Vagy mégsem jó így?

Eléggé unalmas napom volt. Pedig én nem szoktam unatkozni. Talán nem is ez a legjobb szó. Egyszerűen csak nem volt kedvem semmihez. Délelőtt nagyon meleg volt. Azt hittem már felolvad a kólás tekercs, és kóla lesz belőle. Egész nap az ágyban feküdtem, mérges voltam mindenért, ami csak ebben a lakásban történik. Sikerült levennem a rajztömböt anélkül hogy leestem volna a székről. És én se döntöttem le semmit. Csak ez történt egész nap. Most aztán tényleg szarul éreztem magam. Remélem többet ilyen napom nem lesz. Nincs sok értelme a gépet bekapcsolni. Nincs suli, nem kell semminek se utánanézni. Játszani meg nem akarok, azzal sok idő elmegy. Nem tudom mit akarok. Az érettségi előtt három héttel, péntek este egymagamban "buliztam". Besötétítettem a szobámban, ittam sört, előtte nap töltöttem le zenét, amit aztán a "buliban" hallgattam. A világítást egy fenyőfa formájú karácsonyi asztali dísszel oldottam meg. Többféle színt váltogat, miközben világít. Egyedül is nagyon jól éreztem magam. Akkor elképzeltem, milyen jó lesz nekem a banketten. Csak éljem túl az érettségit. Hát túléltem. Most mégis hiányzik valami. A szóbeli előtt még tele voltam tervekkel, hogy majd az érettségi után ezt csinálom, meg azt csinálom, most nem mert tanulnom kell. De ha majd meglesz a kemény papír, akkor végre szabad leszek, azt csinálok amit akarok. Hát meg is lett. Sikerült. És most? Nem érdekel semmi, csak zenét hallgatok, vagy itt ülök és ide írok, de nem tudom van-e értelme. Az írásbeli után visszaadtam/eltettem azokat a könyveket, papírokat, amiből aznap éppen érettségiztem. Ennek jelképes értelme is volt, hogy sikerült és megszabadulhatok tőle. De a szóbeli után legalább egy hétbe telt, mire rászántam magam hogy összeszedjem a felkészülős papírjaimat. Valahogy ez sem érdekelt. Néhány veszekedés, aztán jött a fiú ügy, és most itt vagyok. Nem baj, egyszer én is elfogyok mint az a kólás tekercs, amit minden nap lelkesen fogyasztok. Arra gondoltam, talán megint "bulizatnék" egymagamban. Lehet hülyén hangzik, mégis olyankor érzem magam a legjobban. Zene, sör, sötét van... ez egy picit feldob. Mert olyankor elfelejtem minden bajomat. Ha esetleg valakinek nem tetszik amit írok, azt üzenem neki: Demokrácia van. Nem baj, ha az ember gyereke arra használja a blogját, hogy kedvére kinyavalyogja magát.
Lehetne végre szürke az ég. Kicsi medve még egész jól állja a sarat. De meddig?