Elvarázsolt világ. Búbánatos!

Mindig mozgásban. Ez a baj, mindig, mindig mozgásban és sohase egyhelyben. Látod, amikor beszélgetsz velem, 1 pillanatra elfordulsz, és már nem vagyok ott. A jó útról is ilyen fénysebességgel tértem le. Minden nap máshol alszom. Ha éppen nincs stresszelnivaló, akkor gyártok magamnak. Nem tudom, mikor jöb el a megnyugvás. Szerintem majd mikor már végre végleg otthon lehetek. De addig még 2 év hátravan. Fura érzés, mikor felébredek, és nem a megszokott helyemen vagyok. Suli (ahol nem tudok koncentrálni, a magam baja van a fejemben), utána azon töröm a fejem, hova a fenébe tegyem a cuccaimat, míg értem jönnek vagy én megyek valahova. Na ez a hetem ilyen, mintha nem is valóság lenne, hanem valami idétlen kalandfilm, ahol nem sok fantáziája van a rendezőnek. Szar a forgatókönyv, mintha kihagytak volna belőle pár oldalt. Itt csak én vagyok a jó színész, tökéletesen játszom a közömbös, vagány kiscsajt. Még jó, hogy tudnak segíteni. Minden percben itt van valaki, akihez fordulhatok. Különben már réges rég megbolondultam volna. Tényleg egy álomvilág, de borzalmas! Egy tized másodperc alatt elveszítettem mindent. El se hiszem! Még jó hogy másol, másnál segítségre találtam.