Eddig is azt írtam, nem értem mi történik. Most változtatok, azt mondom: nem értem mi történik VELEM. Az emlékeim egyre halványulnak. Már alig emlékszem a történtekre, mintha valamikor évekkel ezelőtt éltem volna át ezeket. Remélem érted mit írok. El tudnám mondani a részleteket, de nem tudom beleélni magam. Teljesen közömbös, mintha nem is az én emlékem lenne. Jobb is így. Mami nagyon aranyos, most vele akarok foglalkozni. Olyan vicces beszólásai vannak, hogy ezeket írni kéne. Még hat év múlva is röhöghetnék a poénokon. Ha a rossz emlékeim teljesen elmúlnának, még jól is érezném magam. De néha váratlanul törtnek elő bennem képek, mintha új emlékek lennének. Nagy erő és félelem van ezekben a jelenetekben. Nem törődöm vele, összeszedem magam, és próbálom menteni a bőröm. Olyan nagyon nincs is miért. Lehet, nehezen olvasod amit írtam, mert konkrét dolgokat nem említek. De gondolom észervetted, hogy teljesen hiteles amit mondok. Veled is biztos történt valami rossz, akkor beleélheted magad a szövegbe. Akkor igazán érted amit írok. Csakhogy fogalmam sincs kinek írok. Olvassa-e valaki? Talán egy megjegyzést biztos végig olvas egy ismerős vagy ismeretlen. Talán a blogok között egy ismeretlen érdeklődő figyeli, miket teszek ide ki. Csak nem a láthatatlan embernek írok? (önirónikus vigyor) Van-e értelme fejleszteni ezt a blogot, vagy fogjam és töröljem? (nyugi, nem fogom) Egyetlen blogom az én igazi barátom. Megőrzi amit mondok, mindig meghallgat, mindig van rám ideje, annyi, amennyit csak akarok. Mindig kíváncsi, mit érzek, hogy töltöttem a napot... De hát ő csak egy blog. Te nem vagy rám kíváncsi, ő igen. Már türelmetlenül várja a következő bejegyzést. :D
Én olvaslak, és igenis érdekel, amit írsz. Kitartás! :))
VálaszTörlésKöszi. :) Most már tudom, nem a falnak írok. :)) Csak ezekből a szövegekből lehet követni, mi történik velem. Legalább egyvalakit érdekel. :D
VálaszTörlés