Fekete felhő

Én örülök legjobban más boldogságának. Nekem fáj legjobban, ha egy barátom szomorú. Én aggódom legjobban, ha egy ismerősöm beteg. Nekem már mindegy, a saját életemet rég lehúztam a vécén. Nem tudtam befejezni a küldetésem. Engem nem ért meg senki, mintha most jöttem volna a vliágűrből. Egy ufót nem bámulnak meg annyira, mint engem. És nem tudom, mire irigykednek. Igazán nincs mire... Nagyon sok veszekedést hallottam már. Csak az a gond hogy én voltam az egyik kiabáló fél. Nem tudom miért nem ért meg senki. Vajon mit akarhatnak tőlem? Nem leszek aranyos kis mintagyerek, arról lekéstem. Nem voltam bájgúnár, nem voltam jó semmiben. Szerettem a zenét, mások szerint a tanulás rovására. Na és? Mi van akkor? másoknak úgy tűnik, egy idióta panaszos kis elkényeztetett liba vagyok feltűési viszketegséggel. Hát nem bánom, gondolj amit akarsz, csak azt üzenem, nem ismersz ahogy nem ismer engem senki sem. Annyi bajom van hogy belefulladok csak azért mert nem ért meg senki. De nem is várom el. Pont olyan mocskos ez a világ, ahogy a pesszimisták leírják. Ha bajban vagy, mindenki hátat fordít, még a legjobb barátod is. Csak magadra számíthatsz. Elcsépelt közhely, de sajnos mégis igaz. Fekete felhő van a házam fölött, ha elszáll akkor jót röhögök Liliom bejegyzésén vagy olvasom valaki levelét, vagy kivételesen minden rendbn itthon... de most vihafelhőket látok magam fölött.