Futószalagon

Itt futok egy szalagon, nem is tudom mi ez, valami időbeszívó, lélekbeszippantó, testöregítő akármi ez. Nem leszek érzelgős, ne félj, valójában utálom az olyat. Csak egyszerűen magaról beszélek. Néha tele vagyok gyűlölettel, és akkor te vagy egy hatalmas bőrzsák, amibe nyugodtan döfködhetem a kést. Neked fájdalom, nekem jólesik. (kétszínű vigyor) Mert újabban csak erre jó az ember, hogy belevezessem a feszültségemet. Ha így történt, érezd megtiszteltetésnek. Nem mindenkibe szúrom bele a gúnyos és keserű pengémet. De én sem vagyok egy aszalt szívű jöttment. Igenis ideges vagyok!!! Jön ez a rohadt napsütés, jön a nyelvvizsga, jön a saját mániám, jön itt minden, csak vidámság nem.
Szerintem nagyon nem ismersz, ami persze kár, mert rengeteg humoros dolgot mesélhetnék neked. Megmutathantám a kedvenc zenéimet, megnézhetnéd a szerelmem fényképét... de te nem létezel. mert te csak a sötétkék égre mereszted üres szemeidet és vigyorogsz, mint egy kábszer-túladagolt fiatal, aki nem tudja éppen, merre jár a lelke kiszakadt darabja. Szeretnék hintázni, mint régen, mint általános iskolás koromban. Vagy mint tavaly, mikor egy tanárnőm meglátott és elcsodálkozott, mit keres egy középsuli negyedikes egy fahintán. Szembe fújna velem a büdös szél, de én elfújnám a dögszagát. Megszaggatná bőröm a hideg, de én csinálnék napsütő meleg kék eget a saját szívemből.
Szétszórnám az üres sörösdobozokat, hogy meglásd, mi vagy te. Írnék verset, de tollamon akadna a szó és a közhely, miközben a szavak egymással verekednek. Nincs pattogó rím, nincs hullámzó dallam, de sajnos csend sincs. Valami kellemetlen zörej miatt nem tudsz aludni. Mintha valaki beszélne hozzád a saját hangodon, és emlékeztetne hogy mindent elrontottál.
Legszebb betegség a magány, mert az csak nagyon ritkán terjed, és mesterséges körülmények között tenyészthető. Itt ez a sok vízcserélő berendezés, kötekednek, köpködnek, de van köztük aki megmutatja szülei fényképeit is. Van aki elmeséli álmait, de nincs senki aki le is rajzolja. És senki nem beszél a járhatatlan alagútról, amit saját hülyeség és emberi szűkagykorlát épített. Mi csak bankba futkozó, vagy benzines kannával rohangáló embereket látunk. De ők nem emberek. Mi sem vagyunk azok. Az egész fajunk csak egy halandó emlősállat. Remélem nem nézem végig, mikor kipusztul.