áll a bál

Na itthon aztán áll a bál. Nem törődöm vele. Végre kezd rendeződni a magánéletem. Ami enyém, az az enyém, ami nem enyém, azért nembánkódom. Élem az életem, hol vidáman, hol nyakig érő szarban. Körülöttem dühöngenek, el kell viselnem, nem érdekel. Majd jobb lesz. Csak minden másnapom borzalom.