Valahogy elintézem hogy ne mondjak egy szót se. Talán némának kéne lennem. Mert addig oké, hogy önfegyelem, de egyszer úgyis elszólom magam. Mindig félreértenek, hátsó szándékot keresnek a legártatlanabb mondataimban. Rám üvöltenek, hogy én ne mondjak semmit, mikor már órák óta meg se szólaltam. Én nagyon szívesen befogom a pofámat, de akkor szerintem te fogsz rosszul járni, mert nem hallod majd a segélykiáltásomat se.
Sokmindenre meg fog tanítani a regényem. Pl.: ami neked egy elejtett rossz szó, az másnak kés a szívébe. Mondjuk az enyémbe. Ok nélkül nem kell velem utálatoskodni. Mert akkor bosszúból közömbös leszek. -.-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kis Medvebocsom!
VálaszTörlésNem szeretem, ha lehangolt vagy!
Tessék összeszedni MAGAD!
Erős vagy!!!!
Sose fogd be a szád..... mond ki amit szeretnél!
Most én is azt tettem (talán életben először), remélem az illető ( aki valamikor közel állt hozzám), nem bánt többé (hozzá teszem, hogy tök igázságtalanul, mert én sose bántottam, sőt!)
Ilyen az élet... azt bántják aki hagyja magát, aki jó alany rá, mert van van szíve!
Vigyázz a szívedre! Csók, Kati
Csak az a baj hogy nagyon nehezen felejtek. Nem vagyok erős sajnos, soha nem voltam az. Amit akarok kimondom, de csak itt a blogomban. :))
VálaszTörlésMedve puszilja Katit! :)
Dehogynem! Erős vagy te, csak össze kell szedned magad!
VálaszTörlésMost tényleg erősnek kell lenem. Majd a nyaralás alatt talán összeszedem magam.
VálaszTörlés