Hellóóó-bellóóó

Most nem történt semmi érdekes. csak annyi hgy tegnap vérzett az orrom, pedig nyáron nem szokott. Egész nap álmos vagyok, a kávé nem nagyon használ. na mindegy, pár nap múlva úgyis annyit alszom amennyit csak akarok. Nem ártana rendet rakni, mert már úgy néz ki a szobám mint egy robbantás helyszíne. Tegnap este megittam egy sört, néztem a tévét. Nap közben zenét hallgatok, Tristaniát vagy Theriont. Elég ennyi, nem jutott eszembe semmi értelmes, valamit meg csak kell írni a blogomba.

most nyugi van... :))

Ma délelőtt meg tudtam nézni a ponthatárokat. Nagy nehezen meg tudtam nyitni... hát sajnos nem sok jó hírrel szolgálhatok. Nagyon magasak a ponthatárok, nekem nincs annyi pontom hogy fölvegyenek. Majd nyelvvizsgázok, meg leteszek egy emelt szintű értettségit, akkor talán több pontom lesz. vagy elmegyek szakmát tanulni, csak az a gond hogy most már szerintem késő jelentkezni. Anyu nem volt mérges, engem meg nem érdekel, úgyhogy most nincs nagy gáz. Fáj a szemem, nem tudok többet írni.

éjjeli medve

Most jelentek meg a felvételi ponthatárok. Nem tudom megnyitni a gépemen, de nem is érdekel, anyámmal ellentétben nem vagyok rá kíváncsi. Nem akartam továbbtanulni, mert az egész egyetemen való kínlódás nem ér semmit. Hiába mondják el tízezerszer, hogy miért nincs Pápán fősuli, attól még nem lesz, úgyhogy jobb ha elfogadják, mert ugye még húszezerszer is el lehet mondani, de fölösleges szópazarlás. Elég nagy hülyeség volt jelentkezni, de nem én akartam. Attól nem félek hogy fölvesznek. Én legyek kollégista, mikor még az osztálytársaimmal se tudtam megférni?
Otthon meg akkora káosz van, hogy semmi szellemi "munka" nem lehetséges. (itt a regényemre gondoltam) A kólás tekercsből 1 szem van még. Sajnos fel kellett függesztenem a cukorevést, mert fájt a fogam, mondjuk nem csoda. Na mindegy, megyek innen csak engem hagyjatok békén!!!

Ne bízd el magad!

Eljött az este, késő este, már a blogolást is befejeztem. Olyan fél 12 lehetett. Már az x-et is behúztam abba a bizonyos naptárba, mikor hirtelen veszekedés lett. Rajtam vezetik le a haragjukat. Csak azért mert olyan pici vagyok, azt hiszik mindent megtehetnek velem. Megnézném, így bánnának-e velem, ha mondjuk egy 180 centi magas, 65 kils leány lennék. Már majdnem töröltem az előző két bejegyzést. Azt hittem egy kicsit talán jobb lesz. "Soha ne bízd el magad, ez a történet tanulsága!"

Otthon, "édes" otthon

Mivel tiszteletben tartom a szerzői jogokat, ezért megemlítem, hogy a bejegyzés címe Liliom blogjából való.
A bejegyzés cenzúrázott változat, hogy senkit nem sértsek meg.
Éjjel nem alszom ( régi bejegyzéseim erről szólnak, nem is ragozom tovább), ha szerencsém van délelőtt elalszom. Aztán féktelen ordításra ébredek, vagy a tévé féktelen ordítására ébredek, de szörnyen álmos vagyok, a szemeimet is alig tudom kinyitni. Mozdulatlanul fekszem mire végre összeszedem magam és kikászálódok az ágyból. Mosakodás, felöltözés és délben már ott is állok a másik szoba ajtajában. Persze 7alvónak nevenek. Engem, aki egész éjjel semmit nem alszik!!! Hiába kérdezik meg 5-ször, nem kérek reggelit. Minek egyek, ha kb. fél óra múlva ebédelek? Csak egy jó erős kávét kérek. Napi 1x vagy 2x. Jól tönkrevágta az emésztésemet, de nem akarom érezni hogy álmos vagyok. Kávé után bevonulok a szobámba, de még mindig ott visszhangzik a fejemben a reggeli v. délelőtti v. előző nap esti ordítás. Vagy ideülök és gépezek, vagy mp3-at hallgatok. Ebédnél világosan megmondm miből mennyit kérek, de attól még 5-ször beleszólnak. Mindig egyedül eszem, mert ha 2 embernél több van a konyhában, akkor a helyhiány kellemetlen tüneteit érzékelem. Később vagy veszekedés, vagy csend, vagy zenét hallgatok, vagy itt ülök egyszóval nem valami változatos. Mióta 3-an vagyunk azóta napi 3 kiló szemetet viszek le. Az étel vagy a budiba, vagy a kukába megy. Vagy én eszem meg, minthivatásos házi disznó.
Egész délután extra hangerőn bömböl a tévé, még az én zsobámba is teljesen áthallatszik. Azért este írok ide is, mert már ők lefeküdtek. De amíg ébren vannak, 25-ször megzavarnak. Mindig kell valamit csinálnom, egy rohadt mondatot alig tudok leírni. Ez főleg a kora délutáni órákra jellemző. A tévé bömbölése alatt végig a szobámban vagyok, ilyenkor nem szívesen megyek át a szobámba. Nem nagyképűségből mondom, de én az igénytelen műsorokat nem vagyok hajlandó végignézni. Csak akkor lehetek kettesben anyuval, mikor eszünk, vagy mosogat, mert különben cirkuszközeli helyzet alakul ki.
Nehezen és unalmasan el is telik a délután. Sajnos sokszor van mit idegeskedni. A magánéletem, a "pasim",... Az egész napot a szobámba zárkózva töltöm. Aztán 11-től éjfélig nézem a tévét. Akkor azért eszem valamit. Aztán utána mp3 a fülbe, egész este zenét hallgatok. Mikor már nem tudok figyelni a dalszövegre, az az első jele hogy álmos vagyok. Sajnos akkor már világos van a szobámban. Délelőtt alvás, cirkusz, mikor mi...
Az a jó, ha van sör. :)) Egyedül akkor jól érzem magam. :D
Ui.:Bocs a gépelési hibákért, a bal kézfejem gépelés közben nem tudom miért, de teljesen merev, nem tudom az ujjaimat mozgatni. Így erről a kezemről csak egy ujjam használható. Még jó hogy a másik kezem legalább ép... :P

Zenebona

Helló, mostanában nem nagyon írok. Inkább plörkölök, az elveszi minden erőmet. Megmondom mit hallgass: Children of Distance-t. A dalszövegeikben minden érezhető dolog le van írva. Többet nem mondok. Sajnálattal közlöm, hogy fajunk hímjei bátrabbak és pofátlanabbak minden eddiginél. Hogy mi történt azt privátba megírom, ha érdekel. Itthon meg hallgatom a dühöngést, veszekedést. "Mikor lesz már ennek vége?" Meg éhes is vagyok. Mindig este, nemám napközben, mikor még lehetne is valamit enni. Zsírkrétával firkálgattam mint egy óvodás kislány, ráadásul Enyát hallgatok... mi baj van velem? És miért nincs itt egy felnőtt aki tudna segíteni? Miért nem tudnak a szüleim megérteni? Legszívesebben mennék a Holdra. Nyugis csend, mást nem akarok. Messziről úgy néz ki mintha nyafognék, de én már lassan tényleg nem bírok magammal. nem vagyok mindig ilyen, csak ma (is) rossz napom volt. Egy fiú megalázott és pénzt kért (nem adtam neki). Ez a párkapcsolat? Mert ha igen akkor egyedül akarom leélni az életem. Azt hittem kapok egy kis nyári szünetet ezért a sok szenvedésért cserébe. Erre kapom ezt... Mióta együtt voltam azzal a fiúval egy perc nyugtom sincs. Meg ami otthon van... arról jobb nem is beszélni. Anyu letolt, amiért nem készültem rendesen az érettségire. Most visszavágok: akkor nyugi volt, nyár volt, szabadság volt. Azóta se volt ilyen és nem is lesz többet. Holnap írok szépet és jót, most nem tudok. Ennyi.

Nem alszik.

Kicsi medve nem tud éjjel aludni. Ha vihar van, akkor méginkább nem. Éjjel fekszem abban a *** ágyban, és ahelyett hogy álmos lennék, egyre éberebb vagyok. Még feküdni is nehéz. Reggel valamikor felébredek, úgy fáj a szemem, hogy nem tudom nyitva tartani. De ami ma volt, az... visszamentem reggel a szobámba, mit veszek észre? Nem látok rendesen a jobb szememmel, fáj a fejem. A szememben kihagyások voltak a látott képben, mintha kezdenék medvakulni. Mikor a fény felé néztem, akkor szikrázást láttam mint valami csillagszóró. nem aludtam később sokat, de elmúlt. Napközben is próbáltam aludni, de csak rosszabbul lettem. Úgy nézek ki mint egy részeg ember. Nem bírok megállni a lábamon, egyik falról a másikra csapódok, nem bírok ülve maradni mert nekidőlök valaminek, könnyezik és fáj a szemem, stb. Egyszer majd elájulok, az lesz a vége. Most rengeteg kávét iszom, hogy ne érzezzem hogy álmos vagyok. Attól jobban vagyok. Éjjel nem tudok aludni, délelőtt meg nem hagynak. Hangosan beszélnek, tévéznek, szól a telefon, akár rólam is beszélnek... egxszóval nem hagynak. Anyám azt mondja, este a tévétől nem tudok aludni. De ez marhaság. Mikor nem tévézek, akkor se alszom, és különben is nem szoktam idegborzoló filmeket nézni, főleg nem lefekvés előtt. Most megint gyógyszerrel akarnak tömni, hátha attól elalszom. Akkor sok szerencsét... de szerintem jobb lenne engem lelőni, mert így kialvatlanul hisztis vagyok, és dühöngök, stb. Na mentem (de nem aludni). :@