skip to main |
skip to sidebar
Nem tudok annál jobb bevezetőt, minthogy itt ülök és szarul vagyok. Hát igen, ez van. Tudom hogy bennem van a hiba. és bennem is marad. És ti, emberek, miért vagytok olyan sértődősek?! Miért van az hogy ami az egyiknek ártalmatlan szó, az a másiknak kés a szívébe? Miért csak a rosszra fogékony a fajotok, ti emberek? Mért nem vagytok egy kicsit is megértőbbek???! Végül: miért hazudtok a pofámba? Szerintem csúnyán félreismertetek. Fogalmatok sincs, ki vagyok valójában. Ma pl. marha jó napom volt suliban, annyira jó volt, hogy el se tudjátok képzelni. Végig röhögtem az egészet. Meg is mondom, min. Megkérdezték suliban, mi van egy gyerek Mikulás-csomagjában. Németül nem olyan egyszerű társalogni, mégis jönnek az ötletek. Én nem mondtam meg a sajátomat: dianás cukor. :D :D :D Hangosan nem akartam kimondani, de nagyon röhögtem. Biztos nem értették, min röhögök annyira. Mikor meg visszaültünk a helyünkre, akkor elég rendesen belesüppedtem a székbe. :D Kicserélték a széket, és ez az zöld ez nagyon mély és puha volt. Elég rendesen besüppedt alattam. Akkor meg ezen röhögtem. Nem sokkal később karácsonyfát rajzoltunk, rajta üveggömb, szaloncukor, csillagszóró, stb. A tolltartómban pont ott lapultak a csillagszóró színei: piros, narancssárga és sötét rózsaszín. Így hát eléggé kidekoráltam a karácsonyfámat, meg is mutattam padtársamnak. És röhögtem, míg véget nem ért a németóra. Itthon egy pillanat alatt rosszul lettem, szédültem, vérzett az orrom. Nincs nagy baj, csak... nem értek dolgokat. Nekem ilyen a természetem, bunkó vagyok, veszekedős, szókimondó... hát nem éppen egy aranyos házikedvenc. Fájt a fejem, mindkét kezem az arcomra szorítottam és így ültem néhány percig. 
Már nagyon magam alatt voltam, és arra gondoltam, miért nem maradhatok ott a suliban, a többiekkel? Velük jó volt, ott elhülyülnék hajnalig is. Itthon meg a kedves internetezőktől függ az életem, akik meg ugye nem állnak velem szóba. Így most olyan egyedül vagyok, mint mikor elindultam. Ma nénzi fogom az X-aktákat, az biztos!
Vier Sonntage vor Weihnachten beginnt die Adventszeit. Das Wort adventus stammt aus dem Lateinischen und bedeutet Ankunft. Der Advent ist als Vorbereitungszeit auf die Anfunft Christi gedacht. Ein typisches Symbol dieser Zeit ist der Adventskranz aus Tannengrün mit vier Kerzen. Den religiösen Bräuchen nach sind es drei lila Kerzen und eine rosa. Jeden Sonntag wird eine Kerze mehr am Kranz angezündet. (Die rosa in der dritten Woche, an dem Freudensonntag.) In den Wohnungen und Kirchen, manchmal auch in den Büros, Geschäften und Fabriken hängen Adventskränze. Zur Adventszeit gehört auch der Adventskalender für Kinder. Jeden Tag darf ein Fensterchen oder Türchen von den 24 geöffnet werden. Dahinter stecken kleine Schokoladenstücke oder andere Überraschungen. Damit probieren die Eltern ihren Kindern die Wartezeit bis Weihnachten zu verkürzen. In Straßen und Geschäften gibt es viel zu hören und zu sehen: Straßenbeleuchtungen und Auslagendekorationen, Weihnachtsmänner und Weihnachtslieder bzw. -musik, offizielle "Christbäume für alle" und Lichterbäume in Vorgärten und auf Balkonen. Christkindlmärkte und Krippenausstellungen locken die ganze Vorweihnachtszeit hindurch die Besucher an. Weihnachten und der Jahreswechsel sind Anlass für Kartengrüße und Glückwünsche. Man wünscht seinen Verwandten und Freunden auf einer Ansichtskarte "Alles Gute zu Weihnachten und im neuen Jahr!"
Mikor nem tudtam lerázni az öreg nemkívánatos férfi rajongómat, akkor mindig összefutottam vele. Azóta megbeszéltük a dolgot, megmondtam h nem akarok tőle semmit és ő se akarjon tőlem. Fura, már alig látom mostanában, pedig még mindig ugyanoda megyek minden hétköznap. Az az érdekes, hogy mikor nem akartam vele találkozni, mindig előjött, most mikor már mindegy, leráztam, meg nincs sehol. Pedig most már jobban elviselném a szövegét, mint akkor, mert tudom hogy már nem próbálkozhat. A lényeg, hogy ma láttam, pedig kezdtem reménykedni hogy elköltözött vagy lebetegedett és soha többet nem látom. -.- A lényeg hogy most, ebben a pillanatban nincsenek nemkívánatos férfi rajongóim. Ebben a hidegben nem szívesen mennek ki az utcára, és ennek én csak örülni tudok. (Mármint az emberek úgy általában nem mennek ki.)
Ahol annyira ingatag a rendszer, hogy egyetlenegy aprócska szikra (amit akár én is begyújthatnék) szétrobbant mindent, ott talán nem én szúrtam el a dolgokat. Ott a rendszerben van a hiba. Szétrobbanhat felőlem, de az akkora lesz, hogy utána aztán minden élettelen elpusztul és minden élő ellenség lesz. Ha még ezek után én vigyorognék, akkor azt mondanád: képmutató vagyok. Én máshoz fogalmaznék: előrelátó. Azért az nagyon vicces, hogy az ismerősöket egy vékony fonal tartja össze és akkor ez az érzelmi kötelék. Ha én most ráugranék erre a fonalhálóra, úgy szétszakadna az egész, mint ahogy szét is fog majd néhány év múlva. Már csak az nem oén, hogy az emberkéket összekötő fonalak valójában gumiból vannak, és ha elszaggatom őket akkor nagyon-nagyon megcsípnek.
Hát én már nem tudom mi történik velem. Ha tudnám, akkor nem ez lenne a bejegyzés címe. Nagyon valószínű, hogy elárultak engem. Azt sejtem kik, csak azt nem értem miért. Talán azt hitték, olyan kis hülye vagyok és úgyse veszem észre? Én mindig őszinte voltam, és jól rá is csesztem. Nem szabad őszintének lenni, család, barátok előtt meg főleg nem. Nem olyan időket élünk már. Utálok hazudozni, úgy látszik mégis rá leszek kényszerülve. Már az iskolában is azt hitték, hogy csak játszom magam és színészkedek egész délelőtt. Ez csak a fiúk agyszüleménye volt, mégis jól rámászott a tanárokra. Szerintem inkább becsültek volna meg, mennyivel jobb egy titkolózós, hazudozós gyerek? Na mindegy, ha valaki őszinte, akkor abból hatalmas veszekedés lesz. Ha valaki még pletykás is (én nem vagyok), abból meg még nagyobb, örökké tartós veszekedés van. Ezért azt üzenem: Fogd be a szád, és... izé... homályosítsd el a valóságot azért hogy megvédhesd magad. Különben olyan elcseszett életed lesz, hogy még az ördögök is érted sírnak majd. Vállald fel büszkén a hibáidat. Ha mások szóba hozzák, úgy meséld el, mint valami vicces történetet, és ne jöjj zavarba. Az a fontos, hogy megmutasd, itt vagy és már rég túltetted magad rajta. Ne rágódj magadban, mert csak elkeseríted saját magat, és félni fogsz hogy esetleg mindent elrontottál. Akkor fogsz zavarba jönni és a valóságban is minden elszúrni. Ezért csak vicces hülyeségként emlékezz minden dologra, amit elszúrtál, életed minden baklövésére és ciki helyzetére!!! Ha mások is látják, hogy túlvagy rajta, értékelni fogják, hidd el. De ha azt látják hogy befordultál és a történteken rágod magad, akkor úgy néznek rád mint egy szerencsétlen balfékre. Ennyi volt mára a "szentbeszéd", remélem tanultál belőle és betartod!
Ma délután elmentem ruhát venni (nem hobbiból, tényleg kellett, mert nincs fekete téli nadrágom). Csak hosszú fekete tornanadrág volt jó rám, egy sima szövetnadrág már nem. Meg úgy általában semmi se. Mert elég kicsi vagyok sajnos. Nézelődés közben az volt az érzésem, hogy az eladók csak a 2 méteres és hiperszuperkövér nőkre tudnak ruhát adni. Az én méretemben csak élénklila (ami már majdnem rózsaszín) téli nadrágot lehetett kapni. Tényleg ilyen nagydarabok az emberek, vagy csak agyon kéne ütni azt aki ezeket a ruhákat egyáltalán megrendeli? Az ízlésficamról még nem is beszéltem. Hogy lehet, hogy mindent padlizsán színben árulnak, mikor az tavaly volt divat? Még mindig az? Fekekte ruhákat akkora nagy méretben lehet kapni, hogy szerintem olyan terebélyes nő nem is él ezen a bolygón. Normál női méretben narancssárga és piros felsőket lehet kapni. Ami még feltűnt, hogy télen-nyáron tele van az üzlet világoskék-fehér pólókkal. Ez a két szín nem is megy egymáshoz, mert a fehérhez inkább sötét kellene, nem pedig olyan ami szintén világos. 
Egy másik ruhaüzletbe épp hogy csak benéztem, mikor megláttam, hogy minden kötött, csak és kizárólag kötött pulóverek sorakoznak a polcokon... egyszerűen fogtam magam és visszafordultam. Van már elég kötött pulóverem, a vastagon kötött meg nem tetszik. Aztán bementem a kínaiba. Arra gondoltam, biztos nem járok sikerrel, mert nyáron 2 kínai boltban se tudtak olyat adni aminek jó a mérete. Most (láss csodát) tudtak nekem fekete téli nadrágot adni aminek jó a mérete. Még egy rövid fekete szoknyát is tudtam venni. 
Butikba meg nem járok, mert rohadt drága. Ráadásul cslnak, megveszik az olcsó kínait, és átcímkézik, háromszor/ötször annyiért eladják. A butikos drága ruhák ugyanúgy gyűrődnek, ugyanúgy tönkremennek, még az anyaguk is megyegyezik a kínai ruhák anyagával, csak éppen a butikos az mintás. Mondjuk egy butikban nagyobb a választék és még az én méretemre is tudna adni, de akkor se veszek drága ruhát. Van egy csomó használt ruhám, azokat szeretem mert régiek, és régen sokkal jobb minőségű ruhákat varrtak mint most. A következő nagy falat a karácsonyi vásárlás lesz. :P Még nem tudom mit vegyek. Semmi ötletem sincs. 
Unokatesóm jótanácsára minden levelet olvasatlanul törlök, amit fiúktól kapok, nem találkozom egyedül senkivel. Most is kaptam 1 levelet, de nem olvasom el mert csak felidegesíteném magam. A fenyegetésektől meg nem félek, mindenki azt csinál az életével amit csak akar. Felőlem. -.- Már csak azt nem értem, miért én kellek a férfiaknak, mikor kicsi is vagyok (alacsony, sovány), csúnya is vagyok. Ráadásul a kommunikációs képességeim is elég gyengék, nem tudom magam jól kifejezni. Mégis én kellek. Hát ez nem igaz. Két hete egy idős korú rajongómat ráztam le. Nekem a gyerekkori barátom kell, fenntartom a helyét még a tűzviharon és jégesőn keresztül is!!!
