Mivel tiszteletben tartom a szerzői jogokat, ezért megemlítem, hogy a bejegyzés címe Liliom blogjából való.
A bejegyzés cenzúrázott változat, hogy senkit nem sértsek meg.
Éjjel nem alszom ( régi bejegyzéseim erről szólnak, nem is ragozom tovább), ha szerencsém van délelőtt elalszom. Aztán féktelen ordításra ébredek, vagy a tévé féktelen ordítására ébredek, de szörnyen álmos vagyok, a szemeimet is alig tudom kinyitni. Mozdulatlanul fekszem mire végre összeszedem magam és kikászálódok az ágyból. Mosakodás, felöltözés és délben már ott is állok a másik szoba ajtajában. Persze 7alvónak nevenek. Engem, aki egész éjjel semmit nem alszik!!! Hiába kérdezik meg 5-ször, nem kérek reggelit. Minek egyek, ha kb. fél óra múlva ebédelek? Csak egy jó erős kávét kérek. Napi 1x vagy 2x. Jól tönkrevágta az emésztésemet, de nem akarom érezni hogy álmos vagyok. Kávé után bevonulok a szobámba, de még mindig ott visszhangzik a fejemben a reggeli v. délelőtti v. előző nap esti ordítás. Vagy ideülök és gépezek, vagy mp3-at hallgatok. Ebédnél világosan megmondm miből mennyit kérek, de attól még 5-ször beleszólnak. Mindig egyedül eszem, mert ha 2 embernél több van a konyhában, akkor a helyhiány kellemetlen tüneteit érzékelem. Később vagy veszekedés, vagy csend, vagy zenét hallgatok, vagy itt ülök egyszóval nem valami változatos. Mióta 3-an vagyunk azóta napi 3 kiló szemetet viszek le. Az étel vagy a budiba, vagy a kukába megy. Vagy én eszem meg, minthivatásos házi disznó.
Egész délután extra hangerőn bömböl a tévé, még az én zsobámba is teljesen áthallatszik. Azért este írok ide is, mert már ők lefeküdtek. De amíg ébren vannak, 25-ször megzavarnak. Mindig kell valamit csinálnom, egy rohadt mondatot alig tudok leírni. Ez főleg a kora délutáni órákra jellemző. A tévé bömbölése alatt végig a szobámban vagyok, ilyenkor nem szívesen megyek át a szobámba. Nem nagyképűségből mondom, de én az igénytelen műsorokat nem vagyok hajlandó végignézni. Csak akkor lehetek kettesben anyuval, mikor eszünk, vagy mosogat, mert különben cirkuszközeli helyzet alakul ki.
Nehezen és unalmasan el is telik a délután. Sajnos sokszor van mit idegeskedni. A magánéletem, a "pasim",... Az egész napot a szobámba zárkózva töltöm. Aztán 11-től éjfélig nézem a tévét. Akkor azért eszem valamit. Aztán utána mp3 a fülbe, egész este zenét hallgatok. Mikor már nem tudok figyelni a dalszövegre, az az első jele hogy álmos vagyok. Sajnos akkor már világos van a szobámban. Délelőtt alvás, cirkusz, mikor mi...
Az a jó, ha van sör. :)) Egyedül akkor jól érzem magam. :D
Ui.:Bocs a gépelési hibákért, a bal kézfejem gépelés közben nem tudom miért, de teljesen merev, nem tudom az ujjaimat mozgatni. Így erről a kezemről csak egy ujjam használható. Még jó hogy a másik kezem legalább ép... :P
A bejegyzés cenzúrázott változat, hogy senkit nem sértsek meg.
Éjjel nem alszom ( régi bejegyzéseim erről szólnak, nem is ragozom tovább), ha szerencsém van délelőtt elalszom. Aztán féktelen ordításra ébredek, vagy a tévé féktelen ordítására ébredek, de szörnyen álmos vagyok, a szemeimet is alig tudom kinyitni. Mozdulatlanul fekszem mire végre összeszedem magam és kikászálódok az ágyból. Mosakodás, felöltözés és délben már ott is állok a másik szoba ajtajában. Persze 7alvónak nevenek. Engem, aki egész éjjel semmit nem alszik!!! Hiába kérdezik meg 5-ször, nem kérek reggelit. Minek egyek, ha kb. fél óra múlva ebédelek? Csak egy jó erős kávét kérek. Napi 1x vagy 2x. Jól tönkrevágta az emésztésemet, de nem akarom érezni hogy álmos vagyok. Kávé után bevonulok a szobámba, de még mindig ott visszhangzik a fejemben a reggeli v. délelőtti v. előző nap esti ordítás. Vagy ideülök és gépezek, vagy mp3-at hallgatok. Ebédnél világosan megmondm miből mennyit kérek, de attól még 5-ször beleszólnak. Mindig egyedül eszem, mert ha 2 embernél több van a konyhában, akkor a helyhiány kellemetlen tüneteit érzékelem. Később vagy veszekedés, vagy csend, vagy zenét hallgatok, vagy itt ülök egyszóval nem valami változatos. Mióta 3-an vagyunk azóta napi 3 kiló szemetet viszek le. Az étel vagy a budiba, vagy a kukába megy. Vagy én eszem meg, minthivatásos házi disznó.
Egész délután extra hangerőn bömböl a tévé, még az én zsobámba is teljesen áthallatszik. Azért este írok ide is, mert már ők lefeküdtek. De amíg ébren vannak, 25-ször megzavarnak. Mindig kell valamit csinálnom, egy rohadt mondatot alig tudok leírni. Ez főleg a kora délutáni órákra jellemző. A tévé bömbölése alatt végig a szobámban vagyok, ilyenkor nem szívesen megyek át a szobámba. Nem nagyképűségből mondom, de én az igénytelen műsorokat nem vagyok hajlandó végignézni. Csak akkor lehetek kettesben anyuval, mikor eszünk, vagy mosogat, mert különben cirkuszközeli helyzet alakul ki.
Nehezen és unalmasan el is telik a délután. Sajnos sokszor van mit idegeskedni. A magánéletem, a "pasim",... Az egész napot a szobámba zárkózva töltöm. Aztán 11-től éjfélig nézem a tévét. Akkor azért eszem valamit. Aztán utána mp3 a fülbe, egész este zenét hallgatok. Mikor már nem tudok figyelni a dalszövegre, az az első jele hogy álmos vagyok. Sajnos akkor már világos van a szobámban. Délelőtt alvás, cirkusz, mikor mi...
Az a jó, ha van sör. :)) Egyedül akkor jól érzem magam. :D
Ui.:Bocs a gépelési hibákért, a bal kézfejem gépelés közben nem tudom miért, de teljesen merev, nem tudom az ujjaimat mozgatni. Így erről a kezemről csak egy ujjam használható. Még jó hogy a másik kezem legalább ép... :P
és megemlítesz engem is a blogodban :))
VálaszTörlésmég jó :)) különben szellemi lopást követtem volna el :D am. nem csak azért :))
VálaszTörlés