nem vészes...

Jajj, tudod te, hogy féltem én tavaly ilyenkor? Féltem az érettségitől, féltem a ballagástól, legszívesebben átugrottam volna az egész negyedik tanévet. Néztem ahogy elballagnak a végzősök, és arra gondoltam, nem szívesen lennék a helyükben. Láttam az egyenruhában gyülekező érettségizőket, és próbáltam elhitetni magammal, hogy az még messze van. Az egész nyarat próbáltam kiélvezni, mint akinek a következő tanévben nem sok szabadideje lesz. Ahhoz képest egy kicsit lazán vettem a dolgokat a végén. Nem volt vészes az utolsó tanév, nem volt rosszabb mint az előző három. A ballagástól nem féltem, otthon is és a mamánál is csak mosolyogtam mindenkire, válaszoltam mindenre, ahhoz meg nem kell semmi más, csak egy kis türelem. És nem tudom megérteni azokat akik sírtak a ballagáson. Annyira azért nem volt szép ez a 4 év. Nem mondom hogy rossz volt, mert ... az túlzás, hogy szerettem ide járni, de ha mások lettek volna a körülmények, akkor tényleg jobb lett volna. Úgy összességében volt benne jó is. Az érettségitől valami "hiba" miatt nem féltem. Eleget féltem tőle három és fél évig. Most, közvetlenül előtte haláli nyugalommal mentem vizsgázni, mint akinek nem sok vesztenivalója van. A lényeg, hogy sikerültek az írásbelik. Most a szóbelire kellene tanulni, és nem ide írogatni. :D Na mindegy, szóval azt üzenem, hogy ne félj, mert nem vészes. Tényleg nem. :)