haszonbarátok

Egyszer régen, még talán a gimi 10. vagy 11. osztályában hallottam egy mondatot: "A kedvessége csak máz, nem olyan ő valójában." Egy nagyon aranyos nénire mondták ezt, akit ismertem. Nem hittem el, ezért megfigyeltem a néni viselkedését, hátha találok olyan megnyilvánulást, ami igazolja az idézetet. És találtam. De ha nem szólnak észre sem veszem. Most hasonló a helyzet, egyszerre élt mellettem 2 példaképem is. Aztán őket is figyeltem, mint aki hibát keres bennük. Kíváncsi voltam, tényleg olyanok-e. Sajnos mindkét esetben csalódtam, de hatalmasat. Már nincs is példaképem. Haragszom nagyon mindkettőre, de mondjuk tökmindegy, ők nem olvassák a blogomat. Az egyik úgy bukott le, hogy haragjában egész férfiasan kezdett el beszélni. A másik cinikus és pofátlan kérdések sorozatát tette fel nekem. Azóta nincs példaképem. Rájöttem, hogy az emberek (főleg a nők) álarcokba bújnak és alattomosan vernek át másokat. A férfiakkal más a helyzet, ők nem alattomosan, hanem nyíltan gonoszak. Erőszakosak, de nyítan kimutatják mire mennek. Persze van kivétel. Gyűlölöm az embereket, és nem örülök annak a képességemnek hogy beléjük látok.