Tanulás előtt...

Hellóbelló, de rég írtam ide. Most itt vagyok. A továbbtanulós dolgokat már nagyrészt elintéztem. Hétfő délelőtt csináltattam fényképet, délután suliban voltam. Kedden reggel hivatalos telefon, délután félig baráti, de félig hivatalos látogatás, azután okmányiroda, onnan a posta és megint az okmányiroda. Most van ideiglenes személyim, 3 hét múlva becserélik az igazira. Az interneten való jelentkezés elég időigényes volt, sztem a jelentkezési lapos sokkal gyorsabb. Na mindegy, múlt héten megcsináltam, szerdán elküldtem a hitelesítő levelet. Délután suliban voltam. :)) Már csak az nem tetszik, hogy lassan haladok a tanulással, pedig tényleg nagyon igyekszem. A többiek már szinte csak röhögnek, mikor nekem egyedül van házim. Nem túl gyakran, de ilyen is van. :D :D Lesz mit gyakorolni április végéig. Van jópár német könyvem, és igyekszem minél több szót megtanulni. Még 1 könyvet is el kell olvasnom, amit a vizsgán elemezni fogok (németül). Nem lesz nehéz, csak találnom kell egy megfelelő könyvet. Ami ugye időigényes "szórakozás"... Mert hát nem beszélhetek a nyelvvizsgán a Harry Potterről, meg még kiröhögnek. :D Készülgetek még az alkalmassági vizsgára is. Majd a nyelvvizsga utáni nap mehetek... na az még izgalmas lesz.
A jelenről csak annyit, hogy most viszonylag nyugi van, az áprilisi vizsgákon kívül sztem nem kell semmitől se félni. Próbálom kiélvezni és hasznosan tölteni a következő 2 hónapot.

Lila pulóver

Most végre teljesen nyugi van. El se hiszem!!! Olyanhihetetlen, mintha nem is velem történne, de tök jó. Na, hát úgy látszik nem tudok normálisan fogalmazni. Ezért térek a lényegre.
Volt egy vizsga a tanfolyam végén, egy írásbeli, és egy szóbeli. Nem volt olyan régen, a szóbeliről ma délelőtt értem haza, előtte nap meg az írásbelit éltem túl. Tiszta iged voltam, mert nem tudtam, folytatódik-e a tanfolyam, vagy nem. És ha igen, akkor mikortól? Na, ez eldőlt, jövő hétfőn már megyek is, magyarul nincs kihagyás. A vizsgára visszatérve, egy lila pulóver volt rajtam, olyan félig ünnepi, félig melegítőfelső. Most egy csomó ideig ezt fogom hordani. Hétfőn kaptuk meg a tételeket, azóta szinte csak tanulással teltek a délutánok. Most azonban végre kifújhatom magam. Olyan hihetetlen. Nincs semmi gáz, nem kell idegeskedni, mintha a tengerparton ülnék, napszemüvegben, jéghideg narancslével a kezemben. Hátradőlhetek végre én is. Ilyet csak nagyon ritkán érzek, úgyhogy kiélvezem. :)))

Jó kérdés...

Mért van az, hogy csak rossz híreket kapok? Kellene valami szűrő, hogy mások veszekedését, ismerősök, barátok problémáját, meg egyéb rossz dolgokat NE halljak meg. Mondjuk érdekes, hogy nekem mi bajom van azt nem veszi észre senki. Miért kell 5-ször a pofámba üvölteni, hogy ne fogadjak el semmit? Mikor már eddig se kellett nekem az ismerőseimtől semmi. Amúgy is elutasítottam még a segítő szándékot is, mert gyanakvó voltam. Suliban meg béna vagyok, a viselkedésem erőltetett és színházias. Ma kétszer is kiröhögtek, ilyen még nem fordult elő velem. Egyre inkább úgy érzem, hogy a többiek (már az idősebbek) kezdenek lehagyni. Néha nem is értem mit mondanak. Ma nem szóltam hozzá tanárnőnöz, nem szándékosan, csak... nem tudtam követni azt a feladatot, én csak elolvastam a szövegértést, de nem jelöltem be hogy hol vannak a válaszok. A másik kérdést meg nem úgy értettem, nem akartam megszólalni, mert hülyeséget mondtam volna. Igazam is lett. Az a baj, hogy kezdek kifogyni a sikerélményekből, és egyre több veszekedésnek vagyok a tanúja. Most meg nyakamon a felvételi, de nem nagyon tudom eldönteni hova jelentkezzek. Nem hiszem, hogy lenne értelme jelentkezni, mert képesek NEM fölvenni, akkor meg megint mi értelme volt? A tanfolyamunkat vagy meghosszabbítják, vagy nem. Olyan bizonytalan a jövőm, mintha kötélen táncolnék. Nekem ez valahogy nem tetszik. Nem tudom a viselkedésemet természetessé varázsolni. Ez nem megy. Addig meg nem fogok csodálkozni, hogy minden sarkon kiröhögnek.

Újra itt :)

Végre, nagy nehezen meggyógyultam. Sajnos nem volt időm a blogomat frissíteni. Már jól vagyok, csak ideges is, mert a betegség miatt elhanyagoltam iskolai teendőimet.
A szilvesztert otthon töltöttem (mint mindig), jó volt hogy végre valaki meglátogatott minket. Szerintem nagyon jó ötlet volt gyerekpezsgőt hozni, mert még én is tudtam velük koccintani.
ma már vége a szünetnek, megy minden úgyanúgy, ahogy eddig. Most megyek, nem blogolgatok, sok dolgom van még. Remélem ebben az új évben több időm lesz a gépemre.

Visszanézek

Kezdek kifutni az időből, már csak egy hetem van hátra. Meg kell csinálnom 2 teljes vizsgafeladatsort, gépelnem kell, meg mit tudom én mi lesz még. Már nem nézem az X-aktákat, eddig néztem, és imádtam, de rájöttem, hogy ezt pont nekem írták, az ilyen magamfajta megszállottaknak. Ezért inkább nem nézem, mert szeretem és elhiszem amit látok benne. Sikerült pont karácsonyra lebetegedni. 3 karácsonyfát is feldíszítettem (nagymamiét, az enyémet, anyuét), iszonyúan elfáradtam, + megállás nélkül fújtam az orromat. Még most is gyenge vagyok, és nem tudok összefüggően fogalmazni. A betegségtől van, azóta már jobban vagyok. Rossz a billentyűzetem, ezért géplek olyan hibásan. Idén is kaptam ajándékokat, egy pendrive-ot, ruhákat, 1 macit, pizsamát, papucsot, csokit, pénzt... Örültem nagyon. De most kicsit üresnek érzem magam. Hiányzik egy maci ölelés. Lassan egyre üresebb és bunkóbb leszek, úgy fogok összetörni mint egy polcról leejtett üvegváza.

Karácsony, az én "szemüvegemen" keresztül

A karácsony, az ünnepekre való készülődés teljesen megváltozott, már egyáltalán nem olyan mint régen. Az adventet felváltotta a karácsonyi bevásárlás, sokan (főleg gyerekek) nincsenek tisztában az ünnep eredetével. Néhányan azt se tudják, hogy a karácsony vallási ünnep. Szerintük ez az ajándékozás ünnepe. Pontos számadatot nem tudok mondani, a tavalyi közvéleménykutatás adatait elfelejtettem, idén meg még szerintem nem jelent meg. Már ha hihetünk ezeknek az újságcikkeknek. Szerintem sajnos nagyon is valóságos a probléma. Szintén az újságok írták, hogy a karácsonyt igyekeznek összemosni a Mikulással, így akarják a gyerekek fejében elhomályosítani az ünnep eredetét. Ezzel próbálják már a legkisebbek figyelmét elterelni a vallásról.
Az emberek egyre korábban kezdik el a karácsonyi bevásárlást. Ez nem statisztika, ez tény. A karácsony a boltosoknak nagy üzlet: ilyenkor minden ócskaságot el lehet adni, csak éppen díszdobozba kell tenni vagy rárajzolni egy karácsonyi jelet. Jönnek a hatalmas nagy leárazások, a tévében reggeltől estig hitelreklámokat láthatunk. Nem titok: az összes hiteles reklámot leveszik a karácsony eltelte után. Hitelekkel akarják rávenni az embereket arra, hogy minél több és minél drágább ajándékot vegyenek meg. Szintén tény, hogy egyre többen vesznek fel hitelt a karácsonyt megelőző időszakban. A bankok jól járnak, jöhet az adósságbehajtás! A rádióban november elsejétől másról se beszélnek, mint a karácsonyi vásárlásról. Minden zeneszám között megemlítik, állandóan arról beszélnek. De miért jó a korai karácsonyi bevásárlás? Mert ez is egy piszoknagy üzlet. Újabban a bevásáló időszaknak 2 fő hulláma van. Először sokan vesznek ajándékot, hogy időben beszerezzék. Igen ám, csakhogy az általuk megvett ajándél elkallódik, előre odaadják, vagy vesznek még hozzá. Ezért indul el a második hullám, mikor megrohamozzák az üzleteket. Ez megint csak tény, ami nem az én fejemből pattant ki. Kétszer mennek vásárolni, ezért mégegyszer annyi pénzt adnak ki. itt ez a lényeg, hogy az emberek minél többet költsenek, mert boltokban, bevásálóközpontokban annál nagyobb a haszon.
Sok családban nagy gondot jelent ez a bevásárlás. Ajándékot venni muszály, hiszen a családtagoknak, rokonoknak, barátoknak kell valamit venni. Kis hazánkban egyre több a szegény ember, egyre nagyobb teher nekik a vásárlás, nagyon meg kell nézni az árakat, mert minden iszonyat drága. Régen nem voltak ilyen gondok, a gyerekek saját kezükkel barkácsoltak valamit, azt adták testvéreiknek, szüleiknek. Pl. varrtak, vagy a szülők fából faragtak valamit. Ma már sajnos egyre több a követelőző gyerek, akik elvárják a sok, drága ajándékot. A szülők persze megveszik... És már örülhetnek is a bevásárlóközpontok nagyhalai, mert hízik a májuk.
A másik nagy teher a rokonlátogatás. Előtte szintén vásárál mindenkinek, hogy ne kelljen üres kézzel menni. A buszokon, vonatokon tolong a tömeg, azok a rokonok, akikhez mennek, már türelmetlenül várják hogy menjenek már el a látogatók, mert nyugalmat akarnak. A látogatóknak se kellmes a pályaudvarokon fagyoskodni meg ajándékokat cipelni.
Összegzésnek annyi, hogy a karácsony a mai embernek egy nagy teher. Ezt próbáljuk megakadályozni! Még valamit! Szerintem vegyél műfenyőt, mert környezetbarát, sokáig megmarad, akár 10 évig is, kíméli a pénztárcádat és nincsenek lehulló tüskéi. :)

félálomban, félig unalmasan (vagy kedvtelenül?)

Kaptunk 2 hét szünetet az iskolában, és 2 teljes nyelvvizsga feladatsort a szünetre. Szerintem bőven elég lett volna 1 hét is, jövő hétfőn és szerdán igazán mehettünk volna. Mondjuk tanárnőnek nem lett volna valami kellemes estig ott ülni az iskolában. Érdekes, a többiek pont fordítva gondolják, nem mindenki szeret oda járni, sőt van aki nagyon nem. Azt meg utálom ha valaki nyalizós, attól a gyomrom-belem kifordul. Most szombaton az iskolákban mindenhol tanítás van. Mekkora hülyeség! Mikor még fiatalabb voltam, simán megadták a 2 hetet téli szünetnek, sőt még többet is. Gimnáziumi éveim alatt már 1 hetes (!) téli szünet is volt. Régebben még volt hogy 7-én vagy 8-án kellett visszamenni januárban, vagy karácsony előtt volt sok szünetnap. Most meg alig van szünet. De ez már nem az én bajom. Egyéves "szabadságomat" töltöm, és azon töröm a fejem hogyan tovább?! Ha véget ér a tanfolyam (márciusban), akkor visszajutok ugyanoda, ahonnan kezdtem szeptemberben. Na ezt próbálom kikerülni. Nem tudom miért, de megmagyarázhatatlan rossz érzésem van. Vagyis tudom miért, csak nem írhatom le.
Hirtelen lelassult az idő, mintha erőszakkal akarná eltolni a közelgő karácsonyt. Kár, hogy már nem vagyok gyerek, mert akkor aztán szép karácsonyok voltak. Mostanában sokat esik errefelé a hó. Valami csodával határos módon nem félek attól, hogy elesek a jégen. Mintha már semmitől se félnék, ez elég ijesztő. Olyan egykedvű vagyok, lehet ezért nem akar telni az idő. Érdekes módon mindenki pont most veszett össze velem. Akikről azt hittem, szeretnek, kiderült hogy csak unalomból beszélgettek velem, rokonok, akik nem törődnek velem, barátok, akik már a nevem is elfelejtették. Valahogy mindenkinek fontosabb dolga van. Engem meg már rég nem zavar, elvagyok itt félálomban, félig unatkozom, és csak fekszem egész nap vagy bámulom a hóesést. Nem tudom miért, de néha még az én szívembe is belefér egy kis vidámság meg egy kis nyugalom. Ez nagy szó, mert nekem nincs is szívem.