20 éves lettem :D

Halihó, 20 éve ilyenkor, 1990 április 26-án megkezdődött evilági pályafutásom. :))) Testileg nem öregszem, ha az éveim számát nézzük, akkor nyugodtan elmondhatom: "csak a húszéveseké a világ". Pezsgővel koccintás Veled!!! :))

Suli, és újból itthon

Sajnos múlt héten véget ért a suli. Kár, mert amíg oda jártam, addig senki nem mondhatta rám h haszontalan vagyok. Most meg egész nap itthon tengődök, és egyre szarabbul érzem magam. Nehéz megszokni, hogy nem mehetek már, és nincs egésznapos elfoglaltságot jelentő házitömeg. Én is szerettem oda járni, mert volt mit csinálni, volt miért küzdeni. a hangulat állati jó volt, sokat röhögtem. Igaz, soha nem lehettem én a domináns. pedig mindig törekedtem rá, de nem sikerült. Ráértem egész nap tanulni, annyi időt szántam rá, amennyit csak akartam. A társaim meg jó fejek voltak, igaz sokszor már az agyamra mentek az okoskodásukkal és az értetlenségükkel, de azért hiányoznak. Megint ott vagyok, ahonnan elindultam: se suli, se munka. Nem tudom, mi lesz így velem, de már kezdem magam szarul érezni így céltalanul. Még az a szerencsém, hogy nem hiányoznak a haverok, és nem akarok a neten ismerkedni. Még szeptemberben meggyűlöltem mindenkit, mert irigykedtek rám. Azt hitték, de jó nekem, otthon döglök egész nap. Hát, én nem tudom kinek jó egész áldott nap 4 fal között feküdni és a plafont bámulni. Nekem valahogy rohadtul nem volt jó, de ezt nem fogta fel az irigykedő emberköteg. Állandóan irigyek rám, megszólják, h nyevvizsgáztam, még a pár négyzetméteres rohadt kis panellakásomra is irigykednek. Ezek után nem fogok barátkozni az internetes aljanéppel. A valós személyeknek meg jobb dolguk is van, minthogy velem kínlódjanak. Magyarul jövő héttől ágybanfekvés, plafonbámulás.

Nyuszi

Helló! Kellemes húsvéti ünnepeket!


Remélem nemcsak készülődéssel és nagytakarítással telik a "szünet"!

most...

Nem nagyon értem...

...mit írtam ide tegnap este. Ez az egész előző bejegyzés olyan kusza, mintha meg akarnék mutatni valamit, de nem tudnám leírni. Most nagyon ideges vagyok a vizsgajelentkezés miatt, remélem minden rendben lesz. Most csak ennyit tudok mondani.

Futószalagon

Itt futok egy szalagon, nem is tudom mi ez, valami időbeszívó, lélekbeszippantó, testöregítő akármi ez. Nem leszek érzelgős, ne félj, valójában utálom az olyat. Csak egyszerűen magaról beszélek. Néha tele vagyok gyűlölettel, és akkor te vagy egy hatalmas bőrzsák, amibe nyugodtan döfködhetem a kést. Neked fájdalom, nekem jólesik. (kétszínű vigyor) Mert újabban csak erre jó az ember, hogy belevezessem a feszültségemet. Ha így történt, érezd megtiszteltetésnek. Nem mindenkibe szúrom bele a gúnyos és keserű pengémet. De én sem vagyok egy aszalt szívű jöttment. Igenis ideges vagyok!!! Jön ez a rohadt napsütés, jön a nyelvvizsga, jön a saját mániám, jön itt minden, csak vidámság nem.
Szerintem nagyon nem ismersz, ami persze kár, mert rengeteg humoros dolgot mesélhetnék neked. Megmutathantám a kedvenc zenéimet, megnézhetnéd a szerelmem fényképét... de te nem létezel. mert te csak a sötétkék égre mereszted üres szemeidet és vigyorogsz, mint egy kábszer-túladagolt fiatal, aki nem tudja éppen, merre jár a lelke kiszakadt darabja. Szeretnék hintázni, mint régen, mint általános iskolás koromban. Vagy mint tavaly, mikor egy tanárnőm meglátott és elcsodálkozott, mit keres egy középsuli negyedikes egy fahintán. Szembe fújna velem a büdös szél, de én elfújnám a dögszagát. Megszaggatná bőröm a hideg, de én csinálnék napsütő meleg kék eget a saját szívemből.
Szétszórnám az üres sörösdobozokat, hogy meglásd, mi vagy te. Írnék verset, de tollamon akadna a szó és a közhely, miközben a szavak egymással verekednek. Nincs pattogó rím, nincs hullámzó dallam, de sajnos csend sincs. Valami kellemetlen zörej miatt nem tudsz aludni. Mintha valaki beszélne hozzád a saját hangodon, és emlékeztetne hogy mindent elrontottál.
Legszebb betegség a magány, mert az csak nagyon ritkán terjed, és mesterséges körülmények között tenyészthető. Itt ez a sok vízcserélő berendezés, kötekednek, köpködnek, de van köztük aki megmutatja szülei fényképeit is. Van aki elmeséli álmait, de nincs senki aki le is rajzolja. És senki nem beszél a járhatatlan alagútról, amit saját hülyeség és emberi szűkagykorlát épített. Mi csak bankba futkozó, vagy benzines kannával rohangáló embereket látunk. De ők nem emberek. Mi sem vagyunk azok. Az egész fajunk csak egy halandó emlősállat. Remélem nem nézem végig, mikor kipusztul.

+1

A tegnapi bejegyzésemhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nincs barátom, nincs példaképem, nem követhetek senkit, nincs akire felnézhetek. Akkor meg kiért/kinek élek? :O (Mert ha azt mondom h csak saját magamért akkor állati önző vagyok.)