Helló-belló

Holnap tollat ragadok. Muszály valamit írni mert... most tudnék. Amúgy sajna nem csinálok semmit. Valahogy nincs kedvem hozzá. Még ide se tudok írni, de majd a papírra... hátha sikerül. Most mindenki haragszik rám mert nem járok suliba. Azt gondolják, "ez a hülye otthon fetreng egész nap miközben én dolgozom/egyetemre/suliba járok". Hidd el, nekem se leányálom az élet. Mondjuk akiknek ez szólt, ők nem olvassák a blogomat. Jobb is. Kapnék a fejemre.
A nyelvi suli nem akar sikerülni, 6 embertől indítanak tanfolyamot, és most csak 3 van. Így az életben nem lesz nyelvvizsgám. Most nem nagyon tudom mit csináljak. Dolgozni meg hiába mennék, nincs szakmám. Jövőre azt akarok tanulni, az biztos. Szerintem nincs sok értelme az egyetemen kínlódni, 5 év múlva se biztos hogy több lesz a munkahely. Meg most már egyre több fiatalnak van diplomája, és ők a munkahelyen sajna versenytársak. Most nem nagyon van ötletem, mit csináljak. És kihúzhatom magam mert senki nem segít.
Még ilyen bizonytalan helyzetben is sokkal jobb otthon, mint a suliban. Tavaly szöryű dolgok történtek, jobb nem is beszélni róla. Itthon nincsenek "döglegyek", nem szivat senki, de akkor is bizonytalan a helyzetem mert nem tudom mi vár rám a jövőben. Szóval nem kéne rám irigykedni senkinek.