Mély gödör fenekén

Senki nem ír rám. A másodpercmutatónak adtam egy kis speedet, hadd járjon gyorsabban, de hát nem akar. Ő tudja...Gondoltam, majd minden rendben lesz, és boldogan kezdem az új tanévet, megváltozva, megerősödve, de tévedtem. Helyette a sír szélére löktek. Nem is igazán érdekel, de hát azt hittem, hiányozni fogok valakinek. Reméltem, hogy segít valaki, aki nem érdekember. Baromságokban hittem, most már rájöttem. És léptem egy nagyot, hopp... pont a gödörbe. Akkorát estem, hogy nem heverem ki, amíg élek. Már ha túlélem. Jól érzem itt lent magam. Fekszem, érzem, ahogy a gondolatok kiszállnak belőlem, és csak röhögök, ha az erős élet felém száll. Gúnyosan kiröhögök minden józan embert, utánuk küldöm az eszem, csak azzal a fránya lélekkel van a baj. :) Attól nem tudok megszabadulni, csak akkor, ha végre végleg elalszom. Érzem ahogy senki nem akar foglalkozni velem. Hallom az aggodalmas sikolyokat. Nagyon fáj, ahogy rám lapátolják a földet. és mégjobban fáj, hogy elfelejtenek. :(