Hát én már nem tudom mi történik velem. Ha tudnám, akkor nem ez lenne a bejegyzés címe. Nagyon valószínű, hogy elárultak engem. Azt sejtem kik, csak azt nem értem miért. Talán azt hitték, olyan kis hülye vagyok és úgyse veszem észre? Én mindig őszinte voltam, és jól rá is csesztem. Nem szabad őszintének lenni, család, barátok előtt meg főleg nem. Nem olyan időket élünk már. Utálok hazudozni, úgy látszik mégis rá leszek kényszerülve. Már az iskolában is azt hitték, hogy csak játszom magam és színészkedek egész délelőtt. Ez csak a fiúk agyszüleménye volt, mégis jól rámászott a tanárokra. Szerintem inkább becsültek volna meg, mennyivel jobb egy titkolózós, hazudozós gyerek? Na mindegy, ha valaki őszinte, akkor abból hatalmas veszekedés lesz. Ha valaki még pletykás is (én nem vagyok), abból meg még nagyobb, örökké tartós veszekedés van. Ezért azt üzenem: Fogd be a szád, és... izé... homályosítsd el a valóságot azért hogy megvédhesd magad. Különben olyan elcseszett életed lesz, hogy még az ördögök is érted sírnak majd. Vállald fel büszkén a hibáidat. Ha mások szóba hozzák, úgy meséld el, mint valami vicces történetet, és ne jöjj zavarba. Az a fontos, hogy megmutasd, itt vagy és már rég túltetted magad rajta. Ne rágódj magadban, mert csak elkeseríted saját magat, és félni fogsz hogy esetleg mindent elrontottál. Akkor fogsz zavarba jönni és a valóságban is minden elszúrni. Ezért csak vicces hülyeségként emlékezz minden dologra, amit elszúrtál, életed minden baklövésére és ciki helyzetére!!! Ha mások is látják, hogy túlvagy rajta, értékelni fogják, hidd el. De ha azt látják hogy befordultál és a történteken rágod magad, akkor úgy néznek rád mint egy szerencsétlen balfékre.
Ennyi volt mára a "szentbeszéd", remélem tanultál belőle és betartod!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése