Lopások 8. osztályban (rájöttem ki volt a tettes)

Öt évvel ezelőtt, tavasszal, a nyolcadikos ballagásunk előtt nem sokkal kifosztották az osztályunkat. A tettes ráérős és magabiztos volt, nem ugyanazon a napon lopta el a dolgokat. Különböző tárgyak tűntek el, mint pl.: cipő, sapka, CD. Nálunk az általános iskolában kötelező volt a váltócipő használata. Délelőtt papucsban voltunk, addig az utcai cipőnket a folyosón a fogas alatti szekrényben tároltuk. Egy közönséges hétköznap, osztályfőnöki órán tanárnő bejelentette, hogy egy otársamnak ellopták a tízezer fornitos cipőjét. Még rögtön aznap, hogy elhozta. Felmerünt a kérdés: Az osztályunkból való a tettes??? Én biztos voltam benne, hogy igen. De akkor még fogalmam se volt, hogy ki az. Hallottam, hogy egy otársam felvetette (nevezzük mondjuk Gergőnek), biztos egy cigánygyerek kifigyelte és ellopta. Erre megmondtam az egész osztály füle hallatára, hogy nincs az a cigánygyerek, aki egyből kifigyel és ellop egy cipőt. Mondtam otthon anyunak, biztos vagyok benne, hogy az osztályunkból való a tettes, de minden otársam tiltakozik. A válasz megdöbbentő volt: "A tettesnek érdeke, hogy elhitesse a többivel, biztos kívülálló gyerek lopott." Anyunak igaza volt! Nemsokkal később tudtam meg a többi lopást. Barátnőmmel együtt törtük a fejünket (nevezzük mondjuk Tamarának). Még év elejéről eszembe jutott egy jelenet, mikor megláttam Gergőt ahogy a pad alatt számol egy elég vastag köteg pénzt. Biztos nem a szülei adtak neki ekkora összeget, hiszen a sulinkban olyan rossz a közbiztonság, hogy még a menzapénzt is féltünk behozni. Anyu nem akarta hogy nyomozzak, mert félt hogy bántanak. De én nem féltem, nem vittem magammal semmi értékeset, és meg tudom magam védeni.
Rájöttünk, hogy mindenki, akit meglotak, Gergő körül ült. Gergő megúszta, pedig az összes lopás az ő helye körül történt. Még a saját padtársától is ellopták a cipőjét. Ez nem volt logikus, hiszen Gergő volt az osztályban a leggazdagabb gyerek. Az a fiú, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták, Gergő esküdt ellensége volt. Már egész kiskoruk óta nem bírták egymást, többször is verekedtek. Nyolcadik év végén biztonságos a lopás, hiszen ha lebukik valaki, akkor sem tudják már nagyon megbüntetni, nem lehet kiközösíteni, mert amúgy is elballagunk. Ezért volt Gergő olyan magabiztos. Nekem csak egy radírom tűnt el, és Gergőnek pont lett egy ugyanolyan. Tamara azonban az osztály nyomására többször is ellenkezett velem. Mindenki ezt mondta: "Nem az osztályunkból volt. Kiről feltételeznéd?" Azóta volt több osztályfőnöki óra, ahol igyekeztem meggyőzni az ofőt és atöbbieket arról, hogy igenis a mi közösségünkből kerül ki a tolvaj. Nem értettem hogy lehetnek ilyen hülyék. Lassan, nem egyszerre, részleteiben kifosztják az osztályt, és egy kivülálló a tettes? Egy külsős nem is tudja, milyen értékek vannak a teremben. A CD-t a lány táskájából lopták ki. Egy idegen meg nem mondja, hogy ott hátul abban a piros táskában egy CD van. A leghangosabban Gergő tiltakozott, mindenáron el akarta nyomni a véleményemet. Ez gyanús volt, hiszen akitől nem loptak, nem mindegy neki, hogy kivülálló a tettes vagy sem? Inkább örülnie kellett volna, hogy nyomozok, nem pedig ijedten tiltakozni. Ezzel elárulta magát. Szóltam az osztályfőnöknek, hogy legközelebb ha eltűnik valami, kutassa át a táskákat. Ehhez joga van a tanárnak, ha lopás történik. Egy másik iskolában meglett a tettes, mert a táskájában minden eltűnt tárgyat megtaláltak. De tanárnő azt válaszolta, nem kutatja át, mert az kellemetlen. Hoppá! Kinek kellemetlen? Hát a tettesnek. Ez a megjegyzés felháborított, tudtam, hogy csak magamra számíthatok. Biztos voltam, benne, hogy Gergő volt a tolvaj, mert csak fiúknak tűnt el a ruhája. Gergő együtt töltötte a délelőttött a fiúkkal, jól tudta, kinek hány órája van, mikor megy ebédelni. Drága cipőt lányoktól nem tudott volna lopni, mert ránk nem volt jellemző a drága cipő, és Gergő nem ismerte annyira a lányok szokásait, mint a fiúkéit.
A döntő bizonyíték egy beszélgetés volt. Pont ott ültem, ahol Gergő beszélgetett a fiúval, akinek a tízezer forintos cipőjét ellopták. Ő egy baseballütőt mutogatott Gergőnek. Meghallottam, hogy Gergő rá akarja beszélni a fiút, hogy a hittantanára lopta el a cipőjét. Ettől kettéállt a fülem! Egy hitoktató, aki a kereszténységet hirdeti, mikor lopna? Hát soha. És Gergő miért beszélt hirtelen a lopásról, mikor az már hetekkel korábban történt? Előjött a lelkiismerete, félt hogy lebukik, ezért hirtelen ráfogta az első személyre, aki eszébe jutott. Gyanúsan viselkedett, végig zavarban volt, mint akinek magyarázkodnia kell. Nem viccből mondta, hogy a tanára lopta meg. Rá akarta beszélni, hogya baseball ütőjével kérje vissza a cipőjét. Tamara közben belátta hogy igazam van. Próbáltuk terjeszteni, hogy mire jutottunk, de nem nagyon hittek nekünk. Továbbra is tagadták, hogy az osztályból van a tettes, de Gergő neve hallatán azért elbizonytalanodtak. Szóltam az ofőnek, elmondtam neki mire jutottam. Ő erre mérgesen rámförmedt, hogy nem mondhatok nevet. Aztán kinyögte, hogy szerinte is Gergő volt. De mérges lett mert a Tamarának is mondtam hogy Gergő volt. Az ofő nem intézkedett semmit, mégis büszke vagyok magamra hogy megoldottam a rejtélyt. Tudtam, nincs elég erőm ahhoz, hogy közvetlenül bizonyítsam az állításomat. Tanári segítség kellett volna, de azt nem kaptam meg.
A sok lopás miatt iskolánk összes folyosójára rejtett kamerákat szereltek fel. Nemcsak miattunk, a fogasokról kabátok tucatjai tűntek el, amit az iskolának ki kellett fizetni. A tanárok a lopósok mellett álltak. "Ha nincs rá pénze szegény gyereknek, hát ellopja." Mindig mondták nekünk, hogy semmi értékeset ne hozzunk az iskolába. De akinek tanszerei tűntek el, azt sem fizették ki, megpróbálták bizonyítani, hogy a gyerek hanyag volt és elvesztette. Mindig a tolvajokat védték az áldozatokkal szemben. Nagy hiba volt. A rejtett kamerák sokat segítenek a tulajdon védelmében. De nem minden iskola engedheti meg magának, hogy százezrekért kamerákat szereljenek be az épületbe.