unott medve

Kicsi medvének nem volt rossz kedve. Ma egész jól elvolt. Nem is nagyon tudok ide mit írni. Elég fura. ha szarul érzem magam, akkor dől belőlem a szó, de ha nincs semmi rossz, akkor nehéz bármi értelmeset is leírni. Most végre én is nyugodtan hátradőlhetek.
Hétfőn elmegyek ecsetet venni, mert csak 2 van. Mikor még picike medvebocs voltam, akkor az erkélyre ültettek ki, nehogy összefestékezzem a lakást. Egyből megjelentek a kékszínű pöttyök az erkély frissen festett fehér falán (persze nem szándékosan, csak leráztam a vizet az ecsetről és akkor lett olyan a fal). Vagy néha a konyhába ültem ki (a konyhaasztalt beborították újságpapírral). Azóta már tudok a szobámban is festeni. Egyszer be is küldtem egy képet, kaptam érte oklevelet. Most nem dicsekedni akartam, csak meg akarom mutatni, hogy a medve, aki semmihez se ért, mégis fel tud valamit mutatni. Nem voltam jó tanuló, ezért úgy néztek rám mint egy holdról iderepült csodabogárra. Csak az számított, hányast kapok. Na tessék, az iskolában nem, de az életben megbuktam.