2009. október 10., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
A hantot a fű, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon.
Liebe mich dann, wenn ich es am wenigsten verdient habe, denn dann brauche ich es am meisten.
"Bezárkózom belülre, az elmém titkos zugába."
Weine nicht um mich!
"Mikor ti rég boldogok lesztek, én rég nem, én nem is emlékeztek rá hogy értetek éltem."
