csak késő este eszik sokat. Medve ilyenkor kidöcög a konyhába, behozza az ételt, nem melegíti meg, nehogy felébressze a szüleit, leteszi a tányért az ágyára, vagy az ölébe veszi tévézés közben, és teleeszi magát. Ez egy ilyen igénytelen medve. :D Tegnap behozott magának egy pohár kefirt, és Erős Pistát tett bele (gusztustalan medve :D), és még meg is ette. Csodával határos módon nem lett neki gyomorrontása. Az egy dolog, hogy medve kísérletezős kedvében volt, de te ne próbáld ki! Evés után desszertként még egy fél kanál Erős Pistát megevett (félig élvezte, félig fájdalmas volt). :)) Ebéd után majd előveszi a kólás tekercsét a konyhából, és megint eszik majd egyet. :) De nemcsak a tekercs lapul a konyhaszekrényben. Van ott csipsz, vitaminos cukor, mini gyümölcsös cukor, zöldalma ízű cukorbab, töltött cukorka, keksz... Nem zugevő a kicsi medve, csak a saját szobájában nem tudja hova rakni azt a sok élelmiszert.
Medve nemcsak tegnap volt kísérletezős kedvében. Lyukas órája volt, egyedül mászkált egy üres tanteremben. Vett magának egy kávét, elővette az energiaitalát, és megitta mind a kettőt. Kíváncsi volt, melyik győz. Az energiaitaltól elálmosodik, a kávétól meg felébred. Az energiaital győzött, medve féllálomban ülte végig a következő órát. Matek volt... :D Ezt szintén ne próbáld ki! Amivel medve kísérletezik, az másoknak hashajtó hatású lehet. :)))))

jó így...

Kicsi medve ül a gépe előtt, és zenét hallgat vagy videókat néz. Minden egyes alkalommal, ahányszor be- vagy kikapcsolja a gépét, megnézi az e-mailjeit (0 olvasatlan üzenet), megnézi a blogbejegyzéseit (0 megjegyzés). Felteszi a költői kérdést: "Netfüggő vagyok, vagy csak a többi ember nem gépez mert meleg van és egy működő számítógép melegíti és büdösíti a levegőt? Vagy elmentek nyaralni, és nyalogatják a jégkrémeket. Törölte magát myvipről, mert a volt fiúja öngyilkossággal fenyegetőzött. Lehet nem jól tette, mert ott legalább tudott beszélgetni a klubokban. Így hát szegény kicsi medve "megszűnt felhasználó" lett. Medve festeni akar, de a rajztömb a szekrény tetején van (medve nem éri fel a kis 160 centijével). Majd később behoz egy konyhaszéket, és leveszi azokat a rajztömböket anélkül, hogy mappák és papírok esnének a fejére. Kicsi medve nem érez lelkifurdalást. Ha elkezdesz egy párkapcsolatot, akkor nem az a célod, hogy azonnal lefektesd a másikat. Vagy ha igen, akkor nem fog menni. Az udvarlás, ismerkedés alatt meg kell kérdezned, mivel tölti a szabadidejét. Abból megtudhatod, hogy otthon ülős, vagy bulizós típus. Kérdezz rá a szüleire. Ha otthon baj, veszekedés van, akkor a partner ejti a témát, zavarba jön. Nem mondja meg kik a szülei. Sokat kell vele beszélgetned, hogy ellenőrizd, tényleg hozzád való-e? Kérdezd meg, mi a hobbija. Az sokmindent elárul. A legfontsabb: kérdezd meg, komolyan járni akar-e veled, vagy időt kér? Na, ez nlálunk mind elmaradt. Nem is csoda hogy szétszakadtunk. Kérlek téged, ne az legyen a partnered, aki azt a zenét szereti, mint te. Menj egy kicsit messzebbre. Különben nem fog menni.
Nekem jó így, a párkapcsolatban élnék akkor nem tudnék verseket írni és festeni/rajzolni. Nekem ezért kell élnem. Szépen lassan elmaradnak mellőlem az emberek, de nem zavar. Jó így. Mindig letolnak, semmi se jó nekik, ha valami rossz, akkor rám fogják hogy én rontottam el. A legkisebb ürüggyel nekem esnek, mint a kiéhezett vadállatok. Összehasonlítanak saját magukkal, és kihozzák azt a végeredményt, hogy sokkal rosszabb vagyok náluk. Ez igaz is, csak néha gondolj rá, vajon miért. Mindent elrontok, nem csinálok értetek semmit, nem vagyok jó semmire. Ezt akarjátok velem elhitetni. Még szerencse hogy nem láthattok a fejembe, különben jól pofára esnétek hogy több vagyok nálatok. Ezt most nem részletezem.
A lényeg hogy talpra álltam minden szarból. Kimásztam a legmélyeb gödörből. Most is ki fogok, nyugi.

értem...

2 napig voltunk együtt. Nem tudtuk egymást megismerni. Túl gyors volt. Ez okozta a vesztét. Ha több időt kapok, megmondom hogy ne kezdjük el, mert én az irodalomnak élek, senki másnak. Szóval elszakítottam amit ő megkötött, erre jön egy levél hogy öngyilkos lesz. Nem ijedek meg a fenyegetésektől, annál azért keményebb vagyok. Na, mi lesz a következő? Egyre gyorsabban haladunk. Három nap múlva kések potyognak az égből. Öt nap múlva vérfolyó önti el a városunkat. Egy hét múlva elszenesedett csontvázak táncolnak a pincében. Mi lesz itt még... Jobb lenne ha eltűnnék a netről. De olyat nem csinálok, nem vagyok félős kislány.

kólás tekercs

Magyarországon nem lehet kapni, egy nagy műanyag dobozban van, kólaízű, nagyon vékony rúdból van feltekerve, mint egy csigaház. Ez az én kólás tekercsem, amiből naponta kettőt-hármat meg is eszem. Tök finom. :) Kérdezte anyu tegnap, hogy "van még abban a bödönben?" Van még, elég sok van benne, nem leet azt csak úgy eltüntetni. :))
Az érettségi után visszaadtam neki a könyveit, amiket kölcsönadott. Egy héttel később anyu benyitott a szobámba, kezében az egyik törikönyve, kinyitotta, mi volt benne? Egy vicckönyv. :D Jó kis könyvjelző. A törikönyv az önkormányzatok működésénél volt nyitva, egy "Rendőr viccek" könyvecskével jelöltem meg hol tartok. Hát igen, olyan fárasztó a tanulás... xD
Még a ballagás előtt történt amit most mesélek. Éppen takarítottunk anyuval, mikor előkerült egy karton zacskó, benne mindenfélék: édességek, ruhák, írószerek... szóval úgy mindent beletettem, ami nem fért be a polcokra. Ezeket akartam elpakolni, ruhákat a szekrénybe, kajákat a konyhába, minden egyebet a polcra. A szatyor alján ott hevert egy üres sörösdoboz. xD Mikor elővettem, majdnem szétesett a fejem a röhögéstől. :)) Anyu persze minden volt, mérges, megbotránkozott, felháborodott, de... nem tudott szóhoz jutni, annyira röhögtem (szerencsémre). :D Emlékeztem is, mikor több sört vettem mint amennyit bevallottam volna. Az üres sörösdobozokat nem akartam kidobni, mert azt anyu észrevette volna. Ezért egy teli szatyor aljára tettem a dugisöröket. Kettőt ki is dobtam később, nem tudtam hogy van ott egy régebbi is. :))
Hogy visszatérjek a címhez, megmutatom mennyire nem kólás tekercs az élet errefelé. Nem hagynak aludni (éjjel kifutkoznak, hangos beszéd, hangos tévé), szóval elég szarul vagyok. Rémálmaim is vannak, nem tudom meddig lehet bírni ezt az alváshiányos állapotot. Remélem csak minden második éjjelem lesz ilyen. Tök homályosan látok, nehezebben mozgok... de majd helyre jövök. Majd. :))

Kinek írjak, ha senki nem kíváncsi rá(m)?

Eddig is azt írtam, nem értem mi történik. Most változtatok, azt mondom: nem értem mi történik VELEM. Az emlékeim egyre halványulnak. Már alig emlékszem a történtekre, mintha valamikor évekkel ezelőtt éltem volna át ezeket. Remélem érted mit írok. El tudnám mondani a részleteket, de nem tudom beleélni magam. Teljesen közömbös, mintha nem is az én emlékem lenne. Jobb is így. Mami nagyon aranyos, most vele akarok foglalkozni. Olyan vicces beszólásai vannak, hogy ezeket írni kéne. Még hat év múlva is röhöghetnék a poénokon. Ha a rossz emlékeim teljesen elmúlnának, még jól is érezném magam. De néha váratlanul törtnek elő bennem képek, mintha új emlékek lennének. Nagy erő és félelem van ezekben a jelenetekben. Nem törődöm vele, összeszedem magam, és próbálom menteni a bőröm. Olyan nagyon nincs is miért. Lehet, nehezen olvasod amit írtam, mert konkrét dolgokat nem említek. De gondolom észervetted, hogy teljesen hiteles amit mondok. Veled is biztos történt valami rossz, akkor beleélheted magad a szövegbe. Akkor igazán érted amit írok. Csakhogy fogalmam sincs kinek írok. Olvassa-e valaki? Talán egy megjegyzést biztos végig olvas egy ismerős vagy ismeretlen. Talán a blogok között egy ismeretlen érdeklődő figyeli, miket teszek ide ki. Csak nem a láthatatlan embernek írok? (önirónikus vigyor) Van-e értelme fejleszteni ezt a blogot, vagy fogjam és töröljem? (nyugi, nem fogom) Egyetlen blogom az én igazi barátom. Megőrzi amit mondok, mindig meghallgat, mindig van rám ideje, annyi, amennyit csak akarok. Mindig kíváncsi, mit érzek, hogy töltöttem a napot... De hát ő csak egy blog. Te nem vagy rám kíváncsi, ő igen. Már türelmetlenül várja a következő bejegyzést. :D

Mi van itt????????????

Minden nap történik velem valami. Valami rossz. Valami durva. Valami, amit nem akarok. Mire jó ez a túlzott büntetés? "Istenem mondd miért kínzol, de remélem hogy élvezed!" Nem fogok itt közhelyeket pazarolni, dühös vagyok, egyre dühösebb. Nem tűröm hogy boxzsáknak nézzenek és megfogdozzanak mások szeme láttára. Ha akarsz tőlem valamit, akkor légyszi előtte kérdezz meg, ne utána. És ne jelents ki dolgokat, amíg nem mondtam rá igent. Legalább mamám itt van. Ez is valami. Majd segítek rá vigyázni, beszélgetek vele, és talán akkor minden más bajt elfelejtek. Holnaptól sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Összeszedem magam, voltam már sokkal nagyobb bajban, mégis kimásztam. EGYEDÜL!!!!!

kicsi medve

Kis medve most valahogy nagyon túllőtt a célon. Mindegy, medve, aki félig ártatlan, megpróbálja elfelejteni a történteket. Nem érti, miért fordul a rosszról még rosszabbra az élete. Ráadásul egy fél nap alatt. Becsületét, nőiességét, ártatlanságát lehúzta a vécén. Most már csak az maradt, hogy szegény medvénk próbálja viccesen felfogni a történteket. Felvesz majd egy "büszke vagyok magamra, nagy a pofám" féle szerepet. Medvémet már nem érdekli semmi, már nem akar küzdeni, nincs miért. Még emlékszik egy vastag hídra, a híd két oldalán zöld fűre, messze esik az eső, hallja ahogy dörög az ég, medve mégsem fél. A híd alatt biztonságban van. Nagyon fáj neki, már tizsta sebhely, de nem medvémet bántották. Medve bántotta saját magát. És nem érti. A mai napig nem érti hogy lehet egy aranyos maciból fél nap alatt egy menekülésre kényszerülő medve, aki még a saját lelkiismeretétől is fél. Talán attól a legjobban. Most az kérdezi tőlem: Minek kell hátba szúrni egy olyan medvét, aki már amúgyis (erkölcsi) halott???