félálomban, félig unalmasan (vagy kedvtelenül?)

Kaptunk 2 hét szünetet az iskolában, és 2 teljes nyelvvizsga feladatsort a szünetre. Szerintem bőven elég lett volna 1 hét is, jövő hétfőn és szerdán igazán mehettünk volna. Mondjuk tanárnőnek nem lett volna valami kellemes estig ott ülni az iskolában. Érdekes, a többiek pont fordítva gondolják, nem mindenki szeret oda járni, sőt van aki nagyon nem. Azt meg utálom ha valaki nyalizós, attól a gyomrom-belem kifordul. Most szombaton az iskolákban mindenhol tanítás van. Mekkora hülyeség! Mikor még fiatalabb voltam, simán megadták a 2 hetet téli szünetnek, sőt még többet is. Gimnáziumi éveim alatt már 1 hetes (!) téli szünet is volt. Régebben még volt hogy 7-én vagy 8-án kellett visszamenni januárban, vagy karácsony előtt volt sok szünetnap. Most meg alig van szünet. De ez már nem az én bajom. Egyéves "szabadságomat" töltöm, és azon töröm a fejem hogyan tovább?! Ha véget ér a tanfolyam (márciusban), akkor visszajutok ugyanoda, ahonnan kezdtem szeptemberben. Na ezt próbálom kikerülni. Nem tudom miért, de megmagyarázhatatlan rossz érzésem van. Vagyis tudom miért, csak nem írhatom le.
Hirtelen lelassult az idő, mintha erőszakkal akarná eltolni a közelgő karácsonyt. Kár, hogy már nem vagyok gyerek, mert akkor aztán szép karácsonyok voltak. Mostanában sokat esik errefelé a hó. Valami csodával határos módon nem félek attól, hogy elesek a jégen. Mintha már semmitől se félnék, ez elég ijesztő. Olyan egykedvű vagyok, lehet ezért nem akar telni az idő. Érdekes módon mindenki pont most veszett össze velem. Akikről azt hittem, szeretnek, kiderült hogy csak unalomból beszélgettek velem, rokonok, akik nem törődnek velem, barátok, akik már a nevem is elfelejtették. Valahogy mindenkinek fontosabb dolga van. Engem meg már rég nem zavar, elvagyok itt félálomban, félig unatkozom, és csak fekszem egész nap vagy bámulom a hóesést. Nem tudom miért, de néha még az én szívembe is belefér egy kis vidámság meg egy kis nyugalom. Ez nagy szó, mert nekem nincs is szívem.