Fazekaskorong

A következő történetet viccnek szánom. A jelenet elég humoros. :D Tavaly, év vége felé történt amit most mesélek. Volt a termünkben egy pörgethető fa korog, aminek kb. 60 cm volt az átmérője, és két ujjnyi vastagságú volt. A korong szeptember óta kallódott a termünkben, azóta sokmindent csináltak vele. Összefirkálták, ráültek, úgy forogtak rajta, rááltak, sőt haverom még a tanári székre is odatette. tanár úr is ráült egy kis pörgésre... :D Kár hogy azt én nem láttam, nem velünk volt órája. Az osztálytársaim felvették azt a pimasz szokást, hogy minden vacakot a padomra tesznek. Két éve már a földhöz vágtam egy esernyőt, a tulajdonosa legnagyobb felháborodására. Tavaly a fazekaskorong volt a padom állandó vendége. Egy júniusi reggelen beléptem a terembe, a padomhoz mentem és rátettem a táskámat. Ahogy megláttam a korongot, egyből elborult az agyam. Láttam magam előtt ahogy földhöz vágom a fa korongot. Egy másodpercnyi időm nem volt gondolkodni, egyből megtettem. Nem szándékosan, csak ösztönösen. Talán a hirtelen elképzelt jelenetről hittem azt hogy valóság. De mindegy, a korong enyhén jobbra repült a föld felé. Egy hangos csattanást hallott mindenki. a fiúk hátul kártyáztak, volt közülük egy az alsóbb évfolyamból. Ők mind hátranéztek. :D Aztán a következő másodpercben lábujjhegyre áltam, hogy kilássak az iskolatáskám mögül. Csak egy pillanatra láttam, hogy a korong két darabban van. XD Egy lány, aki a szekrényben keresgélt, megkérdezte: "Violetta, engem akartál megdobni?" Csak egy halk nemet tudtam kinyögni. Engem jobban meglepett a tettem mint bármelyik másik osztálytársamat. Egy másik lány megkérdezte, miért törtem össze a fazekaskorongot. De csak azt tudtam mondani amit előtte évben az esernyőnél: "Mert a padomon volt." Odajött egy fiú, és felemelte a törött korongot. Három darabban volt, mert az alapjáról is lejött a gumi. De azt még vissza lehetett tenni. "Nem vagy normális!" -mondta nekem. Én meg mit tehettem mást, egyetértettem vele. :D
Aztán arra gondoltam, jobb lesz ha eltűnök a teremből, és nem jövök vissza becsengetésig. Az emeletre mentem, a maradék időt a tanári melletti lépcsőn töltöttem. Az volt az egyetlen csendes hely, és én iszonyúan féltem az osztálytársaimtól. Ha visszamegyek közéjül, megölnek. Erre gondoltam. Lassan becsengettek, én lementem. A fizikaóra elmaradt, de én ezt nem tudtam, még a többiek sem. Bementem a termünkbe, az osztályfőnök megkérdezte, hogy én voltam-e. Nem válaszoltam, csak a fejemet ráztam. Azt gondoltam megúszom. Mivel lyukas óra következett, mászkálni kezdtem a folyosón. Egyszer csak hallom, hogy az ofőm néhány otársammal beszélget. Hallottam a nevemet, ebből tudtam hogy beárultak. Kérdezte az ofő, hogy hol vagyok, mire a többiek megmondták hogy valahol a folyosón mászkálok. Sajnos túl közel voltam hozzájuk, és megláttak. Odamentem a fizika terem elé és odaálltam a lányok közé mintha beszélgetnek velük. Jött az ofő, én meg mosolyogva hallgattam a letolást. Igazából azért volt mérges mert letagadtam, és nem azért mert megtettem. Jogos, jogos. Egy pillanatra megpróbáltam bűnbánó pofit vágni a tanár úr kérésére. Aztán ismét mosolyogtam ami röhögést váltott ki a lányokból. Belőlem is. Hát igen, őszinte ember voltam, a bűnbánó tekintet hamar mosollyá alakult.
Aztán kicsengettek, szünetben az otársaim igencsak poénos kedvükben voltak. Szerencsémre. Tettemet viccnek vették, és sokat kérdezgettek:"hogy tudtad eltörni?" Hát igen a 38 kilóm... :D Milyen fából lehet ez, hogy még a Violetta is eltudta törni?", "Ejnye Violetta, vaddisznó!" XDDD Meg még nem tudom mit akart otársam, a fizikazseni kiszámolni, mert mondta, hogy tudnia kellene, mekkora erővel dobtam el. :) Szóval senki se volt mérges, így utólag az egész egy jó poén. :D
Aztóa kidobtam az ablakon néhány dolgot, ami a padomon landolt. Sajnos csak a földszinten volt a termünk. De miket vágtam ki az ablakon? Mi is volt? Egy JóReggelt-es papír, egy kicsi nejlonzacsó tele szeméttel, egy műanyag vállfa, néhány papír hirdetés és egy táblai filctoll. :DD Kösz, hogy velem együtt röhögtél. :) Azóta a korongot megragasztotta az osztályfőnök, de nem tette vissza az osztályba. (Szerencséjére, mert ahogy az otársaimat ismerem, megint összetörették volna velem.) :D