Vagy mégsem jó így?

Eléggé unalmas napom volt. Pedig én nem szoktam unatkozni. Talán nem is ez a legjobb szó. Egyszerűen csak nem volt kedvem semmihez. Délelőtt nagyon meleg volt. Azt hittem már felolvad a kólás tekercs, és kóla lesz belőle. Egész nap az ágyban feküdtem, mérges voltam mindenért, ami csak ebben a lakásban történik. Sikerült levennem a rajztömböt anélkül hogy leestem volna a székről. És én se döntöttem le semmit. Csak ez történt egész nap. Most aztán tényleg szarul éreztem magam. Remélem többet ilyen napom nem lesz. Nincs sok értelme a gépet bekapcsolni. Nincs suli, nem kell semminek se utánanézni. Játszani meg nem akarok, azzal sok idő elmegy. Nem tudom mit akarok. Az érettségi előtt három héttel, péntek este egymagamban "buliztam". Besötétítettem a szobámban, ittam sört, előtte nap töltöttem le zenét, amit aztán a "buliban" hallgattam. A világítást egy fenyőfa formájú karácsonyi asztali dísszel oldottam meg. Többféle színt váltogat, miközben világít. Egyedül is nagyon jól éreztem magam. Akkor elképzeltem, milyen jó lesz nekem a banketten. Csak éljem túl az érettségit. Hát túléltem. Most mégis hiányzik valami. A szóbeli előtt még tele voltam tervekkel, hogy majd az érettségi után ezt csinálom, meg azt csinálom, most nem mert tanulnom kell. De ha majd meglesz a kemény papír, akkor végre szabad leszek, azt csinálok amit akarok. Hát meg is lett. Sikerült. És most? Nem érdekel semmi, csak zenét hallgatok, vagy itt ülök és ide írok, de nem tudom van-e értelme. Az írásbeli után visszaadtam/eltettem azokat a könyveket, papírokat, amiből aznap éppen érettségiztem. Ennek jelképes értelme is volt, hogy sikerült és megszabadulhatok tőle. De a szóbeli után legalább egy hétbe telt, mire rászántam magam hogy összeszedjem a felkészülős papírjaimat. Valahogy ez sem érdekelt. Néhány veszekedés, aztán jött a fiú ügy, és most itt vagyok. Nem baj, egyszer én is elfogyok mint az a kólás tekercs, amit minden nap lelkesen fogyasztok. Arra gondoltam, talán megint "bulizatnék" egymagamban. Lehet hülyén hangzik, mégis olyankor érzem magam a legjobban. Zene, sör, sötét van... ez egy picit feldob. Mert olyankor elfelejtem minden bajomat. Ha esetleg valakinek nem tetszik amit írok, azt üzenem neki: Demokrácia van. Nem baj, ha az ember gyereke arra használja a blogját, hogy kedvére kinyavalyogja magát.
Lehetne végre szürke az ég. Kicsi medve még egész jól állja a sarat. De meddig?

Medve eszik

Kicsi medve nyáron nem nagyon tud enni, mert nagyon meleg van. A hőség elveszi az étvágyát. Csak késő este eszik sokat. Medve ilyenkor kidöcög a konyhába, behozza az ételt, nem melegíti meg, nehogy felébressze a szüleit, leteszi a tányért az ágyára, vagy az ölébe veszi tévézés közben, és teleeszi magát. Ez egy ilyen igénytelen medve. :D Tegnap behozott magának egy pohár kefirt, és Erős Pistát tett bele (gusztustalan medve :D), és még meg is ette. Csodával határos módon nem lett neki gyomorrontása. Az egy dolog, hogy medve kísérletezős kedvében volt, de te ne próbáld ki! Evés után desszertként még egy fél kanál Erős Pistát megevett (félig élvezte, félig fájdalmas volt). :)) Ebéd után majd előveszi a kólás tekercsét a konyhából, és megint eszik majd egyet. :) De nemcsak a tekercs lapul a konyhaszekrényben. Van ott csipsz, vitaminos cukor, mini gyümölcsös cukor, zöldalma ízű cukorbab, töltött cukorka, keksz... Nem zugevő a kicsi medve, csak a saját szobájában nem tudja hova rakni azt a sok élelmiszert.
Medve nemcsak tegnap volt kísérletezős kedvében. Lyukas órája volt, egyedül mászkált egy üres tanteremben. Vett magának egy kávét, elővette az energiaitalát, és megitta mind a kettőt. Kíváncsi volt, melyik győz. Az energiaitaltól elálmosodik, a kávétól meg felébred. Az energiaital győzött, medve féllálomban ülte végig a következő órát. Matek volt... :D Ezt szintén ne próbáld ki! Amivel medve kísérletezik, az másoknak hashajtó hatású lehet. :)))))

jó így...

Kicsi medve ül a gépe előtt, és zenét hallgat vagy videókat néz. Minden egyes alkalommal, ahányszor be- vagy kikapcsolja a gépét, megnézi az e-mailjeit (0 olvasatlan üzenet), megnézi a blogbejegyzéseit (0 megjegyzés). Felteszi a költői kérdést: "Netfüggő vagyok, vagy csak a többi ember nem gépez mert meleg van és egy működő számítógép melegíti és büdösíti a levegőt? Vagy elmentek nyaralni, és nyalogatják a jégkrémeket. Törölte magát myvipről, mert a volt fiúja öngyilkossággal fenyegetőzött. Lehet nem jól tette, mert ott legalább tudott beszélgetni a klubokban. Így hát szegény kicsi medve "megszűnt felhasználó" lett. Medve festeni akar, de a rajztömb a szekrény tetején van (medve nem éri fel a kis 160 centijével). Majd később behoz egy konyhaszéket, és leveszi azokat a rajztömböket anélkül, hogy mappák és papírok esnének a fejére. Kicsi medve nem érez lelkifurdalást. Ha elkezdesz egy párkapcsolatot, akkor nem az a célod, hogy azonnal lefektesd a másikat. Vagy ha igen, akkor nem fog menni. Az udvarlás, ismerkedés alatt meg kell kérdezned, mivel tölti a szabadidejét. Abból megtudhatod, hogy otthon ülős, vagy bulizós típus. Kérdezz rá a szüleire. Ha otthon baj, veszekedés van, akkor a partner ejti a témát, zavarba jön. Nem mondja meg kik a szülei. Sokat kell vele beszélgetned, hogy ellenőrizd, tényleg hozzád való-e? Kérdezd meg, mi a hobbija. Az sokmindent elárul. A legfontsabb: kérdezd meg, komolyan járni akar-e veled, vagy időt kér? Na, ez nlálunk mind elmaradt. Nem is csoda hogy szétszakadtunk. Kérlek téged, ne az legyen a partnered, aki azt a zenét szereti, mint te. Menj egy kicsit messzebbre. Különben nem fog menni.
Nekem jó így, a párkapcsolatban élnék akkor nem tudnék verseket írni és festeni/rajzolni. Nekem ezért kell élnem. Szépen lassan elmaradnak mellőlem az emberek, de nem zavar. Jó így. Mindig letolnak, semmi se jó nekik, ha valami rossz, akkor rám fogják hogy én rontottam el. A legkisebb ürüggyel nekem esnek, mint a kiéhezett vadállatok. Összehasonlítanak saját magukkal, és kihozzák azt a végeredményt, hogy sokkal rosszabb vagyok náluk. Ez igaz is, csak néha gondolj rá, vajon miért. Mindent elrontok, nem csinálok értetek semmit, nem vagyok jó semmire. Ezt akarjátok velem elhitetni. Még szerencse hogy nem láthattok a fejembe, különben jól pofára esnétek hogy több vagyok nálatok. Ezt most nem részletezem.
A lényeg hogy talpra álltam minden szarból. Kimásztam a legmélyeb gödörből. Most is ki fogok, nyugi.

értem...

2 napig voltunk együtt. Nem tudtuk egymást megismerni. Túl gyors volt. Ez okozta a vesztét. Ha több időt kapok, megmondom hogy ne kezdjük el, mert én az irodalomnak élek, senki másnak. Szóval elszakítottam amit ő megkötött, erre jön egy levél hogy öngyilkos lesz. Nem ijedek meg a fenyegetésektől, annál azért keményebb vagyok. Na, mi lesz a következő? Egyre gyorsabban haladunk. Három nap múlva kések potyognak az égből. Öt nap múlva vérfolyó önti el a városunkat. Egy hét múlva elszenesedett csontvázak táncolnak a pincében. Mi lesz itt még... Jobb lenne ha eltűnnék a netről. De olyat nem csinálok, nem vagyok félős kislány.

kólás tekercs

Magyarországon nem lehet kapni, egy nagy műanyag dobozban van, kólaízű, nagyon vékony rúdból van feltekerve, mint egy csigaház. Ez az én kólás tekercsem, amiből naponta kettőt-hármat meg is eszem. Tök finom. :) Kérdezte anyu tegnap, hogy "van még abban a bödönben?" Van még, elég sok van benne, nem leet azt csak úgy eltüntetni. :))
Az érettségi után visszaadtam neki a könyveit, amiket kölcsönadott. Egy héttel később anyu benyitott a szobámba, kezében az egyik törikönyve, kinyitotta, mi volt benne? Egy vicckönyv. :D Jó kis könyvjelző. A törikönyv az önkormányzatok működésénél volt nyitva, egy "Rendőr viccek" könyvecskével jelöltem meg hol tartok. Hát igen, olyan fárasztó a tanulás... xD
Még a ballagás előtt történt amit most mesélek. Éppen takarítottunk anyuval, mikor előkerült egy karton zacskó, benne mindenfélék: édességek, ruhák, írószerek... szóval úgy mindent beletettem, ami nem fért be a polcokra. Ezeket akartam elpakolni, ruhákat a szekrénybe, kajákat a konyhába, minden egyebet a polcra. A szatyor alján ott hevert egy üres sörösdoboz. xD Mikor elővettem, majdnem szétesett a fejem a röhögéstől. :)) Anyu persze minden volt, mérges, megbotránkozott, felháborodott, de... nem tudott szóhoz jutni, annyira röhögtem (szerencsémre). :D Emlékeztem is, mikor több sört vettem mint amennyit bevallottam volna. Az üres sörösdobozokat nem akartam kidobni, mert azt anyu észrevette volna. Ezért egy teli szatyor aljára tettem a dugisöröket. Kettőt ki is dobtam később, nem tudtam hogy van ott egy régebbi is. :))
Hogy visszatérjek a címhez, megmutatom mennyire nem kólás tekercs az élet errefelé. Nem hagynak aludni (éjjel kifutkoznak, hangos beszéd, hangos tévé), szóval elég szarul vagyok. Rémálmaim is vannak, nem tudom meddig lehet bírni ezt az alváshiányos állapotot. Remélem csak minden második éjjelem lesz ilyen. Tök homályosan látok, nehezebben mozgok... de majd helyre jövök. Majd. :))

Kinek írjak, ha senki nem kíváncsi rá(m)?

Eddig is azt írtam, nem értem mi történik. Most változtatok, azt mondom: nem értem mi történik VELEM. Az emlékeim egyre halványulnak. Már alig emlékszem a történtekre, mintha valamikor évekkel ezelőtt éltem volna át ezeket. Remélem érted mit írok. El tudnám mondani a részleteket, de nem tudom beleélni magam. Teljesen közömbös, mintha nem is az én emlékem lenne. Jobb is így. Mami nagyon aranyos, most vele akarok foglalkozni. Olyan vicces beszólásai vannak, hogy ezeket írni kéne. Még hat év múlva is röhöghetnék a poénokon. Ha a rossz emlékeim teljesen elmúlnának, még jól is érezném magam. De néha váratlanul törtnek elő bennem képek, mintha új emlékek lennének. Nagy erő és félelem van ezekben a jelenetekben. Nem törődöm vele, összeszedem magam, és próbálom menteni a bőröm. Olyan nagyon nincs is miért. Lehet, nehezen olvasod amit írtam, mert konkrét dolgokat nem említek. De gondolom észervetted, hogy teljesen hiteles amit mondok. Veled is biztos történt valami rossz, akkor beleélheted magad a szövegbe. Akkor igazán érted amit írok. Csakhogy fogalmam sincs kinek írok. Olvassa-e valaki? Talán egy megjegyzést biztos végig olvas egy ismerős vagy ismeretlen. Talán a blogok között egy ismeretlen érdeklődő figyeli, miket teszek ide ki. Csak nem a láthatatlan embernek írok? (önirónikus vigyor) Van-e értelme fejleszteni ezt a blogot, vagy fogjam és töröljem? (nyugi, nem fogom) Egyetlen blogom az én igazi barátom. Megőrzi amit mondok, mindig meghallgat, mindig van rám ideje, annyi, amennyit csak akarok. Mindig kíváncsi, mit érzek, hogy töltöttem a napot... De hát ő csak egy blog. Te nem vagy rám kíváncsi, ő igen. Már türelmetlenül várja a következő bejegyzést. :D

Mi van itt????????????

Minden nap történik velem valami. Valami rossz. Valami durva. Valami, amit nem akarok. Mire jó ez a túlzott büntetés? "Istenem mondd miért kínzol, de remélem hogy élvezed!" Nem fogok itt közhelyeket pazarolni, dühös vagyok, egyre dühösebb. Nem tűröm hogy boxzsáknak nézzenek és megfogdozzanak mások szeme láttára. Ha akarsz tőlem valamit, akkor légyszi előtte kérdezz meg, ne utána. És ne jelents ki dolgokat, amíg nem mondtam rá igent. Legalább mamám itt van. Ez is valami. Majd segítek rá vigyázni, beszélgetek vele, és talán akkor minden más bajt elfelejtek. Holnaptól sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Összeszedem magam, voltam már sokkal nagyobb bajban, mégis kimásztam. EGYEDÜL!!!!!